Idő 
Értékelés 
Értékelés Az Ősz prédikátora: r>r>Nincs szebb az Ősz kiszimatánál, r>Őszi éneknél nincs szebb ének, r>Altató nótája a vérnek r>S az Istennek nincs jobb dalosa, r>Mint az ifjú és őszi féreg, r>Mely szól: hihu, megyünk, megyünk. r>r>Már öltözik valahol a tél r>S fagyos, roppant lábával topog, r>Még Ősz sincs s az ifjú dalnokok, r>Estenden ha mélázik a szél, r>Zengik az Ősz szent, nagy himnuszát. r>r>Őszi férgek kara: r>r>Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak, r>Hihu, megyünk, megyünk, r>Ezer ásók sírokat ásnak, r>De víg az énekünk. r>Hihu, hihu, r>Az Élet oly hiú r>S oly szép, mint őszi alkony r>S oly szép, hogy elmegyünk r>S oly szép az Élet-balkon r>Virágos párkányán át r>Bizton bukni a mélybe. r>Hihu, hihu, megyünk r>Danolva és nem félve, r>A mi szent muzsikánkra r>Ép lábu lesz a sánta, r>Nyár-életü az Ősz, r>Jámbor a nyári bősz, r>Minden kitárt, higgadt lesz r>És minden rendszeres. r>Oltsd el a nagy lángokat: r>Szeress, szeress, szeress, r>Utólszor és kitártan, r>Nagy, ölelő könny-árban. r>Hihu, megyünk, megyünk. r>r>Az Ősz csókja: r>r>Jöjjetek, kik a karolásnak r>Fáradtjai vagytok, ám váltig r>Csókolni tudnátok a halálig, r>Kiknek a fogaik elvástak r>S ajkakat marni szeretnétek, r>Jöjjön minden szerelmi inség, r>Csalódás, bánat, éhség, vétek, r>Aki csak vágyakban maradt r>S én csókotokba csókolom majd r>Az őszi Napot, magamat. r>S csodálatos, nagy csókolódzás r>Lesz az édes, őszi estéken, r>Mely nem fáraszt úgy, mint a nyári, r>De telt lesz, mint tavaszkor, régen r>S fiatal csókok tébolyával r>Lép majd szívetekre a Tél, r>Miként a Tavasz ibolyával: r>Még csókol ajkatok s nem él. r>r>Őszi férgek kara: r>r>Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak, r>Hihu, megyünk, megyünk, r>Oltsátok el a nagy lángokat, r>Szeressetek még egy utolsót, r>Még szól a mi víg énekünk: r>Hihu, hihu, r>Az Élet oly hiú, r>Megyünk, megyünk, megyünk.
Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti r>A nyálkás avarok leple alól fejét r>És pelyhes koszorúját r>Lassanként nyitogatja ki. r>r>Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl r>A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas r>Fény megverje szemével r>Vonj enyhébb levegőt reá. r>r>Már sok kis madarak messze kerűlgetik r>A füstös levegőt, melyben az emberek r>Szomszédsága miatt nem r>Legbátrabb telelés vala. r>r>A kedves szabadért megvetik a gyanús r>Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó r>Lépet rejte az álnok r>Embernek ravaszabb fia.
Óh, meddig kell még a nyers szél r>Dérdúrságát szenvednünk! r>Engedd már óh makrancos tél, r>Zúzos lárvád elvetnünk! r>Vidd el rólunk vad honjába r>A mord éjszak tunya seregét: r>Hadd láthassuk pompájába r>A vidító kikelet egét! r>r>A gémbergő természetnek r>Engedj egy kis tágúlást; r>A sok béburkolt életnek r>Lágy szellőtől újúlást. r>A madár hadd csimpalykódzon r>A bimbózó csere tetején; r>Egy kis fűszál hadd nyújtódzon, r>S egy szem harmat legyen a helyén r>r>Akkor mink is megfrissűlvén r>A tavasz jóvoltából, r>S új lélekkel felperdűlvén r>A sut rekkent zugjából, r>A zsendűlő természetbe r>Víg énekkel ki-kiszaladunk: r>S egy-két verset tiszteletbe, r>Csak halj meg tél, neked is adunk.
Halkkal ingó lanyha pára! r>Szálldogáló harmatok! r>Kis furuglyám lágy szavára r>Tiszta hangot adjatok; r>Lengd be véle gyenge szellet r>Sík mezőnk határait, r>A juhász a nyájja mellett r>Hadd fülelje sorjait. r>r>Míg az estve bíborozza r>A lement nap hajnalát, r>Míg az éjj becsillagozza r>Szétterítve fátyolát: r>Addig a menny főldre hinti r>Balzsamának harmatit, r>S új erővel áldva inti r>Új örömre állatit. r>r>A mocsáros nép kuruttyol, r>Prüccsög a sok kis bogár, r>Réce hápog, fürj palattyol, r>Hangicsál egy kis madár. r>Jó napunkat felcserélő r>Édes esti hajnalom! r>Téged áld e tenger élő, r>Téged áld e kis dalom. r>r>Harmatoddal részegűlve r>A virággal tarka rét, r>Hímje nővel egyesűlve r>Néked ontja fűszerét. r>A nap éles fénnye súllyán r>Minthogy úntig szenvedett r>A kaszás, a szűre ujján r>Alva tisztel tégedet. r>r>Óh, palolj rá, csendes este, r>Nyugtató lehelletet, r>Hogy törődött vére, teste r>Újra nyerjen életet. r>Szállj le rám is sátorozva, r>Szenderítő nyúgalom; r>Közbe-közbe szunnyadozva r>Csendesedj le, kis dalom.
Nézd, a napnak derülő sugára r>Mint ébreszti a természetet, r>Mint önt új bájt a virág fodrára, r>S mint zendíti a zöld ligetet. r>r>Nézd, új öröm s újult életerő r>Száll hegyekre, száll most völgyekre, r>Csak az örök homályban heverő r>Bagoly siet bús rejtekekre. r>r>Nem mosolyog néki a szép reggel, r>Sem az élet harmóniája: r>Kedvesb néki a szomorú éjjel, r>Mint az egek dicső pompája. r>r>Igy van minden! változhatlan renddel r>Ki van szabva éltünk pályája; r>Egyik rokon a félistenekkel: r>A másiknak por a hazája. r>r>A rablelkek örök setétségben r>Bolyongnak a denevérekkel: r>Nem nézhetnek a dicső napfénybe r>Örök éjhez szokott szemekkel. r>r>A nagy lélek önként az aetherben r>Héjáztatja szabad szárnyait, r>Nem tartja itt fojtva porkötélben r>Az égi tűz nemes lángjait. r>r>Nem tébolyog gót épületeken r>Az éjjeli vak madarakkal: r>Feljebb evez a nagy Álpeseken r>A nap felé uszó sasokkal.
