Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékednek végső foszlányát, r>Ledöntött bálvány, eldobom, r>Egy sóhaj és Isten hozzátok r>Szerelmes, lázas, balga álmok, r>Lelkem továbbszáll szabadon. r>r>A szerelem szép világától r>Megtörve, fájón búcsuzom. r>Elrablá tőlem ifjuságom, r>De elhagyott tündér-világom r>Búcsuzva meg nem átkozom. r>r>Búcsuzom. - A szerelem lángja r>Addig tart, míg az ifjuság. r>Sírján a meghalt ifjuságnak r>Letörtem egy édes leánynak r>Meghalt szerelmünk ciprusát. r>r>E cipruság utolsó dalom, r>Elzengem ezt is még neked, r>Benne sír lelkem régi álma r>S drágán megváltott szabadsága r>Bezárult édenkert felett. r>r>Lelkem szabad. Fakó világban r>Repülhet, szállhat szabadon. r>Nem kötik már a régi vágyak, r>Romjain egy letűnt világnak r>Elzengtem utolsó dalom. r>r>Lelkem szabad. Feloldva minden, r>Mi szárnyait leszegezé. r>Repülhet már a magas égig r>Vagy egy kopár temetőn végig - r>Most ásott, néma sír felé... r>r>Emlékednek végső foszlányát, r>Ledöntött bálvány, eldobom, r>Egy sóhaj... óh, bár véle szállna r>Egy üres élet végső lángja, r>Míg elcseng utolsó dalom!...
A sárga lomb megreszket, r>levél hull, jön a dér. - r>Ó, minden, ami kedves, r>elmúlik, sírba tér. r>r>Az erdőbe a napnak r>ernyedt sugara vesz. r>Tán a búcsúzó nyárnak r>utolsó csókja ez... r>r>Sírni, zokogni tudnék, r>érzem - valami tép. r>Most, hogy bucsút kell vennünk, r>felújul ez a kép: r>r>el kell hagyjalak téged, r>s tudom: meghalsz te már! r>Te vagy a haló erdő, r>én a bucsúzó nyár.
A holdsugárban... a holdsugárban r>a lábnyomát megcsókolám. r>S izzó fejem a földre nyomva r>zokogtam az útnak porán r>a holdsugárban. r>r>A napsugárban, a napsugárban r>könnyű lesz válni már nekem. r>Meghajlok kesztyűsen előtte, r>s megyek vidáman, hidegen, r>a napsugárban. r>
...A gond a szívünk gyökerén tanyázik, r>s ott titkos kínokat csírázik, r>békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört; r>mindegyre új meg új álarcot ölt, r>házat mutat s tanyát, kis gyermekeket meg asszonyt, r>máskor tűz, víz, tőr, mérgezés; r>attól remegsz, mi nem jön, és r>mit el sosem veszítsz, azt kell folyton siratnod...r>
Virágzásom idejében r>Akármerre kerültem, r>A természet nagy kertjében r>Minden nyitott körűltem; r>Minden újult, éledett, r>Minden örvendeztetett. r>r>Héj de már hogy meghervadtam, r>Ha lehajtom fejemet, r>Azt súgja a főld alattam, r>Hogy maholnap eltemet. r>Sorsom így ha képzelem, r>Elgyalít a félelem. r>r>De ha nézem a temérdek r>Csillagokkal tölt eget r>És tanácsot tőlle kérdek; r>Ő magához integet, r>Hol kinyílva tölthetem r>Újra munkás életem. r>r>Lelkem azt örülve látja r>És repülne hirtelen; r>Csak az fáj, hogy test barátja r>Tőlle válni kénytelen; r>Ő a világi sok bajt r>Únva nyúgalmat óhajt.
