Idő 
Értékelés 
Értékelés Hova szívem, lelkem r>Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, r>Ujra láttam végre születésem földét, r>A szép Kiskunságot! r>Bejártam a rónát, r>Melyet átölel a Tisza-Duna karja, r>S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét, r>Az anya, úgy tartja. r>r>Itt vagyok megint a r>Nagyvárosi élet örökös zajában, r>Oh de képzeletem most is odalenn az r>Alföld rónáján van; r>Testi szemeimet r>Behunyom, és lelkem szemeivel nézek, r>S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az r>Alföldi vidékek. r>r>Forró nyárközép van, r>Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára r>Mint a lángeső, oly égető özönnel r>Ömlik a pusztára... r>Puszta van körűlem, r>Széles hosszu puszta, el is látok messze, r>Egész odáig, hol a lehajló ég a r>Földdel olvad össze. r>r>Gazdag legelőkön r>Visz az út keresztül; ott hever a gőböly, r>Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most r>A kövér mezőböl. r>Cserény oldalánál r>Szundikál a gulyás leterített subán, r>Kutyái is lomhák, nem is pillantanak r>Az útazó után. r>r>Itten a lapályon r>Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja, r>Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár r>Szárnyával megcsapja; r>Szép fövény az alja, r>Egészen lelátni sárga fenekére, r>A lusta piócák s a futó bogarak r>Tarka seregére. r>r>Szélén a sötétzöld r>Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, r>Közbe hosszu orrát üti víz alá a r>Gólyafiak anyja, r>Nagyot nyel, és aztán r>Fölemeli fejét s körülnéz kényesen, r>A vízparton pedig töméntelen bíbic r>Jajgat keservesen. r>r>Amott egy nagy ágas r>Áll szomorún, egykor kútágas lehetett, r>Mellette a gödör, hanem már beomlott, r>Be is gyepesedett; r>Elmerengve nézi r>Ez a kútágas a távol délibábot, r>Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét r>Már eleget látott. r>r>Ott van a délibáb r>A láthatár szélén... nem kapott egyebet, r>Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt r>Tartja a föld felett. r>Emerre meg gyérül r>A legelő, végre a nyoma is elvész, r>Sárga homokdombok emelkednek, miket r>Épít s dönt a szélvész. r>r>Nagy sokára egy-egy r>Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok, r>Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva r>Komondor csavarog, r>Tenger szántóföldek r>Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza, r>Lefelé hajlanak, kalászaikat a r>Nehéz mag lehúzza. r>r>A zöld búza között r>Piros pipacsok és kék virágok nyilnak, r>Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, r>Mint egy vérző csillag. r>Közeleg az este, r>Megaranyasodnak a fehér fellegek, r>Szép felhők! mindenik ugy megy el fölöttünk, r>Mint egy tündérrege. r>r>Végre ott a város, r>Közepén a templom, nagy komoly tornyával, r>Szanaszét a város végén a szélmalmok r>Széles vitorlákkal. r>Ugy szeretek állni r>A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, r>Amint vitorlájok hányja, egyre hányja r>A cigánykereket.
Felhők szaladnak. Házikónk r>habfüggönyét szél lengeti, r>zizegteti halk-hűvösen r>az ócska könyvek lapjait. r>r>Hűs hallgatás és hű mosoly. r>Fehér ruhákba öltöztünk. r>A tiszta szív derűs dalát r>csobogja künt a lassu víz. r>r>Október, csend és szerelem, r>halvány, borús táj, életünk - r>Mikor zengek már rólatok r>el-nem-mulandó éneket?
Szeretem a reggelt, r>Mikor a jegenyék sudarára r>Legelébb esik a r>Születő nap arany sugára r>S kiderűl a vidék, r>Szine, illata, hangja föléled: r>Tova még, tova még! r>Enyim a nap, enyém az élet... r>r>Ah, az est! r>Bágyad akkor elme, test; r>Hazaszáll a megtört lélek; r>Nő a lombárny... félek, félek. r>Mit hozál ma, vándor szellem, r>Hogy holnapra fölemeljen?... r>Boldog, ha visszanéz a mára r>Öntudatod nyájas sugára! -
A szép kikelet r>Üzi a telet, r>S zúzos förgetegét, r>Bolyongó fellegét, r>Lágy lehelleti r>Messze kergeti. r>r>Amit szemem lát r>Hosszas bánatját r>Szeleknek ereszti, r>Víg kedvét éleszti, r>S újult színre kél, r>Hogy elmúlt a tél. r>r>Még a madarkák r>Félénkek s némák. r>De majd nemsokára, r>A tavasz szavára, r>Előállanak, r>S dalt indítanak. r>r>Ah, a szép Cenci r>Ide jő ma ki. r>Ha a zöld ligetet r>Az elkeseredett r>Bús fülemile r>Jajjal tölti be. r>r>Oh vajha akkor r>Valamely bokor r>Mellé rejtezhetném, r>S kényemre nézhetném, r>Szép tekinteti r>Mint kedvelteti: r>r>S ha a pajkos szél r>Lopva neki kél, r>S sebes repületi r>Leplét félreveti, r>Szemérmes szemmel r>Miként pirúl el. r>r>Oh szép kikelet! r>Verd el a telet, r>S ha Cenci ide jő: r>Olvadni késztető r>Leheleteddel r>Szívét lágyítsd el. r>r>1787
A Kraszna völgyén, hol a faluk r>Így tavasszal bokréták, r>Csináltunk rövid sétát r>Boszorkányos, bolond kocsival: r>Szép és különös volt az ut. r>r>Varsolcot, e vidám falut r>Átgázoltuk vidáman r>S hozzám illően bátran: r>Be szép az Élet és a vidék r>Szívnek és szemnek hogyha fut.
