Idő 
Értékelés 
Értékelés A boldogságot nem lehet ajándéka kapni, r>Egyetlen titka: adni, mindig csak adni. r>Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet r>És sok-sok önzetlen szeretetet.r>
Szeretlek én téged, pipám! r>És a dohányt, mely benned ég; r>Hogy is ne? füstöd fellege, r>Miként galambom szeme, kék. r>r>Szeretem én galambomat, r>Miként szeretem a dohányt; r>Hogy is ne? pipa és leány r>Érettem égnek egyaránt. r>r>S miként a lyányszem s mint a füst, r>Nem kék-e a menny födele? r>S miként ezek, a mennyfödél r>- Csillagtűzben - nem lángol-e? r>r>Hasonmásául alkotá r>Az ég e kettőt énnekem, r>Hogy látva őket lássam azt, r>Kitől boldogságom nyerem.
Ez az én vérem, ó vegyétek, r>Vegyétek tűnő életem. r>A tűnő élet örökélet, r>Ha vérét és szavát veszem. r>r>Nem a mulandó, tarka szókat, r>Mik zengnek utcán és teren, r>De a magányba elbúvókat, r>Miket láz és örvény terem. r>A csodálatos, tiszta szókat, r>Mik fél zene, fél rejtelem r>S mik mélyebbek, mint végső sóhaj r>Az elröppenő életen.
A nagy esőzés elállt, r>a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm. r>Az elefántok készen állnak, r>amely percben akarod: r>indulhatsz. r>Én maradok és mindenre vigyázok: r>az illatodra a szobákban, r>a lábnyomaidra a tornác előtt. r>Esténként elengedem a házőrző r>tigriseket, r>s a fojtott csendben r>a vörös csillagok alatt r>mindig újra hallom búcsúszavad.
Mielőtt innen végkép elmegyek, r>Szeretnék elköszönni, emberek. r>r>Mint rab, akinek int a szabad út, r>Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. r>r>Mint a madár, kit Dél vár arra túl, r>Az eresz alján még egy dalt tanul. r>r>Mit is daloljak, én szegény beteg, r>Mit is dadogjak nektek, emberek? r>r>Talán nem is kell még búcsúzni se? r>Hisz észre sem vett engem senkise. r>r>Csak egy könny voltam, aki porba hull, r>Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. r>r>Csak egy csók, aki hideg kőre lel, r>Csak egy szó, kire visszhang nem felel. r>r>Egy pillangó, ki csillagot keres r>S elgázolja egy durva szekeres.
