Idő 
Értékelés 
Értékelés Egy barátomnak r>A mi kedélyünk rég kihamvadt, r>fagyos, hideg az ünnepünk, r>lelkünkre hull a téli harmat. r>r>Jeges vidékre tévedünk, r>és álmodunk dicsőbb valórul, r>s a fergeteg táncol velünk. r>r>Agyunkba duzzadozva tódul r>sok új, hatalmas gondolat, r>de a fánkról kopott dió hull. r>r>A gyertyalángunk ellohad, r>füstölve pattan rajt a szikra, r>s kékes, kialvó lángot ad. r>r>S rásüt vonagló arcainkra.
Énhozzám is benézett a karácson, r>Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson r>És rajta egy pár reszkető könyűt. r>r>Menj el, karácson, menj innen sietve, r>Hiszen családok ünnepnapja vagy te, r>S én magam, egyes-egyedűl vagyok. r>r>Meleg szobám e gondolattól elhül. r>Miként a jégcsap függ a házereszrül, r>Ugy függ szivemről ez a gondolat. r>r>Hej, be nem így volt, nem így néhanapján! r>Ez ünnep sokszor be vigan viradt rám r>Apám, anyám és testvérem között! r>r>Oh aki együtt látta e családot, r>Nem mindennapi boldogságot látott! r>Mi boldogok valánk, mert jók valánk. r>r>Embert szerettünk és istent imádtunk; r>Akármikor jött a szegény, minálunk r>Vigasztalást és kenyeret kapott. r>r>Mi lett a díj? rövid jólét multával r>Hosszú nagy inség... tenger, melyen által r>Majd a halálnak révéhez jutunk. r>r>De a szegénység énnekem nem fájna, r>Ha jó családom régi lombos fája r>Ugy állna még, mint álla hajdanán. r>r>Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta; r>Egy ág keletre, a másik nyugatra, r>S éjszakra a törzs, az öreg szülők. r>r>Lelkem szülőim, édes jó testvérem, r>Ha én azt a kort újolag megérem, r>Hol mind a négyünk egy asztalhoz űl!... r>r>Eredj, reménység, menj, maradj magadnak, r>Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak, r>Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz... r>r>Isten veled, te szép családi élet! r>Ki van rám mondva a kemény itélet, r>Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. r>r>Nem nap vagyok én, föld és hold körében; r>Mint vészt jelentő üstökös az égen, r>Magányos pályán búsan bújdosom.
Csöndes az éj és csöndes a világ is, r>Caesar Augustus aranyos mosollyal r>Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: r>Béke a földön. r>r>Hallgat a germán és hallgat a pártus, r>Néma az indus és néma a hellén, r>Herkules távol oszlopa se rendül, r>Thule se mozdul. r>r>Már az aranykor új eljövetének r>Hírnökeit, a szomorú szibillát r>S a szűzi Virgilt födi földi sír és r>Hír koszorúja. r>r>S messzi mezőkön nyájaikat őrző r>Pásztori népek nézik a derengő r>Új csillagot, mely aranyát elönti r>Jászoli almon, r>r>Hol mosolyogva és fázva az éjben, r>Szőkehajú és szelíd anya keblén, r>Most mutatod meg magad a világnak, r>Isteni gyermek!
Óhajtozom el a Magasságba, r>Nagy a csúfság idelenn, r>De van Karácsony, Karácsony, r>Istenem, én Istenem r>S ember-vágy küldte Krisztusunkat. r>r>Két gerlicét vagy galamb-fiókát, r>Két szívet adnék oda, r>Hogyha megint vissza-jönne r>A Léleknek mosolya r>S szeretettel járnánk jászolhoz. r>r>Krisztus kivánata, Megtartóé, r>Lázong át a szívemen, r>Mert Karácsony lesz, Karácsony, r>Istenem, én Istenem, r>Valaha be szebbeket tudtál. r>r>Óhajtozom el a Magasságba r>Gyermekségemben kötött r>Minden szűzséges jussommal, r>Mert az emberek között r>Nem így igértetett, hogy éljek. r>r>Követelem a bódító álmot, r>Karácsonyt, Krisztus-javat, r>Amivel csak hitegettek, r>Amit csak hinni szabad, r>Csúfság helyett a Magasságot. r>r>Lábainknak eligazitását r>Kérem én szerelmesen, r>Karácsony jöjjön, Karácsony r>És száz jézusi seben r>Nyiladozzék ékes bokréta.
Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül r>Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. r>r>Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek, r>Üdvözitőt hirdet az emberiségnek? r>r>Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol r>S éji táncaikhoz rémeknek világol? r>r>Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, r>Akár bujdosó láng - én megyek utánal! r>r>Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen r>Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.
