A Makón pihenő katonáknak r>r>Betlehemi csillag r>Szelíd fénye mellett r>Ma az égen és a földön r>Angyalok lebegnek. r>Isten hírvivői r>Könnyezve dalolnak r>Békességet, boldogságot r>Földi vándoroknak. r>r>Harcos katonák is r>Fölnéznek az égre r>S rágondolnak álmodozva r>A testvériségre. r>Bujdosó raboknak r>Idegen párnákon r>Kedveseik szelíd arcát r>Ringatja az álom. r>r>Fáradt katonák ti, r>Pihenjetek szépen r>Karácsonyfák lángja körül r>A mi szent esténken. r>Gondoljatok hittel r>Zsolozsmát dalolva r>Eljövendő boldogságos r>Szent karácsonyokra! r>r>Csukaszürke köntös r>Kopott, tépett szárnya r>Megváltó nagy békességet r>Hoz most a világra. r>Győzelmes örömmé r>Válik majd a bánat, r>Lesz még otthon víg karácsony r>Magyar katonáknak! r>
I. r>r>Harang csendül, r>Ének zendül, r>Messze zsong a hálaének, r>Az én kedves kis falumban r>Karácsonykor r>Magába száll minden lélek. r>r>Minden ember r>Szeretettel r>Borul földre imádkozni, r>Az én kedves kis falumba r>A Messiás r>Boldogságot szokott hozni. r>r>A templomba r>Hosszú sorba r>Indulnak el ifjak, vének, r>Az én kedves kis falumban r>Hálát adnak r>A magasság Istenének. r>r>Mintha itt lenn r>A nagy Isten r>Szent kegyelme sugna, szállna, r>Az én kedves, kis falumban r>Minden szívben r>Csak szeretet lakik máma. r>r>II. r>r>Bántja lelkem a nagy város r>Durva zaja, r>De jó volna ünnepelni r>Odahaza. r>r>De jó volna tiszta szívből r>- Úgy mint régen - r>Fohászkodni, r>De jó volna megnyugodni. r>r>De jó volna mindent, mindent r>Elfeledni, r>De jó volna játszadozó r>Gyermek lenni. r>Igaz hittel, gyermek szívvel r>A világgal r>Kibékülni, r>Szeretetben üdvözülni. r>r>III. r>r>Ha ez a szép rege r>Igaz hitté válna, r>Óh, de nagy boldogság r>Szállna a világra. r>És a gyarló ember r>Ember lenne újra, r>Talizmánja lenne r>A szomoru útra. r>Golgota nem volna r>Ez a földi élet, r>Egy erő hatná át r>A nagy mindenséget, r>Nem volna más vallás, r>Nem volna csak ennyi: r>Imádni az Istent r>És egymást szeretni... r>Karácsonyi rege r>Ha valóra válna, r>Igazi boldogság r>Szállna a világra...
Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>Ki Betlehemben született ez este, r>A jászol almán, kis hajléktalan, r>Szelíd barmok közt, édes bambino, r>Kit csordapásztoroknak éneke r>Köszöntött angyaloknak énekével. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>Hogy anyja az Úr szolgáló leánya r>És apja ács volt, dolgozó szegény. r>És nem találtak más födélt az éjjel r>A városvégi istállón kivül. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>Kit a komor Sibillák megígértek, r>Kit a szelíd Vergilius jövendölt r>S akit rab népek vártak, szabadítót. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>A betlehemi kisded jászolára, r>Amely fölött nagyobb fény tündökölt, r>Mint minden földi paloták fölött. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>Augustus Caesar birodalma elmúlt, r>Az ég és föld elmúlnak, de e jászol r>Szelíd világa mindent túlragyog. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, r>A kerek föld mindegyik gyermekéhez r>Egy üzenettel jött: Szeressetek! r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>És hallgassátok meg az angyalok r>És pásztorok koncertjét, mely e szent éj r>Ezerkilencszázhuszonhároméves r>Távolságából is szívünkbe zeng. r>r>Ó emberek, gondoljatok ma rá, r>S gondoljatok rá holnap és minden áldott r>Napján e múló életnek s legyen r>A betlehemi énekből öröm, r>A karácsonyi álomból valóság r>És békessége már az embereknek!
Ma tán a béke ünnepelne, r>A Messiásnak volna napja, r>Ma mennyé kén`, a földnek válni, r>Hogy megváltóját béfogadja. r>Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék r>Szívükre mind az emberek, - r>De nincs itt hála, nincs itt béke: r>Beteg a világ, nagy beteg... r>r>Kihült a szív, elszállt a lélek, r>A vágy, a láng csupán a testé; r>Heródes minden földi nagyság, r>S minden igazság a kereszté... r>Elvesztette magát az ember, r>Mert lencsén nézi az eget, r>Megátkozza világra jöttét, - r>Beteg a világ, nagy beteg... r>r>Ember ember ellen csatázik, r>Mi egyesítsen, nincsen eszme, r>Rommá dőlt a Messiás háza, r>Tanítása, erkölcse veszve... r>Oh, de hogy állattá süllyedjen, r>Kinek lelke volt, nem lehet!... r>Hatalmas Ég, új Messiást küldj: r>Beteg a világ, nagy beteg!...
Ezüst esőben száll le a karácsony, r>a kályha zúg, a hóesés sűrű; r>a lámpafény aranylik a kalácson, r>a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. r>r>Kik messze voltak, most mind összejönnek r>a percet édes szóval ütni el, r>amíg a tél a megfagyott mezőket r>karcolja éles, kék jégkörmivel. r>r>Fenyőszagú a lég és a sarokba r>ezüst tükörből bókol a rakott fa, r>a jó barát boros korsóihoz von, r>r>És zsong az ének áhítatba zöngve... r>Csak a havas pusztán a néma csöndbe r>sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.