Idő 
Értékelés 
Értékelés Vajjon örökre így maradnak r>Kidalolatlanul, rejtetten r>Dalai a hű, bánatozó, r>Napverte, bús, magyar nyaraknak? r>r>Itt a néma kínszenvedésnek r>Makacs ajka minden beszántás, r>Elhamvadt könny a szik-föld pora r>S minden nyár-nap egy halott ének. r>r>Ki ért a halott-támasztáshoz, r>Ki érti a jajos barázdát r>S ki érti az ős, nyári Napot; r>Amikor gúnyosan leáldoz? r>r>Én ébresztgetem megbomolva, r>Fejem nyugtatván ó nótáin, r>E földet és úgy megölelem, r>Haként az én szivem volna. r>r>S úgy áldozom Jézussá nőve r>Kincseim e szegény nyarakra, r>Mint Jézus az ő bocsánatát r>Csókokkal vétkes titkos nőre. r>r>De hát örökre így maradnak r>Kidalolatlan kegyelemmel r>Dalai a hű, bánatozó, r>Napverte, bús, magyar nyaraknak? r>r>Járom a mezőt, járva-járom, r>Ezernyi nyár leigázottját, r>Ős bánatát esengve lesem, r>De a nótáit csupán várom. r>r>Sír szélén állok: nézzetek meg, r>Magyar nyarak bennem alusznak r>S örök, nyári titkot ástok el, r>Majd, amikor engem temettek.
I. Ének r>r>Ábrahámnak nagy jóságú istene! r>A tebenned bízó szívnek mindene! r>Kitől vagyon minden mozgás, lehellet, r>Légy kegyelmes hadnagy kis néped mellett. r>Ennek Áronjával r>És egész házával r>Lakozz mind éjjel-nappal; r>Hogy ember dícsérjen, r>Alleluját zengjen r>Házadban e főpappal. r>r>II. Ének r>r>Dávidnak szent múzsája, űlj ajakinkra nyelveddel, r>Illesd meg a mennyekből csepegő tiszta mézeddel! r>Pengesd, Úrnak egész háza! víg Jedutumodat, r>Tisztelt papodat, r>Hív Áronodat. r>Leányi Sionnak r>Majd víg nótát vonnak, r>Cedruságat e megtisztelt főre fonnak. r>r>Szent öröm fohászkodik Jéruzsálemnek ligetén, r>Inneplő muzsikával örvend papjának életén. r>A vígadó vőlgyekből felhat s az egekig ér, r>Így mindent megnyér, r>Érted amit kér, r>Óh, mi is, a mai r>Próféták fiai, r>Hadd lehessünk e nagy innep lantossai! r>r>III. Ének r>r>Vígadj, szűz Pegazus! csergedezzen r>A hegyek alatt zuhogó szent forrásod, r>Víg nótát kettőzve zengedezzen r>Hunyadi nevén örvendő ekhózásod. r>Szent hegyeink múzsái nevét hírdették r>S azt az örök Hónornak köveire tették. r>Zengjetek, r>Ligetek! r>Mély tiszteletet tévén érdemének, r>Amelyet r>Sok helyek r>Tudósabb fiai tevének. r>r>Az elmondott beszéd r>r>Titkot énekelek, oly titkos esetet, r>Melyet csak poéta-elme szemlélhetett: r>Nekünk poétáknak mert a bé nem fedett r>Képzelés sok titkot esmérnünk engedett. r>Hatalmas képzelés! gerjeszd fel szikrádat, r>Lobbantsd fel elménkben világos fáklyádat, r>Amelynek fényénél láthassam azokat r>A testi szemektől elrejtett dolgokat! r>Csak alig hanyatlott a komor éjtszaka, r>Melybe a borzasztó homály köde laka: r>A múló setétség ellankadásával r>Sárgúlt már a hajnal első világával; r>De feljebb emelvén a rózsaszín fáklyát, r>Bontotta az édes álom gyenge mákját, r>Megszakadt ruháit szedvén szemem körűl, r>Igéző orcáját vetette tűkörűl, r>Melybe mit mutatott egy szent fantázia, r>Te tudod, óh! mennyből szállott Uránia. r>Mely látást csak alig tudna beszélni el r>Egy Krisztus lábánál űlő Gamáliel. r>Leszállott a Vallás - mennyei nevezet! r>Mely a mindenható szent Atyához vezet - r>Leszállott a Vallás. Óh, szentségek Atyja! r>Mennyei súgárral fénylett ábrázatja, r>Melynek szent felsége édességgel játszott, r>Rajta a Jehova négy betűje látszott. r>Méltóságos mellén az Urim Thumimmal r>Tűndöklött, két lángot-vetett Kérubimmal, r>S tisztelő fényt vetett, kik látták, azokra; r>Mint emészthetetlen Mózes csipke-bokra. r>Derűlt benne szívet enyhítő tekintet, r>Melyről vígasztalás lágy balzsamát hintett. r>Édes nyúgodalom űlt szempillantásán, r>Felséges szelídség minden mozdúlásán. r>Ez az a szent követ az ég és főld között, r>Mely hozzánk az Isten öléből kőltözött. r>Ez az a jóltévő, melyet ha megvetünk, r>Életet hazudó halál lesz életünk. r>Ez jött le, s oly szent fény omla orcájáról, r>Mint Mózesnek, mikor lejöve Sináról. r>Leszálla s egy fényes felhőre leűle, r>Ruhája az égről a főldig terűle, r>Melyet sok halandó tudományok fogtak, r>Alatta tisztelő csókkal mosolyogtak. r>E' jött le tisztelni azt a vídám napot, r>Melyben idvezlették sokan e főpapot. r>Így szólott, s csak alig kezdettük hallgatni, r>Szent borzadás fogá lelkünket meghatni: r>Istennek hív papja! kit e nagy Sionnak r>Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak, r>Kinek szent érdemid az Úrnak házába r>Hosszas sorral vagynak metszve sittim-fába, r>Ki az Úr házában állsz hív szolgálatot, r>E néppel mindennap tévén áldozatot, r>Hogy még a te lelked az élők főldén él, r>Kedvesebb a sok száz lelkek életénél; r>Öröm van a mennybe, a főldön vígadnak, r>Ég-főld közt a sok száz vivátok szaladnak. r>Meglész, amit mindég kívántak mindenek, r>Mert az égre ilyen kérések jöttenek: r>Isten! a kegyesség jó bírája s atyja, r>Ezt esdekli sok száz szívnek indúlatja, r>Hogy tartsd meg sokáig kegyes püspökünket, r>Aki szent orcádhoz vezérli népünket, r>Az élet vizével legeltetvén nyáját, r>Hordozza a tőled írt törvény tábláját. r>Kerítsd körűl őtet minden javaiddal, r>Hordozd kézen fogva több prófétáiddal, r>Folyjon rá, mint drága kenet, szent áldásod, r>Hogy légyen házadat építő Esdrásod. r>Egész nemzetsége e Lévi-fiának r>Légyen a nép előtt szente Jehovának. r>Jábesi időket érjen örvendéssel; r>Végre az egekbe ragadd fel Illyéssel, r>Ahol zengjen száján az a dicső ének, r>Melyet énekelnek a huszonnégy vének. r>Ilyen szók lebegtek az Úr zsámolyánál, r>Mely a Kérubimok rettentő vállán áll. r>A Jehova hármat mennydörgött ezekre r>A változhatatlan végű kérésekre; r>A lelkes állatok trónussa dörömbölt, r>Alól, a felhők közt a főld s tenger bömbölt, r>Melyet a sikoltó lárma tisztelettel r>A forgószeleknek szárnyán végezett el - r>Így esett. Ti pedig mind, mind örüljetek, r>A Jehova lelke lakozik veletek, r>Ád kegyes Abdiást, kegyes Esdrásokat, r>Törésre állt Mózest, istenes papokat. r>Ád szuperintendenst, amilyet csak kértek, r>Olyat, mint Hunyadi, akit már esmértek, r>Olyat, mint Hunyadi, s annál is bőlcsebbet - r>Bőlcsebbet? - mit mondok! - Már nem szólok többet. r>Ezt mondván, hirtelen eltűnt szemem elől, r>Hosszan bársonyozván az eget jobbfelől. r>Láttuk a felhőkbe miként bemerűle, r>S az élő Istennek lábaihoz űle, r>Csókolván grádiccsát dicső trónusának, r>Háromszor kiáltott szentet Jehovának; r>Melyre a dicsőűlt lélek templomában r>Zengett a szent minden szerafim szájában. r>Trombiták harsogtak, a triumfus ének r>Hangjára az egek öszverendűlének. - r>r>Ezt láttuk; s csak azért jöttünk udvarodra, r>Hogy azt, amit láttunk, adhassuk tudtodra; r>Nékünk poétáknak mert a bé nem fedett r>Képzelés esmérnünk sok titkot engedett. r>r>IV. Ének r>r>Ha valaha lefoly az a gyászos óra, r>Melyben maga, óh! r>Maga Hunyadi megyen a koporsóra, r>Óh, keserves szó! r>Halálát a népek siratják, r>Gyászhalmát könnyekkel áztatják, r>Rózsákat béhullatják, r>Maga zokog az egekig óhajtozó r>Jajjal az Ekhó. r>r>V. Ének r>r>Isten, légy a főpapoddal, r>Árnyékozd bé jóságoddal, r>Mint több kegyes prófétáidat. r>Mint a Libánus vőlgyére, r>Forrásként áraszd fejére r>Onnan feljűl bőv áldásidat, r>Míg az élők főldjét lakja, r>Jóvoltod légyen sisakja.
Magyar történet múzsája, r>Vésőd soká nyúgodott. r>Vedd föl azt s örök tábládra r>Vésd föl ezt a nagy napot! r>r>Nagyapáink és apáink, r>Míg egy század elhaladt, r>Nem tevének annyit, mint mink r>Huszonnégy óra alatt. r>r>Csattogjatok, csattogjatok, r>Gondolatink szárnyai, r>Nem vagytok már többé rabok, r>Szét szabad már szállani. r>r>Szálljatok szét a hazában, r>Melyet eddig láncotok r>Égető karikájában r>Kínosan sirattatok. r>r>Szabad sajtó!... már ezentul r>Nem féltelek, nemzetem, r>Szívedben a vér megindul, r>S éled a félholt tetem. r>r>Ott áll majd a krónikákban r>Neved, pesti ifjuság, r>A hon a halálórában r>Benned lelte orvosát. r>r>Míg az országgyülés ott fenn, r>Mint szokása régóta, r>Csak beszélt nagy sikeretlen: r>Itt megkondult az óra! r>r>Tettre, ifjak, tettre végre, r>Verjük le a lakatot, r>Mit sajtónkra, e szentségre, r>Istentelen kéz rakott. r>r>És ha jő a zsoldos ellen, r>Majd bevárjuk, mit teszen; r>Inkább szurony a szivekben, r>Mint bilincs a kezeken! r>r>Föl a szabadság nevében, r>Pestnek elszánt ifjai!...- r>S lelkesülés szent dühében r>Rohantunk hódítani. r>r>És ki állott volna ellen? r>Ezren és ezren valánk, r>S minden arcon, minden szemben r>Rettenetes volt a láng. r>r>Egy kiáltás, egy mennydörgés r>Volt az ezerek hangja, r>Odatört a sajtóhoz és r>Zárját lepattantotta. r>r>Nem elég... most föl Budára, r>Ott egy író fogva van, r>Mert nemzetének javára r>Célozott munkáiban. r>r>S fölmenénk az ős Budába, r>Fölrepültünk, mint sasok, r>Terhünktől a vén hegy lába r>Majdnem összeroskadott. r>r>A rab írót oly örömmel r>S diadallal hoztuk el, r>Aminőt ez az öreg hely r>Mátyás alatt ünnepelt! - r>r>Magyar történet múzsája, r>Vésd ezeket kövedre, r>Az utóvilág tudtára r>Ottan álljon örökre. r>r>S te, szivem, ha hozzád férne, r>Hogy kevély légy, lehetnél! r>E hős ifjuság vezére r>Voltam e nagy tetteknél. r>r>Egy ilyen nap vezérsége, r>S díjazva van az élet... r>Napoleon dicsősége, r>Teveled sem cserélek!
Csak akkor születtek nagy dolgok, r>Ha bátrak voltak, akik mertek r>S ha százszor tudtak bátrak lenni, r>Százszor bátrak és viharvertek. r>r>Az első emberi bátorság r>Áldassék: a Tűz csiholója, r>Aki az ismeretlen lángra r>Úgy nézett, mint jogos adóra. r>r>Mint egy Isten, hóban vacogva r>Fogadta szent munkája bérét: r>Még ma is minden bátor ember r>Csörgedezteti az ő vérét. r>r>Ez a világ nem testálódott r>Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: r>Legkülömb ember, aki bátor r>S csak egy külömb van, aki bátrabb. r>r>S aki mást akar, mint mi most van, r>Kényes bőrét gyáván nem óvja: r>Mint ős-ősére ütött Isten: r>A fölséges Tűz csiholója.
Ujjunk begyéből vér serken ki, r>Mikor téged tapogatunk, r>Te álmos, szegény Magyarország, r>vajon vagy-e és mink vagyunk? r>r>Vajon lehet-e jobban várni? r>Szemünk és lelkünk fáj bele. r>Vajon fölébred valahára r>A szolga-népek Bábele? r>r>Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz r>Végül egy erős akarat? r>Hiszen magyar, oláh, szláv bánat r>Mindigre egy bánat marad. r>r>Hiszen gyalázatunk, keservünk r>Már ezer év óta rokon. r>Miért nem találkozunk süvöltve r>Az eszme-barrikádokon? r>r>Dunának, Oltnak egy a hangja, r>Morajos, halk, halotti hang. r>Árpád hazájában jaj annak, r>Aki nem úr és nem bitang. r>r>Mikor fogunk már összefogni? r>Mikor mondunk már egy nagyot, r>Mi, elnyomottak, összetörtek, r>Magyarok és nem-magyarok? r>r>Meddig lesz még úr a betyárság r>És pulyahad mi, milliók? r>Magyarország népe meddig lesz r>Kalitkás seregély-fiók? r>r>Bús koldusok Magyarországa, r>Ma se hitünk, se kenyerünk. r>Holnap már minden a mienk lesz, r>Hogyha akarunk, ha merünk.
