Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó messzi, messzi két szép Asszonyok! r>Egy asszony s egy leány szivembe verten. r>Mig értük tornáz ifju, büszke lelkem, r>Vágyam közöttük gyáván kóborog. r>r>És jaj a Végzet átkozott-konok, r>Duhaj mámort csihol sötét szememben r>S dús, ölelő-nagy ágyu véreremben r>Értük lihegnek megváltó borok. r>r>A lány: Ős, termő, naphajú mező, r>Az Élet vár szent méhében magokra r>S úgy szól szava, mint hallgatag habokra r>Ha lágyan símul esti evező. r>r>Az asszony: Város, bűnös elveszés, r>Rejtelmes és meleg homály, hol bongva r>Búg esteórát vágyak titka, tornya r>S forró polippá ájul át a kéz. r>r>Két tulsó part. Közöttük égtem annyit r>S csókolja most is nagy szivem a Bor. r>Mint szép, tünő nap bánata mikor r>Fáradt folyón sötéten átaranylik.
Előtte sívár halom mered, r>Két szemében a szíve remeg. r>- Szegény diák. r>r>Illatos és csókos az éjjel, r>Piros szirmok szállanak széjjel r>Rózsatövön. r>r>Nagyon szeretne kisuhanni, r>Mámoros csókban együtthalni r>Valakivel. r>r>Hanyatt feküdni uccakövön r>S úgy várni, ha már nincs más öröm, r>Naptalanul. r>r>Száguldani egy örök éjen r>S az éji széllel friss fehéren r>Titkolózni. r>r>Vágyva vár kint az Élet-asszony r>Egy új sebet, hogy fölfakasszon r>Ifjú ajkon. r>r>De hiába, ő nem csókolhat, r>A diák nem megy, int a Holnap. r>(Elhal a Vágy.) r>r>S előtte sívár halom mered, r>Két szeméből a bánat ered. r>- Szegény diák.
A hangok ömlenek a zongorából, r>Mint illatos teából száll a gőz. r>Lassan simítja arcomat a mámor r>És bennem most száz élet kergetőz. r>r>Mártának hangja jut eszembe mostan, r>Oly bársonyos volt s ez nem az övé. r>Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. r>Szemem mered a zongora fölé. r>r>A csókos ajka itt remeg előttem, r>Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem, r>Ó jaj, emléke mért olyan erős? r>r>Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol. r>És hangok ömlenek a zongorából, r>Mint illatos teából száll a gőz.
Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba r>Bomolva, romolva r>Vágtató, tüzes fogat r>S most lenget utánam jelt r>A Patyolat. r>Most, most szeretnék lenni bátran r>Élet-tagadó, szűz, makulátlan, r>Vágytalan és tiszta. r>r>Most, mikor már nem térhetek vissza, r>Átkozom gerjedelmem, r>Az elsőt, amely vágyat adott, r>Az első, szennyes gondolatot. r>Szerelmem, r>Ki olyan hamar ébredt, r>Óh, emlékek, emlékek, r>Csak egy kicsit ne bántanátok. r>r>Minden volt dolgom egy-egy átok, r>Szégyen: r>Boldog, ki Isten kegyelmében r>Fehérre aszatja magát. r>Tíz-húsz, szent bőjtü, kámzsás barát r>Szép árnyéka táncol körül: r>Be boldog, aki nem örül: r>Jaj, be piszkos ruha az Élet r>S a Vér be nyomorult, be ronda. r>r>Harmincnégy esztendős, vén koromba, r>Mindenek túlján, r>Undorodván s szépen butulván, r>De, jaj, mégis tudván sokat, r>Sírva nézem, hogy kendőt lenget r>Késetten az én bűnös lelkem r>S egyetlen, igazi szerelmem: r>A Patyolat.
A gót s latin betűk sivatagában, r>Fáradt diák, virágot keresek. r>Oly szürke vagyok multban és a mában r>S szeretnék élni én is keveset! r>Tavasz van, rajtam bágyadt barnaság van, r>Az utakon vidám szerelmesek r>S amíg viaskodom a Bánat-ölyvvel, r>Az út, a fák, a rét - és minden zöldel. r>r>Az ó betűkre friss könnyűket ejtek, r>Nem hat reám vitéz lovagkora r>És jaj nekem, hogy mindent elfelejtek, r>Ha nevet alabástrom fogsora, r>Mert bennem is lassan, szépen megerjedt r>S kiforrt a szerelem részeg bora; r>De ajkaimra gyöngyei se jutnak r>S én nem lehetek társa mámoruknak. r>r>Igy lassan vérzem el a tűnt igéken r>És nem csókolhatom meg a kezét. r>Fejem sokszor töröm sok semmiségen r>S áhítom közben léptei neszét. r>És úgy szeretem, mint szerettek régen: r>Hektor szerette így Andromachét. r>Erősszivű volt Andromache férje, r>És gyönge szívem párját hát ne kérje. r>r>Szeretném bátran becsukni egyszer r>A kopott könyvek ócska födelét r>És csókolózni illatozó esttel, r>Mikor reám vár és reá a rét. r>De jaj, vigyáz rám sok szigorú mester, r>Csak vágyam kóborolhat szerteszét, r>Míg én magam süket betűkben élek, r>Mint Cháron hídjáról leszédült lélek.
