<br>Egy anyának nincs más a földön,<br>mi gyermekénél fontosabb talán,<br>egy anya gyermeke szemében látja<br>a zöldülő rétet,a nap sugarát.<br><br>Egy anya a gyermekben érzi<br>a tavaszi szellő lágy sóhaját,<br>miatta él,és miatta vérzik<br>miatta szárnyal felhőkön át.<br><br>Egy anyát nem lehet legyőzni!<br>Erős,és sok mindent kiáll!<br>S bár lehet,belülről vérzik,<br>de erőt is ebből gyűjt talán.<br><br>Egy anya mindenre képes!<br>S ha kell,százszor is kiáll!<br>Nem engedi hogy porba zúzzák,<br>és csak azért is vissza vág!<br><br> <br><br><br><br>

<br>Hány ember él itt a földön ,<br>kinek sorsa keserű magány?<br>Hány ember van,kit régen kifosztottak,<br>s sűrű könnyeitől nem tud látni már?<br><br>Hány ember van,ki más pénzéből dőzsöl<br>büszkén,dölyfösen,mint egy kiskirály?<br>Szívtelen lelke még csak meg se rezzen,<br>azért kit kifosztott,s tönkretett talán?<br><br>Hány ember van ki szótlanul tűri?<br>Miért nem fogtok végre össze már?<br>Miért akartok más helyett bűnhődni?<br>Vegyétek vissza mi nektek kijár!<br><br>

Ne bánts már MÚLT, maradj veszteg,<br>elkövettem sok-sok hibát,<br>ne büntess, hisz lelkem retteg,<br>unom már a sok kritikát.<br><br>Ne bánts már MÚLT, engedj végre,<br>nem vádollak, veled éltem,<br>megtanultam nézni égre,<br>imádságra hajlik térdem.<br><br>Ne bánts már MÚLT, elengedlek,<br>érted mit sem tehetek már,<br>helye nincs a kételyeknek, <br>üres már a méregpohár.<br><br>Ne bánts már MÚLT, emlékezzél,<br>voltál igaz, jó barátom,<br>fogadd el, hogy ködbe vesztél,<br>nem lehetsz már a világom.<br><br>Ne bánts már MÚLT, én sem bántlak,<br>hisz voltál igaz oktatóm,<br>harag nélkül elbocsátlak,<br>Isten veled hű tanítóm.

<br>Ki társ a bajban,nem fog elfordulni,<br>ki társ a bajban melletted áll,<br>szelíd érintéssel fogja át a vállad<br>s reád vetíti a nap sugarát.<br><br>Ki társ a bajban ,megtalál téged,<br>meredek sziklán,vagy dombokon át,<br>s ha megroggyannál karját nyújtja néked,<br>hogy belé kapaszkodj ,ha nem bírsz állni már.<br><br>Ki társ a bajban nem számít néki,<br>bármit mondanak,melletted áll,<br>ki társ a bajban,megbízik benned,<br>s nem hiszi el a rágalmak hadát.<br><br>Ki társ a bajban,ne hagyd messze menni,<br>fogadd el tőle mit lelkednek ád,<br>szeresd őt !Még ha meggyötör a sors is<br>,hisz talán ő az egyetlen barát!<br><br>

<br><br>Ma minden sötét és homályos,<br>nem tudod lesz e még remény,<br>szívedbe orvul belegázolt<br>tébolyult,csalóka remény.<br><br>Ma még mindenki földbe gázol<br>arcodba port is hint a szél,<br>süvítő hideggel hozva<br>csikorgó téli hóesést.<br><br>De holnapra enyhül a tél is,<br>Erős vagy,bátor,talpra állsz!<br>Bármi lesz,nem törnek össze!<br>Csak te számítasz,semmi más!<br><br>Ne hagyd hogy csalfa vak reménnyel<br>ámítva földre rántsanak,<br>ne hagyd hogy kóbor délibábbal<br>elvakítsák az arcodat!<br><br>Ne kímélj,ne szánj meg senkit!<br>Téged sem sajnál senki sem!<br>Légy erős!Ne hagyd hogy győzzön!<br>Nem érdemli meg senki sem!<br><br>Te sem vagy rossz,csak porba zúztak!<br>Ne hagyd hogy ott is hagyjanak!<br>Mit kifőztek,rájuk öntsd vissza!<br>Ne légy helyettük áldozat!