Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő, <br>Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő… <br>Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő. <br> <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje, <br>Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje… <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje. <br> <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját, <br>És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát… <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját. <br> <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br>A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen… <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br> <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak, <br>Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának… <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak. <br> <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat, <br>Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat. <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat. <br> <br>Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Az őszben és már közelg’ a tél… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó, <br>Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó… <br>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó. <br>* <br>(Senrjon trió) <br>Régi, rozzant már a ház, <br>Ami a falait megóvná. <br>Minden öregszik. <br>* <br>A kerítés is őszben <br>Van, kezd széthullani, kidőlő… <br>Minden öregszik. <br>* <br>Beteg, kóbor kutya az <br>Udvarban bujkál, látszón éhes. <br>Minden öregszik. <br>* <br>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend, <br>Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend… <br>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend. <br>* <br>(Senrjú) <br>Nemsokára hó <br>Fog esni, ősz lesz a táj. <br>Minden öregszik. <br>* <br>(Septolet) <br>Elmúlás jelei <br>Fűznek mutatni… <br>Erre készülni… <br> <br>Régies elmúlás, <br>Változás, megváltozás. <br>Nincs megváltás, <br>Mást akarás… <br>* <br>(Sedoka) <br>Ősz nagyon fájhat, <br>Az elmúlás átható. <br>Ráadásul hó támad. <br> <br>Ősz nagyon fájhat, <br>Elmúlás magától jön. <br>Hó, majd rohanva támad. <br>* <br>(10 szavas) <br>Öreg ház és kutya leírva, <br>Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva. <br> <br>Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos, <br>Bemutatja a kék színvariációit, ezzel így, sármos… <br>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos. <br>* <br> <br>(Senrjon csokor, félhaiku-lánc formátumban) <br>Hétvégén kirándultunk, <br>Csoszogva letapostuk avart. <br>Levél jajongás… <br>* <br>Sütött még a nap, de biz’ <br>Ez már csak lanyha bénáskodás. <br>Levél jajongás… <br>* <br>Néha ránk dőlt levegő <br>Levelekkel kecses darabja. <br>Levél jajongás… <br>*** <br> <br>(Baso féle haiku csokor) <br>Nappalnak, szűkös <br>A fénye, köd sötétít. <br>Hajnal, hűvöst hoz. <br> <br>Már napfénytelen <br>A viharos alkonyat. <br>Reggelre köd jő. <br>* <br>Fénylő nappalok, <br>Erdőkön és mezőkön. <br>Deres hajnalok. <br>*** <br> <br>(Epilógus: Baso féle senrjúban) <br>Szabadság magány <br>Lep el a hűvös szélben. <br>Kutyaszőr borzas. <br> <br>Vecsés, 2020. november 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Ősszel, hideg a hajnali eső… <br> <br>(Oximoronos versszak) <br>Őszben sétálok, gyűjtőm a heves esőcseppeket mindenhol, <br>Van már az arcomon, folyik a hátamon, zsebben szinte lángol… <br>Korán keltem a hajnali hűvösben, így aztán fázok, reszketek, <br>De a dolgom kell elintéznem, most vagy soha oda nem mehetek! <br> <br>(Oximoronos, senrjú -s HIAQ duó) <br>Óriási tölgyfa <br>Ága, most nagyon erős még. <br>Őszi levél, majd hull… <br>* <br>A gondtalan napok <br>Után, fák megritkulása… <br>Rothadó lesz avar. <br>* <br> <br>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös) <br>Nincs is érdemben gondolatom, hogy miért ilyen a sors, miért kell ázva fáznom, <br>Nincs is gondolatom, hogy miért kell hajnali hideg esőben ezen méláznom? <br>Nincs is érdemben gondolatom, hogy miért ilyen a sors, miért kell, ázva fáznom. <br> <br>(Oximoronos, senrjú -s HIAQ duó) <br>Épp' vadul fújdogál, <br>A csípős, hajnali szellő. <br>Nem gyengéd ébresztő. <br>* <br>Kertkapu is zajong… <br>Vad szél, csak ki-be csapkodja. <br>Nyekergő a rozsda. <br>* <br> <br>(Anaforás, belső rímes) <br>Mindenki csak várjon, és adjatok választ, miért nem várnak az esőben, <br>Mindenki csak várjon, hogy miért vannak zárva… én meg a hideg esőben… <br>Mindenki csak várjon, kérek egy választ, mér' nem értesítettek, ne menjek, <br>Mindenki csak várjon, mondjátok meg nekem, miért ilyenek az emberek? <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 1. – Kustra Ferenc József -írtam: az őszi elfoglaltságról! <br>

Hajnal dereng csipkézett már,<br>Vacog a táj halkan.<br>Eső nélkül dagad a sár,<br>Köd hömpölyög lassan.<br><br>Birka bőgés a karámban,<br>Pásztort várja reggel,<br>Kong a kolomp nyáj nyakában,<br>Mire a nap felkel.<br><br>Kalyibában birkát fejik,<br>Füst illata terjeng.<br>Csurran a tej, kondér telik,<br>Macska oda cselleng.<br><br>Szellő leng a völgy ölében,<br>Fűben a dér csillan.<br>Árnyékból a fény szökésben,<br>Vak sötétség illan.<br><br>Nap előbújt, párát vedel,<br>Nincsen rajta csorba.<br>Puli vakkant, fürgén terel,<br>Tömörül a csorda.<br><br>A korai friss levegő<br>Gőzöl patak partján,<br>Jószággal telt dús legelő<br>Csaholástól harsány.<br><br>Suba alól csipás szemmel<br>Bojtár botra hajlik,<br>Itt a dolog minden reggel<br>Hasonlóan zajlik.