A szerelmünk parkolópályán… <br> <br>Bántottál lelkemben, ó, Csenge <br>Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve. <br>Törsz, zúzol engemet, <br>Hessented legyeket? <br>Miért változtál velem szemben? <br> <br>Nem bántani vágytam, csak élni, <br>De túl sok volt és kezdtem félni. <br>Te raktál rám terhet, <br>Nem volt bennem enyhet. <br>Csak vágytam a békét és ennyi. <br>* <br> <br>Bántottál lelkemben, mért’ tetted? <br>Magad nekem, miért kelletted? <br>Nem tudom, de én is, <br>Ilyet tettem mégis? <br>Nem kellettem… ezt érzékelted? <br> <br>Nem szándékból törtem szívedet, <br>Nem bírtam fullasztó hitedet. <br>Szép volt, amíg az volt, <br>A szív is mást hallott. <br>Nem kértem mást, csak kis szünetet. <br>* <br> <br>Szemedben nem vagyok senki sem? <br>Ne légy ellenség… mert elhiszem. <br>Én biz’ még szeretlek, <br>Gyorsan nem feledlek! <br>Ember porból porrá lesz… hiszem! <br> <br>Nem lettél sosem csak „senki sem”, <br>Bennem kihűlt... régi szerelem. <br>Ellenség nem vagyok, <br>Mások az irányok! <br>Fáj érzés, máshova ment... hiszem. <br> <br>Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat. <br>

Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat! <br>Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat. <br>Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat. <br>Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat <br> <br>Orcák összeérnek már, <br>szinkronban zeng a forró testük. <br>Izzik a reggel. <br>* <br> <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak. <br> <br>Orcáik összeforrnak, <br>szerelem- kút szélén csók lebeg. <br>Elhallgat a száj. <br>* <br> <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások. <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások <br> <br>Oda les az újhagyma, <br>a kert végében suttog, - bizony <br>mi mások vagyunk! <br>* <br> <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének. <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek. <br> <br>Olvad reggeli napfény, <br>összebújnak akár a remény. <br>Nem leszünk feltét! <br>* <br> <br>Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek! <br>Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek! <br> <br>Orcák ölelik egymást, <br>némán, szelíden lelkük együtt. <br>Összeforr szívük. <br>* <br> <br>A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt… <br>A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt… <br> <br>Olyan vágy szállt reájuk, <br>testük egymásban oldva pihent. <br>Örömkönnyük száll. <br>* <br> <br>Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója! <br>Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója… <br> <br>Omlik ágról a csoda, <br>mit dió rejt, őrzi szerelmet. <br>Összebújós hely. <br>* <br> <br>Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem, <br>Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem! <br> <br>Oly halk a világ, mikor <br>rám néz szemed, megáll a jelen. <br>Csókodban lakok. <br> <br>Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta. <br>

Ha vóna, de nuku… <br> <br>Hűsűl az idő, de szerelem melegítene, <br>Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene! <br>Pedig nem lennék neki hálátlan, <br>Viselkednék, mint aki pártatlan. <br>De a gond, nem tudom hol és merre keressem, <br>Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem. <br>* <br>Nem minden nő tűnik el! <br>Van ki téged őszintén ölel, <br>Szívből, igazán. <br>* * <br>Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet, <br>Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet. <br>* <br>Ne fájjon szíved, lelked, <br>Csak vár sorára a szerelem. <br>Talán épp most jő! <br>* * <br>(Bokorrímes) <br>Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele? <br>Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele… <br>Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye. <br>* <br>Még lángol benned a szó! <br>Itt a helyed, sokan szeretnek. <br>Ne gyötörd magad! <br>* * <br>(Bokorrímes, önrímes) <br>Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek, <br>Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek. <br>Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek. <br>* <br>A szívem érted dobban. <br>Nincs ok búra, mindened leszek. <br>Vágyad teljesül. <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája! <br>

Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl… <br>Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan. <br>A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott! <br> <br>(Haiku) <br>Sűrű csend reped, <br>Rossz sors árnya lép elő. <br>Egy lövés dörren. <br>* <br>Bú emelkedik, <br>Emberiség zuhanás. <br>Lövés csendbe hull. <br> <br>A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut. <br>Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát. <br>Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete! <br> <br>(Hiaku) <br>Szerelem immár nincs, <br>Vadász néz varjukat némán. <br>Sötét már az égbolt. <br>* <br>Varjak közt nagy zaj van, <br>A szívekben néma vihar. <br>Nem jön már a holnap. <br> <br>Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor… <br>Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek… <br>Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap. <br> <br>(Senrjon) <br>A roppant ködös úton, <br>Kérdések rágják szívet, lelket. <br>Misézik a pap. <br>* <br>Sebekből kinő a hit, <br>Szív vezérel, nem a félelem. <br>Sarjad a remény. <br> <br>Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség? <br>Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal. <br>Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe… <br> <br>(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a) <br>Változni kell embernek, <br>Hazugság hull, mint pelyhek. <br>S a közöny mégis itt nyom, <br>Éhség, harc: mindez szívnek... <br>* <br>Kővé dermed... szívdobban, <br>Szél visít sárga porban. <br>Remény ül sápadt csendben, <br>Nap sír vértakaróban. <br> <br>Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat. <br>Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb. <br>Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg… <br> <br>(Tíz szavas) <br>Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog, <br>Hajnalban a szív fájva dobog. <br>* <br>Éj suttog, a csillag mesél, <br>Hajnal jön, minden másként él. <br> <br>Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában. <br>

(3 soros-zárt tükrös) <br>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár, <br>Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé… <br>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár… <br> <br>(HIQ) <br>Fönt a fény, <br>Törzs meg nagylegény. <br>Sarj-anya. <br> <br>(Tíz szavas) <br>Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik, <br>Lesz ő még korona… <br> <br>(leoninus) <br>Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak… <br>Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar. <br>De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet! <br>Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett. <br>Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett! <br> <br>(Renga láncvers) <br>Az öreg fa megy, <br>Elhagyja az ő honát. <br>Életerő nincs! <br>Az öreg fa, már <br>Túl van mindenen régen. <br>Nem fáj a szomj sem. <br>Az öreg fa megy, <br>Őt már idő sem védi. <br>Halál ideje… <br>Az öreg fa, már <br>Több tavaszt nem számol meg. <br>Gyökere alszik. <br>Az öreg fa megy, <br>Minek már életerő? <br>Eltűnés… égbe… <br>Az öreg fa, már <br>Nem szül több reményt sem… <br>Csak emlék marad. <br> <br>Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat. <br>