Az életről filozofálva… mert az sorsszerű! <br> <br>(Bokorrímes csokor) <br>Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom, <br>Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom, <br>Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek, <br>Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek. <br> <br>Amikor a harcok dúlnak, <br>Ott a könnyek igen hullnak, <br>Az ész erők lekonyulnak! <br> <br>Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán, <br>Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján <br>És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán. <br> <br>Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt, <br>Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat? <br>Hát, hogyne mikor ez mind életfalat! <br> <br>Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal, <br>Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal! <br>Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal… <br> <br>Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek, <br>Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek. <br>Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek. <br> <br>Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet, <br>Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett. <br>Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett… <br> <br>Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén, <br>Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén, <br>Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam, <br>Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam… <br> <br>Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét, <br>Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét… <br> <br>(3 soros-zárttükrös trió) <br>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán, <br>Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán... <br>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán. <br> <br>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki. <br>A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi... <br>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki. <br> <br>Jobb híján keresem én a beste magányt, <br>Meg, ha van a boldogság védelmi kardját... <br>Jobb híján keresem én a beste magányt. <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában. <br>

Erdei tisztáson lehetnék én tűző sugárkéve <br>Ami aztán vakítás volna sokak-mások szemében… <br> <br>Esteledő homályban lehetnék én még szép bíborszín, <br>Az est meg ha hagyná, lehetnék bíborban világ-külcsín… <br> <br>Hmm… ekkora fények nincsenek is, asztalom lehetnék én gyertyafény is <br>Lehetnék, világitást lobognék, kis méret, kis boldogság... állva is. <br> <br>Környezetemben, pusztán tiszta megalázás minden napom, <br>Küzdve, hogy legyek valaki, így töltöm összes minden napom… <br>* <br> <br>Lám! Minden lehetnék, küzdők nagyon, de ez mind semmi… <br>Fizikális vagyok, de már nem is akarok lenni… <br> <br>A tegnapi húsvét hétfő, maga volt tán' végső alázásom, <br>Rosszul voltam, kókadoztam, vártam… mikor jön már a kaszásom? <br> <br>Vecsés, 2025. április 22. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Innen minden látszik… <br> <br>(Leoninus duó) <br>A balatoni sétány a déli oldalon, be-, és megtestesül a parti úton. <br>Ki erre hosszabban sétál, gyönyörködik, szépségben szépségeskedik… <br>Halottam az idén is lesz nyár, akkor sokunkat maga a Balaton vár. <br>Nagyon sok helyen a vízben beljebb, volt néhol nádas is… a legszebb. <br> <br>Estefelé mindenhol kuruttyoltak a békák, gólyák ellen a vészt’ leadták. <br>Mi mindenhol megálltunk, nézelődtünk, felfedeztünk, hallgatództunk. <br>* <br>(Kínai, dielianhua versforma. Kétszer öt sor. Szótagszám: 7-4-5-7-7 Rímképlet: a x a a a) <br>Szív dobog, ring a part, <br> <br>Az út gyönyörű, <br>Szépség csalogat. <br>Tükörfény játszik rajt, <br>Szívem nyár után sóhajt. <br>* <br>A békakórus skandál, <br> <br>Gólya nem jő. <br>Békák hangja száll, <br>Víz felett táncot járkál, <br>S minden csendbe beleáll. <br>** <br> <br>(LIMERIK) <br>Már megkezdődött a sötétség, <br>Csöndes sötétben ez szerénység. <br>Körbe ölelt az est, <br>Mi sötét azúr lett! <br>Csend a part ölében, gyöngédség… <br>* <br>(Kínai, csi-csüe versforma. Négyszer hét szótag. Rímképlet: a a x a) <br>Ereszkedik halk sötét, <br>Álmot hint az esti lét. <br>Víz fölött suhan a szél, <br>Éjsötét lett most a rét. <br> <br>Hold gurul a víz felett <br>Csillag bújócskát szeret. <br>Szökken árny ide-oda, <br>Álom kacag… így szeret. <br> <br>Mosoly ül a víz tetején, <br>Csillag gyúl a nap helyén. <br>Tücsök szól a fű megett, <br>Álom nyomán jár… zenén. <br>** <br> <br>(haiku) <br>Esti sötétség, <br>Szépség sóhajtozások! <br>Parti lámpafény. <br>* <br>Langyos esti szél, <br>Fények úsznak víz felett. <br>Éj álmot ringat. <br>** <br> <br>(Tíz szavas) <br>Maradj mindig velünk, Balcsi kedvesem, <br>Te vagy nekünk… örök szerelem! <br>* <br>Balaton ölel, szívemnek szép szerelem, <br>Az örök csodám vagy nekem! <br>** <br> <br>Vecsés, 2025. március 23. -Siófok, 2025. június 5.- Kustra Ferenc József – írtuk 2 szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-. és poéta társammal. <br>

(Bokorrímes) <br>Gyere már, ezt nagyon vágyjuk, Te drága Lélek. <br>Gyere Te drága Lélek, mert én félve élek… <br>Gyere már mert mindönk-sokak benned remélnek. <br>* <br>(leoninus) <br>Sokan várjuk őt, a szent pirkadatot, a hajnali első sugárt, mint szívdobbanást! <br>Pünkösdi rózsák bimbói is nyílnak, gyere adjad segítséged életharcunknak. <br>Isten lelke a megmentőnk, kérjük legyen még jövőnk… <br> <br>Vecsés, 2024. május 14. – Kustra Ferenc József <br>

Keresztre is szegeztettél, <br>Emberekért elvéreztél… <br>Keresztre is szegeztettél. <br> <br>Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked, <br>Elmondják bérmálkozás fontosságát mondják neked… <br>Jő pünkösdi szentmise, elmondják mit, miért neked. <br> <br>A szentlélek is megszületett <br>Pünkösdre majd' meg is érkezett… <br>A szentlélek is megszületett. <br> <br>Bátorítsd te a szívünket, <br>Gyakorold te a hitünket, <br>Erősítsd szeretetünket. <br> <br>Vecsés, 2025. május 1. – Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában. <br>