Nem fáj már semmi,<br>Földi lét végére ért-<br>Beteljesedett.<br>Túlléptél az anyagon<br>Lelked szárnyal szabadon.<br><br>Nyugodj békében,<br>Mindig Ember maradtál-<br>Emlék bennünk él.<br>Szívekből a szeretet<br>Csillag ösvényen vezet.<br><br>Öröklét kezdet<br>Mennyeknek tárt kapuja-<br>Megüdvözülés.<br>Földi létnek az ára<br>Világosság Világa.<br><br>Gyertyánknak fénye,<br>S gondolatunk feléd száll<br>Égi utadon.<br>Várnak már kik elmentek,<br>Mennyországba vezetnek.<br><br>(Íródott egy kedves rokon emlékére...)

Poéta a viharban… <br> <br>Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, <br>Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! <br>Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, <br>Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. <br> <br>Talán az Isten így kommunikál velünk? <br>Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… <br>Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, <br>Roppan szélroham besuhant az eresz alá. <br> <br>Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni, <br>Mintha várná a Noé bárkáját érkezni. <br>Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot, <br>Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt. <br> <br>Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya, <br>Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba. <br>Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt, <br>Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt. <br> <br>Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József <br>

Szerelmünk akadálya <br>Folyton jöszik felénk, meg belénk. <br>Vágy-gerjedelem! <br> <br>Földrengésként jön, de mi állunk, <br>Szív erősebb, mint minden gátunk. <br>* <br> <br>Szeretetünk nagy-nagy hév. <br>Sors nem egyezkedik, de kontráz. <br>Gerjedelmünk nő! <br> <br>Szívünk vadul tombol, nem pihen, <br>A sors játszik velünk, - kegyetlen. <br>* <br> <br>Egymás lelkében lenni, <br>Csuda szépség, mint réti pipacs. <br>Gerjedés győzzőn! <br> <br>Pipacsban lángoló fény vagyok, <br>Gerjedelmünk, - tiszta csillagok. <br> <br> <br>Vecsés, 2025. május 13. – Siófok, 2025. május 14. -Kustra Ferenc József- írtam -romantikus- senrjon trióban. Alá a -romantikus- tanka-szerű verset, hogy a versszak tanka-szerű legyen: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. <br>

Ő intézte a női lovasnapot... Lesz még ő bárónő... <br> <br>Ügetve vágtatok a lovam hátán, sokak várnak már a vártán… <br>Én vagyok, mint gróf a környék ura, igazi, nem hamis és buja. <br>Vannak itt messzebbről jött grófok és grófnők, urak, nem bábok. <br>* <br>Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura. <br>Csodálják, a tekintete súlyt hord, parancs a szava. <br>Ügetve vágtat lován a gróf, ő a környék ura. <br>** <br>Az én családom a környék tulaj-ura, gazdagságom: az ezres gulya. <br>Grófnőm meg ügyeli a kerti földeket, dolgoztatja a cselédeket. <br>Velük jó kapcsolatba van, sok a munka, de mindenki eszik naponta. <br>* <br>Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya. <br>Grófnő a cselédeket dolgoztatja, sok a munka. <br>Az ő családja gazdagsága: eme ezres gulya. <br>** <br>Én most megyek a női lovasnapra, de itt nem lesz ok semmilyen borúra! <br>Míg elvoltam intézőnőm volt az irányító, egyben volt az elme-világító… <br>Ő a nő-poéta társam, butaságot pusztító… versek írására lázító. <br>* <br>Én gazdasági intéző vagyok, az irányító, <br>A poéta társa lettem, az elme világító. <br>Én gazdasági intéző vagyok, az irányító. <br>** <br>Már látom várakozókat… meglátott a női főbíró… ó, sikoltozásokat! <br>Már látom poéta-társ intézőnőmet, szerzek neki bárónői címet, késztet. <br>Közeledek, nő a zsivaj-lárma, lovak várnak, tapodnak, indulunk versenynapnak… <br>* <br>Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát. <br>Bárónői címet kapok, mert késztetem... szíve tárt. <br>Főbíró sikolt, poétám vár, látom már a lármát. <br> <br>Vecsés, 2025. április 12. – Siófok, 2025. április 13. -Kustra Ferenc József- írtuk a női lovasnapokra tisztelettel. Én írtam a leoninust! Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta: a három soros zárttükrös versszakokat. <br>

Balaton közelben… <br> <br>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek, <br>Séta közben megnézgéljük, hogy sokak, midőn áttörnek… <br>Fénysugárkötegek a fák lombjai közt is áttörnek. <br> <br>Ezüstfonalak, <br>Átszővik a lombokat. <br>Mesél az erdő. <br>* <br>Sétálunk a Tihanyi-félszigeti erdősbe és fény-árnyak képződnek, <br>Hátizsákokban bőn kaja, alágyújtós, kés és kisfűrész… lángtüzeknek… <br>Sétálunk a Tihany-félszigeti kis erdősben és fény-árnyak képződnek. <br> <br>Tihanyi csendben, <br>fény és árnyjátékot űz. <br>Tűz csírázik már... <br>* <br>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk, <br>Mindjárt kész a szali, éhesek vagyunk, flammóljuk, de nem remeg a kezünk… <br>Déli harangszónál már élet van a tábortűzben, mert szalonnát sütünk. <br> <br>Dél... harangszónál, <br>nyárson szalonna sercen. <br>Nem remeg a kéz... <br>* <br>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe, <br>Ez nekünk nyugalmat ad, merthogy ránk hat, a nagy élvezeti értéke… <br>Föntről belebámulunk a Balcsi hullámfodros, szép zöldes szemébe. <br> <br>Fentről néz a szem, <br>zöld Balaton ring alatt. <br>Hat ránk, - élvezzük... <br>* <br>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága, <br>A fakoronák olyanok, mint a teaszűrön átfért nap sugározása… <br>A napsugár kötegek délután már fordulnak, mint nap egyik mellékága. <br> <br>Fák közt átszűrve <br>teafény dereng lassan. <br>Idő oldódik. <br>* <br>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés, <br>Még sok a séta hazafelé, meg látnivaló, de megyünk, ott is kell szemezés... <br>Pazar volt ez a nap, a nagy séta, nagy ebéd, napsütés és Balcsival szemezés. <br> <br>Napsütés, ebéd, <br>Balcsi szeme... nyugalom. <br>Még tart a séta... <br> <br>Vecsés, 2025. május 9. – Siófok, 2025. május 15. Kustra Ferenc József – írtuk: kétszerzősként. Én a 3 soros-zárttükrös csokrot. A versszakok alá a senrjú csokrot, szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta. <br>