Két hete talán, vagy több is már,<br>minden este ablakom elé száll egy kismadár.<br>Éjféltájt' érkezik, felül az ág hegyére,<br>megköszörüli torkát és rázendít a zenére.<br><br>Szerenádot ád, s míg a Nap elő nem dugja első sugarát,<br>addig abba nem hagyja, csőre be nem áll.<br>Fütyül, trillázik, csattog, cserreg...<br>visszhangzik az éjszakában a madárének.<br><br>Szólózik, konkurenciája nincsen,<br>így csak az övé minden figyelmem.<br>Ágyamban fekszem, hallgatom az előadást.<br>Arcomon mosoly fakad, - ó ez annyira csodás!<br><br>Dalnokok királya vagy!<br>Tiéd a legszebb ének, ami csak madártorkon kiférhet.<br>Csordultig tölti meg a szívemet örömmel, <br>a lelkemet az égig emeli fel.<br><br>Kis Fülemülém, édes Csalogányom!<br>Sokszor gyere még, hangodat hadd csodálom!<br>De tudom, hogy egyszer nem jössz többé<br>és az éjszaka újra csendes lesz mint rég.<br><br>Akkor is köszönöm, hogy nekem daloltál,<br>szürke életembe egy kis színt varázsoltál.<br>Ha valamikor majd újra erre repülsz, szállj le, pihenj meg nálam.<br>Ha nem is egész éjszakára, legalább egy nótára.<br><br>Siófokon, 2023. május 9. - Gránicz Éva

De jó a sok ó, az olyan megkapó!<br>Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.<br>Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.<br>Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.<br>Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.<br>Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.<br>Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.<br>Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.<br>Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.<br>Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.<br><br>Aki megbízható és nem széltoló.<br>Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.<br>Aki szorgoskodó és nem naplopó.<br>Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.<br>Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.<br>Aki mértéktartó és nem nagyivó.<br>Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.<br>Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.<br>Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.<br>Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló. <br><br>Érzései időtálló és nem tavalyi hó.<br>Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.<br><br>Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!<br>Így lett az óból Ő.<br><br>Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva

/Ima/<br><br>Aki dalolsz a némaságban,<br>Tanítasz bennünket hangtalan,<br>Fény - értelemre vezess csendben,<br>Hogy léptem mindig jót reméljen.<br><br>Útjaimon hadd tanuljam meg,<br>Más céljában mi rejtezik meg.<br>A kezem legyen szelíd, nemes,<br>Érintése gyengéd és kegyes.<br><br>Nyelvem hadd szóljon tiszta hangon,<br>Lélekből, ne haragból, bántón. <br>Ne ítéljek senkit könnyelműen, <br>Engedd, hogy én csak figyeljek csöndben.<br><br>Ne hagyd, hogy fájdalmakat hagyjak,<br>Legyek forrása, napnak, dalnak. <br>És ha majd egyszer hazatérek csendben,<br>Helyettem tovább csak az Ének éljen.<br><br>Siófok, 2025. május 23. - Gránicz Éva - Írtam: Ausztrál őslakosok ima-éneke alapján.

Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan,<br>Sétálunk, s nézzük fények törnek át, ezer irányban...<br>Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan.<br><br>Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja,<br>Hátunkon nagy zsák, benne elemózsia, tűznek gyújtós és kisbalta...<br>Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja.<br><br>Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban,<br>Körben kövek, sehol száraz a láng csókol fát, szikra pattan...<br>Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban.<br><br>A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom,<br>Ahogy parton csendes szélbe merül a nap, lelkünkben nő az izgalom...<br>A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom.<br><br>A fény sugarai forognak, mint este, a nap fáradt utolsó sóhaja,<br>A lombok résein átdereng, mint teaszűrőn meleg folyadék sugara...<br>A fény sugarai forognak, mint este a nap fáradt utolsó sóhaja.<br><br>Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan,<br>Ballagunk haza - mesébe illő volt a nap, s a szalonna is páratlan...<br>Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan.<br><br>Siófok, 2025. május 17. - Gránicz Éva - Írtam: három soros zárttükrös versformában.

Kedvesemmel rét mellett jártunk,<br>Felébredt a szerelmi vágyunk.<br>Pipacstenger ringott,<br>Testünk úszni vágyott...<br>Szerelem vize. Jöjj csobbanjunk...!<br><br>Pipacsok közt a vágy belobban,<br>Testünk perzsel, a csókban lobban.<br>Most kell! Gyere Édes,<br>Szeretni mézédes...<br>Letépem ruhád rólad nyomban!<br><br>A napfény fehér bőrünkbe mart,<br>A vágy, mint egy szellő felkavart.<br>Szomjunk nem víz oltja,<br>Csakis egymás csókja...<br>És az idő, ott velünk megállt.<br><br>Fű hajolt ránk, nem tiltakozva,<br>Tűzben testünk összefonódva.<br>És nem volt már határ,<br>Csak te, én, s bűvös nyár.<br>Olvadt pipacsok piros csókja...<br><br>Siófok, 2025. május 10. -Gránicz Éva- Írtam: Romantikus LIMERIK-ben