(leoninus) <br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt! <br>Emlékek sötétben is föltolulnak, de már nem elérhetők, s el is torzultak… <br>Az éji lakás-homályban, dolgozik a múlt és idő sötét árnyékába bújt! <br> <br>(Tíz szavas) <br>Az emlékek torz árnya zúg, <br>Idő homályába bújt múlt hazug. <br>* <br>(LIMERIK) <br>Ketté sodort minket lét… Gyöngyi! <br>Várom jelentkezést… de semmi! <br>Pedig emlék tolul… <br>Nekem vágyam, nem múl. <br>Emlékeim vannak, de… semmi! <br> <br>Bár elsodort élet, te drága, <br>Szívem még mindig csak rád vágyva. <br>Csendesen megdobban, <br>Dallamban, sóhajban. <br>Jelentkezek már, ne légy árva. <br>* <br>(HIQ duó) <br>Este már <br>Séták sincsenek. <br>Kisérés? <br> <br>Újra lesz <br>Séta csak veled. <br>És kisérsz. <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Várjam még, hogy küldöl Te nékem levelet? <br>Mert, ma már lovas-hírnök ide nem jöhet! <br>Ennek oka lehet, hogy már nem kapni fáklyát, <br>Éjjel lovon vágtatni… a teremburáját. <br> <br>Nem kell ló, se fáklya már, megy az e-mail, billentyűn koppan ma már minden levél. <br> <br>Küldök képet, mit hajdan papír vitt, neten suhan, s nem fázik, mint rég a levél kint. <br>* <br>(LIMERIK) <br>Tudod te kedves, édes Gyöngyi? <br>Nemcsak barátság! De szeretni?! <br>Éji ölelésben <br>Pezsegnék véremben… <br>Már látom… barátság is múlni… <br> <br>Édes szavad szívembe marva, <br>Több mint barátság, lelkem tárva. <br>Nem múlt el semmi sem, <br>Bírlak téged szívem. <br>Vágyam nő, pezsgünk majd szikrázva. <br>* <br>(senrjon) <br>Reggel, nehéz ébredni, <br>Vágyok a nagy barátod lenni… <br>És szerelem hol? <br> <br>Könnyű lesz az ébredés, <br>Mert már nem csak barátom vagy, és... <br>Nagyon szeretlek! <br> <br>Vecsés, 2021. június 21. – Siófok, 2025. július 20. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában, ötletadó versek használatával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal. <br>

Ha kinéz az ablakon az éjszakába, gondol-e arra nagysága, <br>Mé’ miákol eszeveszetten a szomszéd tetőn a macskája? <br>És a macskosz nem is van egyedül, <br>Többek is ordítanak nagyon veszettűl. <br> <br>Zeng a tető, macskák miákolnak, <br>Álmatlan éj, mások sem alusznak. <br>* <br>Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról, <br>Gondol rá? A kémény körül, mé’ űzi kisebbet… lehetőségben kalandtól? <br>Míg Kegyed elmerengve álmodozék az eljövő illathalmazos tavaszról. <br> <br>Tavasz illata száll, füst elrebben, <br>Lehetőség nyílik, kaland születik csendben. <br>* <br>S míg ön merengve álmodoznék <br>Az illatos tavaszrul — <br>Kémény körül mért űzi, hajtja <br>A kis cziczát a kandúr? <br> <br>Tavaszillatban cicát kerget a kandúr, <br>Kémény körül zeng a c-dúr. <br>* <br>Ha kitekint az éjszakába, <br>Gondol-e arra nagysád, <br>Miért nyávognak oly veszettül <br>A háztetőn a macskák? <br> <br>Éjjeli macskák vágyukat zengik, <br>Ugye nagysád érti, férfi miért epekedik? <br> <br>Vecsés, 2025. szeptember 17. - Siófok, 2025. szeptember 19. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva- írtuk: 2 szerzősnek, Heltai Jenő: „Macskák” c. ötletverse ihletésével.

Álomvágy vagy vágyálom? <br> <br>Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket! <br>Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon… <br>Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok… <br>Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget. <br> <br>Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam! <br>Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled. <br>Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját. <br>Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort. <br>* <br> <br>(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa) <br>Fellegek közt szél kering, <br>Nádasoknál víz csiling. <br>Álmot őriz csendesen, <br>Balaton, szív titka ring. <br>* <br> <br>Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem. <br>Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm… <br>Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió! <br>Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi… <br>* <br> <br>(sedoka) <br>Sajtos tejfölös, <br>lángos, krumpli és tészta. <br>Gyerekkor ízét idéz. <br> <br>Lekvár terül szét, <br>édes és sós egymásban. <br>Ez ám huncut uzsonna. <br>* <br> <br>Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’. <br>Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt! <br> <br>Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj! <br>Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget… <br>* <br> <br>(Tíz szavas) <br>Alvó szíved csendben ring, <br>Jóéjt puszim betakar, mint az ing. <br> <br>Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában. <br>

Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon… <br>A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok… <br>Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok! <br> <br>Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek. <br>Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem… <br>Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is! <br> <br>Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam… <br>Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is! <br>Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be! <br> <br>Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül… <br>Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl… <br>Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem… <br>Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan, <br>Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban. <br> <br>Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem. <br> <br>Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton. <br>Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem… <br>** <br> <br>Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk, <br>Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva. <br>Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben. <br>Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok. <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk. <br>

A szeretet talán egy az Isten által megalkotott fogalom, <br>A szeretet tán’ egybevalóság kifejezésére fogalom... <br>A szeretet tán’ egy Isten által megalkotott véges fogalom. <br>Ahol van szeretet, ott ő, ki szívből folyvástan ébereskedik. <br>** <br> <br>A szeretet nem dísz vagy múló szó, <br>Hanem erő, mi mindent összefog, <br>Ha minden más már elhalványuló, <br>Éltető fény, mely mindig ott ragyog. <br> <br>Tiszta rezgés, isteni harmónia, <br>Önzetlenül ad és sosem kérkedik, <br>Az univerzum időtlen dallama: <br>Szeretet nélkül semmi sem létezik! <br> <br>Vecsés, 2022. január 1. – Siófok, 2025. szeptember 15. - Kustra Ferenc József – Gránicz Éva; írtuk 2 szerzős műnek, Biró Ferenc fredok „Szeretet” c. ötletadó verse ihletésével. <br>