(HIAQ) <br>Őszelőben hűvös <br>Szél grasszál már erre-arra. <br>Pad… még szerelmet vár. <br> <br>Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár. <br>Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár. <br>Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár. <br> <br>Nyár, <br>Álom <br>Nem csüng már <br>Fák ágain. <br>Ősz mindjárt itt lesz. <br> <br>Ősz mindjárt itt lesz. <br>Fák ágain <br>Nem csüng már <br>Álom, <br>Nyár. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Nyári éj emlékei már eltűnőben, <br>A heves szenvedély már fékeződőben. <br> <br>Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek, <br>Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek… <br>Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek. <br> <br>Ősz. <br>Szépül, <br>Éled már. <br>Levél zizeg… <br>Fújdogál a szél. <br> <br>Fújdogál a szél, <br>Levél zizeg, <br>Éled már. <br>Szépül, <br>Ősz. <br>* <br> <br>(sedoka) <br>Nap, langyos sugár <br>Kibocsátására is <br>Alig képes. Idő hűl. <br> <br>Őszben, nincsen már <br>Nyári meleg. Szél is hűt. <br>Hideg eső közeleg. <br> <br>Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső. <br>Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő… <br>Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső. <br> <br>Nap. <br>Süt még, <br>Sugara <br>Sápadt kicsit. <br>Lassan csókol már. <br> <br>Lassan csókol már, <br>Sápadt kicsit. <br>Sugara <br>Süt még. <br>Nap. <br>* <br> <br> (Oximoron) <br>Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni, <br>Ha a szerelem még föl tudna támadni… <br> <br>Életed őszében is lehetsz szerelmes, <br>Ha szívedben van még szeretet s nem jeges… <br>Életed őszében is lehetsz szerelmes. <br> <br>Tűz! <br>Sárga, <br>Vöröses. <br>Szívekben él, <br>Mint levél a fán. <br> <br>Mint levél a fán, <br>Szívekben él. <br>Vöröses, <br>Sárga <br>Tűz. <br>* <br> <br>(Bokorrímes versszak) <br>Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig, <br>De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig. <br>Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig… <br> <br>Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak... <br>Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak? <br>Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak... <br> <br>Csend. <br>Az ősz <br>Szép remény - <br>Álmos élmény. <br>Beteljesülés? <br> <br>Beteljesülés? <br>Álmos élmény, <br>Szép remény - <br>Az ősz. <br>Csend. <br>* <br> <br>(HIAfo) <br>Őszidő, rosszalja! <br>Lemondás ideje, <br>Emberekben vannak vágyak. <br> <br>Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik. <br>Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik… <br>Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik. <br> <br>Fáj. <br>Most is <br>Hideg van. <br>Elmúlsz lassan. <br>Jön a borússág. <br> <br>Jön a borússág, <br>Elmúlsz lassan. <br>Hideg van. <br>Most is <br>Fáj. <br>* <br> <br>(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa) <br>Levél is kezd hullani, <br>Erdőág kopaszodni. <br>Szerelem ideje múlt… <br>Ki akar itt, megfázni? <br> <br>Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek. <br>Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek… <br>Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek. <br> <br>Egy <br>Levél - <br>Marad csak, <br>Semmi más sem. <br>Minden földre hull. <br> <br>Minden földre hull. <br>Semmi más sem <br>Marad csak, <br>Levél - <br>Egy. <br>* <br> <br> (Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) <br>A <br>Szenvedély ön-magánya <br>Téblábol <br>A szélben fázva. <br> <br>A magányos szív, hideg szélben csak vacog... <br>A szenvedély s a vágy fázósan toporog… <br>A magányos szív, hideg szélben csak vacog... <br> <br>Szív. <br>Magány. <br>Szomorú <br>Fájdalmas lét, <br>Szerelem nélkül. <br> <br>Szerelem nélkül <br>Fájdalmas lét. <br>Szomorú <br>Magány. <br>Szív… <br>* <br> <br>(Haiku) <br>Sárga levelek, <br>Nagyobb színváltozatban! <br>Avar színes lesz! <br> <br>Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját. <br>Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát… <br>Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját. <br> <br>Szín. <br>Csoda <br>Őszben… szép <br>Zöldessárga. <br>Remény foltjai. <br> <br>Remény foltjai. <br>Zöldessárga <br>Őszben szép, <br>Csoda <br>Szín. <br>* <br> <br>(TANQ) <br>Tarka ruhájában, <br>Illeg-billeg már az erdő. <br>Szél, levetkőzteti! <br>Szerelem, reszketve figyel, <br>Majd, egy jó nyarat kiikszel. <br> <br>Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske. <br>A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske. <br>Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske. <br> <br>Nincs <br>Félsz már, <br>Csak játék. <br>Vidám táncok, <br>Szélnek hűsében. <br> <br>Szélnek hűsében, <br>Vidám táncok. <br>Csak játék. <br>Félsz már <br>Nincs. <br>* <br> <br>(Tanka) <br>Sötét reggelnek, <br>Köd lett a pelerinje. <br>Vaksi utazás. <br>Levélhullás, már zizeg. <br>Pad árva, már nem piheg… <br> <br>Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla. <br>

3 szerzős meditáció az életről… <br> <br>Az élet olyan, mint egy foszlós bélű kalács, <br>Ezzel nem megyünk messzire, de ha, nincsen más? <br> <br>Kalács illatozik, <br>Nagymama épp most sütötte. <br>Szeretettel teli. <br>Koldus fázik ablak alatt, <br>Maradt morzsa, néhány falat? <br> <br>Lehet fényűző életed, <br>Ha a szeretetet nem ismered, <br>Tönkremegy életed. <br> <br>Lehet életed kényelem, <br>Ha szíved szeretni képtelen, <br>Életed lesz gyötrelem. <br> <br>* <br> <br>A szeretet olyan, mint egy foszlós bélű kalács! <br>Ezzel ugyan nem boldogulunk, de ha, nincsen más? <br> <br>Kicsi gyermek majszol, <br>Kakaót iszik melegben. <br>Szeme csillogó zöld. <br>Megfagy ágrólszakadt ember, <br>Odakinn. Szólni már nem mer. <br> <br>A szeretet óriási kincs, <br>Boldoggá tesz. Biz’ fájdalom, ha nincs. <br> <br>Szeretetben élni tudni kell! <br>Boldogsághoz kettő kell, <br>Élet nélküle bagatell. <br> <br>* <br> <br>Párkapcsolat olyan, mint szétfoszlott, foszlós bélű kalács… <br>Életlen késsel nem szeletelhető… de, ha nincsen más? <br> <br>A hold - mint fél kalács. <br>Szép leány szeretni tanul, <br>Gyermekkorára néz. <br>Kucorog a nincstelene, <br>Rég elhagyta már kedvese. <br> <br>Párban rózsás az élet, amíg virul szeretet. <br>Nélküle viselheted tövissebeket. <br> <br>Párkapcsolat foszlós-kalács, frissen fogyaszd! <br>Ha más nincs... később beletörik fogad. <br> <br>Vecsés, 2017. december 28. – Mórahalom, 2018. január 20. - Szabadka, 2018. január 18. - Kustra Ferenc József: a verset én írtam. A 10 szavasok Jurisin (Szőke) Margit munkája. A TANQ -kat Farkas Tekla írta és a vers címe: „Sorsok…” <br>

Nem láthatod könnyeimet,<br>nem maradhatok,<br>már nem lehet.<br><br>Ágyam üresen áll,<br>forgolodok benne csupán, szívem:<br>az álom és ébrenlét határainál.<br><br>El kell mennem, de várok még picit,<br>talán egy pillanatnyit, annyit, hogy ki tudd<br>mondani: maradj még kicsit.<br><br>Nem...<br>Nem maradhatok,<br>az ajtók becsukódtak,<br>elszáradtak a virágok.

Csak egyszer még, az idő végén,<br>szeretni úgy... szív mélyén.<br>Nem játékból, nem szokás szerint,<br>hanem úgy, hogy a lelkem is megpihen itt.<br><br>Az idő megy-, mikor nincs vége... Közben vágy a szív mélyébe.<br>Lélekút is fogy, pihenni kéne, nem lesz itt szokás, semmiféle.<br>*<br>Voltak már szavak, ígéretek,<br>és mind mögött üres tekintetek.<br>Mosoly, mi csak dísz volt az arcon,<br>és én újra hittem, - bíztam vakon.<br><br>Ígérgető szavak? Ezzel vannak tele szénapadlások... birkácskának.<br>Mosoly kiváltója vak bizalom, itt nem jó... csak az igaz bizalom.<br>*<br>Adtam magam, egész, tiszta szívvel,<br>de senki sem látott igaz tekintettel.<br>Volt, ki szeretett szépen szavakban,<br>de nem maradt ott, fájó bajomban.<br><br>Bizalmad nagyszerű... és hogy tiszta szívvel? Szép szavak, fájós reménységek?<br>Segítek majd fájós bajodban, összeakadó lesz mély tekintetünk, szívjóságban.<br>*<br>Már nem álmodom nagy csodákról,<br>sem forró nyarakról, sem virágos tavaszról.<br>Csak egy ölelésről, hol nem kell kételkednem,<br>egy szempárról, mi tükrözi a lelkem.<br><br>Álmodban legyenek még nagy csodák, telek és virágos tavaszkák...<br>Hozzájutsz még a "csak egy öleléshez" egy szempár lesz a léted...<br>*<br>Ez a vágyam, nem nagy, nem is új,<br>egy társ, ki a szívében hozzám simul.<br>Ha jönne még, ki tisztán szeretne,<br>megmutatná, mit jelent az: egyszer, de örökre.<br><br>Erős lesz még a vágyad, aki szeretve jön, így lesz még társ...<br>Lesz még simulás, létedben van, lesz még ki szer... és végtelenbe...<br><br><br>Siófok, 2025. május 15. ? Vecsés, 2025. május 16. -Gránicz Éva- írtam: a bokorrímeseket! A leoninusokat szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc József írta.

Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,<br>Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.<br>A szívem a nyugalmat megleli nyomban,<br>Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.<br><br>Hajó ringat minket a selymes víz hátán,<br>Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.<br>Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,<br>Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.<br><br>Nincsen rá szó, se pontos definíció,<br>De minden szívdobbanásod nekem való.<br>Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,<br>Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.<br><br>Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,<br>Pillantásodból életre kel a remény.<br>Élet zenéje bennünk születik, lobban,<br>Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.<br><br>Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva