Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda! <br>Kérlek engedd, ez lelkem vágya! <br>Ölelve csókolni, <br>Csókolva ölelni… <br>Csókkor túrnék én a hajadba! <br> <br>Kedves Ádám, te csábos lélek, <br>Versedtől majd’ elszáll az ének! <br>De ne légy oly’ hévvel, <br>Bánj velem szép szívvel. <br>Ádám, légy a fodrászom... kérlek! <br>* <br>Nem tudom hol laksz, keress engem, <br>Csinos lényed érdekel engem. <br>Ölelve csókolni, <br>Csókolva ölelni… <br>Botolj ölembe… Te vagy kellem! <br> <br>Már tudom merre keresselek, <br>Úgy áhitlak, nem eresztelek! <br>Remegve csókolni, <br>Csókolva remegni... <br>Az öledbe omolni vágyok! <br>* <br>Ha nem teszed, nem akarsz engem! <br>Láttalak… az óta élsz bennem… <br>Ölelve csókolni, <br>Csókolva ölelni… <br>Szeretnélek Tilda s Te engem? <br> <br>Ádám kedves, szavaid bátran, <br>A szívemre hullanak, lágyan. <br>Csókolni, ölelni... <br>Nem csak beszélni. <br>Oh, szeretlek, - rebegem halkan! <br> <br>Vecsés, 2025. május 2. – Siófok, 2025. május 2. -Kustra Ferenc József- írtuk: rom. LIMERIK csokorban, én a páratlanokat. Szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta a párosakat! <br>

Bánatos a bíbor fényes létem… <br> <br>Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában <br>És visszaverődik az én ablakomba, akt ruhában… <br>Bíboros fény csillanás van szemközti ház ablakában. <br> <br>A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve, <br>Csendes léptek hallatszanak, mintha a folyóson a séta vége… <br>A házablakok között vándorol a már nem arany sugárkéve. <br> <br>Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok, <br>Megint az este jön velem szemben, nap végén ámulok… <br>Ajkamon szó nem fakad, fáradt vagyok, nem is ámulok. <br> <br>Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet, <br>Elegem van, már a bíbor fény sem nem vigasz… őt nem lételememet… <br>Hmm… jó lesz, ha befejezem a bíborosuló mai napi létemet. <br> <br>Vecsés, 2025. április 19. -Kustra Ferenc József- írtam: egy ’rosszabb’ napomon 3 soros zártükrösben, önéletrajzi írásként… <br>

Szemed mint egykor,<br>Ma is csábosan ragyog.<br>Megrészegítő.

Korokon, időn<br>A könyv mint penge hasít...<br>Lélekidéző. <br><br>Halandó ember,<br>Értelem kincsestára.<br>Gondolat-őrző.<br><br>Minden tudásnak<br>Halhatatlan értéke...<br>Lapokba-szőttes. <br><br>Tudásra tanít,<br>Jellemet, eszmét formál.<br>Pótolhatatlan.<br><br>Maradandó mű,<br>Korokon átívelő...<br>Magánytalanság.

Mosolyrügyeit<br>Elsorvasztja a közöny...<br>Búbánat-kóros.<br><br>Kedvtelenséget <br>Űző szép gondolatok...<br>Derültségesek.<br><br>Szórakoztató,<br>Sziporkás szösszenetek...<br>Szikraszórósak!<br><br>Hangulatvesztés...<br>Kinn a természet ölén<br>Orvosolható.<br><br>Lelked beérik<br>Miként hajad fürtjei<br>Kifehérednek.<br><br>Megírattatott:<br>Végzet elől menekvés-<br>Lehetetlenség! <br><br>Borús időkben<br>Dagonyás, lucskos utak...<br>Létszekér döcög. <br><br>Zavaros jövőt<br>Szennyes idők vizében<br>Gyermek is látja. <br><br>Gaz-tettek nőnek,<br>Mint égig érő paszuly...<br>Mértéktelenség!