Az idő kereke most<br>olyan gyorsan forog,<br>hogy nem tudod megélni<br>minden pillanatod.<br><br>Gyorsan el kell döntened<br>tovább merre haladj,<br>régi, avult ÉN-edtől<br>el kell most már szakadj.<br><br>Állott szagú hálóinged<br>testedre tapadt,<br>aurádnak tiszta fénye <br>régen elszakadt.<br><br>Fürödj meg az Égi Fény<br>tiszta, hűs vizében,<br>ragyogni fogsz, meglátod <br>fénylő köntösében.<br><br>Örömöd forrása lesz<br>lelked tisztasága,<br>szívedben él szeretet,<br>Isten Igazsága.

<br><br>Zimankós gonosz tél!Elvettél tőlem<br>mindent mi kedves volt nekem,<br>dühöngő szeleddel mindent felkavartál,<br>s pokollá tetted életem.<br><br>Zimankós hideg tél!Ne hidd hogy győzhetsz!<br>Nem fog megtörni semmi sem!<br>Pusztító erőddel úgy is szembeszállok,<br>s viharként tombolva elveszem!<br><br>Most gúzsba kötve béklyóba zúztál,<br>rám kötve fagyos láncodat,<br>lelkemre jégvirágot szórtál,<br>szótlanra fagyasztva ajkamat!<br><br>De maradt a lelkemben szikra!<br>Mit oltani el nem tudsz soha!<br>Mely bennem izzik és parázslik,<br>s letépi fagyos láncodat!<br><br>Én izzó parázzsal dobom vissza<br>ami belőle megmarad,<br>letörve pusztító erődet<br>amíg már semmi sem marad!<br><br>

<br><br>Ma éjjel nem számít semmi!<br>Ma éjjel csak te vagy nekem!<br>Ma éjjel őrzöm az álmod<br>és felszárítom a könnyedet.<br><br>Ma éjjel ott leszek nálad,<br>amikor szükséged lesz reám,<br>ne szólj!Csak ölelj át némán<br>ezen a forró éjszakán.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Nem várok hazug bókokat!<br>Csak annyit mit szívedből kívánsz,<br>míg magával ragad a pillanat.<br><br>Ma éjjel nem kérek semmit!<br>Csak ölelj át,vigyázz reám!<br>Oly forrón,ahogy én szeretlek<br>ezen az őrült éjszakán.<br><br><br>

<br>Tudnál e szeretni engem<br>amikor senki sem szeret?<br>Tudnál e őrizni engem<br>akár egy apró gyöngyszemet?<br><br>Tudnál e szeretni engem,<br>ha már az arcom megfakult,<br>tudnál e szeretni úgy is<br>ha hajamra hó és dér lapul?<br><br>Tudnál e szeretni engem<br>ha neked adnám a szívemet?<br>Borongós,hűvös téli estén<br>melengetve a lelkemet?<br><br>Ha csönd kell, én leszek a csönded!<br>Ha magány,én magányod leszek,<br>csak messziről szeretlek némán,<br>de ha kell, melletted leszek!<br><br>

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.<br>Egy ütött, kopott, sárga papír,<br>mit az emlékezés elém dobott.<br>Egy régi titok fiókom alján,<br>óvlak, mint anya gyermekét a karján.<br><br>Egy mosoly, egy kávéfolt,<br>egy folt mely szomjúságot olt.<br>Épp szád alsó peremén,<br>nem itattuk fel még frissen, az elején!<br><br>Egy ócska lap vagy csupán,<br>meredsz rám pajkosan, bután.<br>Szemed fényárban úszik,<br>s egy ujj nyomata karodra kúszik.<br><br>Csak egy pillanat, katt,<br>mégis örökre megmaradt.