<br><br>Hulló levelek ,mondjátok meg nékem<br>mit tehetnék hogy végre jobb legyen?<br>Hulló levelek,csak tőletek kérdem<br>hová sodor a szélvész titeket?<br><br>Hulló levelek!Olyan lettem én is,<br>mint ti vagytok!Eldobva,némán szenvedek.<br>Hulló levelek! Hadd legyek ott én is<br>mikor elsöpör egy zúgó fergeteg!<br><br>Hulló levelek,kik némán ott hevertek,<br>hadd menjek közétek hogy én is ott legyek,<br>hogy elsöpörjön engem is egy szélvész,<br>vagy pihenjek én is csöndben köztetek.<br><br>

<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki nem követett el hibát még soha,<br>az első követ az vesse reád,<br>kinek sosem volt sorsa mostoha.<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki ő maga is tökéletes,<br>az első követ az vesse reád,<br>ki fölött nem gyűlnek sötét fellegek.<br><br>Az első követ az vesse reád,<br>ki még sosem sírt,sosem vétkezett,<br>hisz mindenki vét,és mindenki hibázott,<br>aki porrá lett,és porból vétetett.<br><br>

<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Napfényt , a dombok oldalán,<br>szelíd felhőként elsuhanni<br>onnan,hol bántottak talán.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Békében élni csöndesen,<br>és minden rosszat elfeledni,<br>mielőtt vár a végtelen.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Békét,és kedves arcokat!<br>Hogy eltudjam temetni végre,<br>mi minden ízemben felkavar.<br><br>Nyugalmat szeretnék végre!<br>Hogy ne vágyjak vissza már soha,<br>s hogy ne érezzem ha könnyeket hord<br>szemembe a szülőföld pora.<br><br>

<br><br>Ég és föld között verdesek én is,<br>mint egy vihartól tépázott madár,<br>kit megtépett tollakkal szárnyait letörve<br>földre tiporva otthagytak talán.<br><br>Kétségek között őrlődöm én is,<br>magamban vívódva ,mint megsebzett madár,<br>mely szárnyai nélkül nem tud már repülni,<br>s fészkére sem tud visszaszállni már.<br><br>Miattad őrlődöm kételyek közt némán,<br>oly messze tűntél,nem gondolsz reám.<br>Nem várlak többé!Ne is gyere vissza!<br>Nem fogok érted sírni soha már.<br><br> <br>

<br><br>Van olyan anya ki nem várja gyermekét,<br>bár tudja hogy nem jöhet haza?<br>Van olyan anya ki nem félti gyermekét,<br>s ki nem aggódik miatta soha?<br><br>Van olyan anya ki rosszat akar annak,<br>kinek szívéből adott egy darabot?<br>Van olyan anya ki nem adná néki<br>szájától akár az utolsó falatot?<br><br>Van olyan anya ki elfordulna tőle<br>mikor a legnagyobb szüksége van reá?<br>Van olyan anya ki ne tudná szeretni<br>akkor is,ha olykor hibázott talán?<br><br>S van olyan ,kinek ne fájna a szíve<br>ha látja,gyermeke boldogtalan?<br> Bár nem mutatja,lelke mélyén érzi,<br>s titokban szíve majd megszakad.<br><br>