<br>Te vagy nekem ezen a földön<br>ki mindenkor mellettem maradt,<br>te vagy nekem ezen a földön,<br>ki megérti minden gondomat.<br><br>Te vagy nekem,ki átölelt engem<br>borongós,hűvös éjjelen,<br>te vagy nekem ki őrizte álmom,<br>s nem riasztott el semmi sem.<br><br>Te vagy nekem ki vigaszt nyújt nékem<br>ha nem bírom már a sorsomat,<br>te vagy nekem ,ki új reményt ébreszt,<br>mikor már semmim sem maradt.<br><br>Csak te vagy nekem! Maradj itt végleg!<br>Nélküled semmim sem marad!<br>Nem kérek mást, csak szoríts magadhoz,<br>hogy feledjem minden gondomat.<br> <br>

<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>Vigyázz rám,szükségem van reád!<br>Millió tüskét döftem most magamba,<br>melynek szilánkja belülről váj.<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>Bár tudom, rossz voltam talán,<br>hidd el, már megbántam százszor,<br>minden kis bűnöm és hibám !<br><br>Anya kérlek! Ne hagyj magamra!<br>bár tudom ,nem hallgattam reád,<br>s minden döntésem,minden tévedésem<br>ezer tüskével vissza száll reád.<br><br>Anya kérlek!Emelj fel engem<br>e porból, és vigyázz reám!<br>Ölelj magadhoz úgy, ahogy régen,<br>azon az első éjszakán!<br><br> Meggyesi Éva

<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Anyának lenni szent dolog,<br>akkor is ,ha nem ragyog mindig<br>reá vetítve csillagod.<br><br>Anyának lenni égi áldás,<br>ha nincs is rá szükséged talán,<br>hisz mily öröm az is már néki,<br>ha boldognak lát más oldalán.<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Míg ő van,gyermek vagy talán.<br>ha senki máshoz nem fordulhatsz,<br>ő akkor is meghallgat talán.<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>a legszebb a földön talán,<br>az ő szíve csak érted dobban,<br>bárhol vagy,bármerre jársz!<br><br>Anyának lenni égi áldás!<br>Ne hagyd hát magára soha!<br>Hisz lelkéből csak reád sugárzik<br>minden szava,és minden mosolya!<br><br>

<br><br>A felhők mögül nem látok semmit,<br>hisz eltakarják az arcodat,<br>a zúgó szélben nem hallok semmit,<br>hisz messzire fújja a hangodat.<br><br>A téli fagyban nem érzek semmit,<br>hisz már mindenem megfagyott,<br>sápadt arcom hiába simítod<br>a zúgó szélben rég megfagyott.<br><br>Jöjj közel!Olvaszd fel végre<br>ami bennem már megfagyott,<br>átfonva tested melegével,<br>amíg azt érzed,olvadok.<br><br> <br>

<br><br>Vehetsz házat ,ha pénzed van<br>de otthonod attól még sivár,<br>megkaphatsz minden földi jót,<br>míg pénzed van, minden bók kijár.<br><br>Lehetsz büszke és gőgös,<br>megkaphatsz minden nőt talán,<br>de szeretni nem fognak attól,<br>hisz lelked hideg,és sivár.<br><br>Ma fent vagy,de ki tudja holnap<br>lehetsz még mélyen is talán,<br>s kik hízelegnek cserbenhagynak,<br>mint koncukért acsargó kutyák.<br><br>Kit ma megvetsz,holnap tán szeretnéd,<br>de akkor már ő nem néz reád,<br>s a sebet,mit te szúrtál rajta,<br>holnap tán más gyógyítja már.<br><br>A barátok eltűnnek messze,<br>s ott maradsz egyedül talán,<br>hiába sírsz!Akkor már késő!<br> Nem fog sajnálni senki már., <br> <br>