<br>Kopott házak közt ácsorog a sarkon<br>egy szegény koldus ki halkan kéreget,<br>rongyos ruháját megvetően nézik<br>meg sem sajnálják már az emberek.<br><br>Könnyező szemekkel tekintget széjjel.<br>Segítsenek rajtam! Kérem! Emberek!<br>Rongyos kalapját fél kezében tartja<br>s esdeklő szemekkel halkan kéreget.<br><br>Alig van ember, aki megsajnálja<br>de az én szívem majd megszakad!<br>S pár forintot dobok rongyos kalapjába<br>pedig már nékem is alig maradt.<br><br>Istenem! Látod mily gyarló az ember?<br>Minél több van néki annál gonoszabb!<br>Miközben értékes kincseket harácsol<br>a szegény koldusnak egy forintot sem ad.<br><br>Csak aki annyira szegény és kifosztott,<br>csak az értheti meg mások nyomorát,<br> s ki kifosztott lelkében maga is oly koldus<br>Csak az értheti meg mások bánatát!<br>

<br>Izzó parázzsal jöjj felém <br>ha akarsz engemet, <br>ezernyi szikrát szórj felém <br>ha hozzám érkezel. <br> <br>Lángolj és perzselj mint a tűz! <br>Felgyújtva lángomat, <br>de vigyázz! Mert lehet hogy végül <br>minden lángra kap! <br> <br>Lehet hogy lángoló tüzeddel <br>mindent elsepersz, <br>de a felcsapó tűz varázsa <br>Téged is sebez! <br> <br>S ha vöröslő izzó lángunk <br>sziszegve összeér,<br>ezernyi szikrát szórva <br>mindent felemészt! <br>

Felkelsz egy reggel, s nem indul jól a nap.<br>Később jó hírt kapsz, boldogan szaladsz haza.<br>Szép a napod a kedved 100%-os.<br>Aztán jön egy fordulat, s csak rosszra számíthatsz.<br>Elborít mindent a fekete felhő, sötét lesz és elered az eső.<br>Amit a homokba írtunk, elvitte a víz, amit az égre festettünk elfújta a szél.<br><br><br>Tombol még mindig a vihar, kinn hideg az idő.<br>Csak esik, esik és fúj a szél,elázott minden<br>mi kint volt a hidegben.<br><br><br>Eláll az eső, de még mindíg sötét van.<br>Jobb lett, de teljesen nem szünt meg.<br>Eltűntek a homokba írások, az égre festett álmok.<br>

<br><br>Úgy szeretek az esőben sétálni<br>olyankor nem látja senki ha sírok,<br>nem kell semmihez jó képet vágnom<br>ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.<br><br>Szeretem érezni míg lehulló cseppje<br>végigszántja a sápadt arcomat,<br>lelkem mélyéről mélyen felfakadva<br>messzire mossa a bánatomat.<br><br>Olyan jó érezni üdítő cseppjét<br>míg csapongva száll bennem minden gondolat,<br>mely tisztára mossa az ég bársony kékjét<br>s messzire sodorja minden gondomat.<br><br>Olyan jó érezni végre hogy élek!<br>S míg szivárvány hídon bújik át a nap,<br>sugárzó fényével színeket varázsol<br>boldoggá téve holnapjaimat.<br>

Minden nap történnek,<br>Csodák az életben.<br>Így jönnek majd az évek,<br>S így volt ez régen.<br><br>Sokat láttam már, <br>Én mégis csak egyben hiszek, <br>Benned, kinek ma is ünnep jár, <br>Téged, kit Szerethetlek!<br><br>Boldog Szülinapot kicsi Miám!