<br>Mi ez a tomboló szenvedély <br>Mely megbújva szívem rejtekén <br>Most mindent felkavar? <br>Mi ez az elfojtott néma vágy <br>Mely megtépve lelkem minden zugát <br>Belülről egyre mar? <br>Mi ez a mardosó fájdalom <br>Mely belülről éget és sajog <br>S nyugodni mégse hagy? <br>Mi ez az arcomra ráfagyott <br>Szívemet tépő fájdalom <br>S még meddig tart? <br>Nem tudom! De legyőzöm újra <br>Ha kell tombolva, sírva <br>Mi mindent felkavar, <br>S nem lesz más csak eltépett foszlány! <br>Mely szívemnek darabja volt tán, <br>Mely megmaradt. <br>

<br>Hogy is tudnálak elfeledni téged<br>Hisz te hoztad hozzám a színpompás tavaszt,<br>Szürke téli fagyból napfényt varázsoltál<br>S illatos virággal díszítetted azt.<br><br>Még ajkamon érzem csókjaidnak ízét<br>S orromban érzem a bőröd illatát,<br>Még most is melegít forró ölelésed<br>Mely feltépi bennem emlékek hadát.<br><br>Még most is látom a tarka délibábot<br>Mit illó reménnyel hintettél felém,<br>Még látom a mosolyt ajkad szögletében<br>De a szemeidben kihunyt már a fény.<br><br>Még most is bennem él minden édes emlék<br>Mely feljajdul bennem most is hirtelen,<br>S bár tudom: neked csak játékod voltam<br>Mégis te voltál mindig mindenem!<br>

<br>Olyan vagyok most akár a falevél<br>Mit a forgószél felkap hirtelen<br>S zúgó haragjában magasba emelve<br>Megtépázva dob a földre hirtelen.<br><br>Úgy bolyongok én is búsan, eltiporva<br>Mint a hulló levél mit a szél dobál,<br>Nem vár már senki, már nem is keresnek<br>Csak rőt avar őrzi lábaim nyomát.<br><br>Te sem vársz többé, pedig úgy szeretlek!<br>Mégis: magamtól messze űztelek,<br>Ha szeretni nem tudsz, felejts el végleg<br>De ne várd, azt hogy a játékod legyek!<br>

<br>Mi ez a tomboló szenvedély <br>Mely megbújva szívem rejtekén <br>Most mindent felkavar? <br>Mi ez az elfojtott néma vágy <br>Mely megtépve lelkem minden zugát <br>Belülről egyre mar? <br>Mi ez a mardosó fájdalom <br>Mely belülről éget és sajog <br>S nyugodni mégse hagy? <br>Mi ez az arcomra ráfagyott <br>Szívemet tépő fájdalom <br>S még meddig tart? <br>Nem tudom! De legyőzöm újra <br>Ha kell tombolva, sírva <br>Mi mindent felkavar, <br>s nem lesz más csak eltépett foszlány! <br>Mely szívemnek darabja volt tán, <br>Mely megmaradt. <br> <br>

<br> <br>Most segíts! Holnap már késő! <br>Most add meg, ami jár nekem! <br>Ha most nem jössz holnap már késő! <br>Holnap már nem kell semmi sem! <br> <br>Most akarj! Amíg szükségem van rád! <br>S úgy vágylak, mint a levegőt! <br>Mely kitágítva minden kis pólust <br>Sugároz éltető erőt. <br> <br>Most szeress, amíg én szeretlek! <br>Holnap már hiába szeretsz! <br>Ma még forrongó tűzben égek, <br>De holnap már nem lesz szikra sem! <br>