Ha látod az ablaknál állva,<br>a beáradó napsugarak fényében<br>pompázó porszemeket,<br>ott vagyok én, egy porszem,<br>a semmiből jőve, felcsillanva,<br>egy pillanatig elidőzve, <br>majd visszatűnve a semmibe.

Siratom,Siratom bánatom<br>Mely pokolba folyt,megöl<br>De semmit sem tehetek ellene...<br>Tipor,szétszed s csak a por marad.<br><br>Nincs baratnőm,mely segitene<br>Nincs szerencsém mely mellettem lenne...<br>Bús időknek temetőjét éljük..<br>De csak tipor,szétszet...pokolba vele<br><br>Sodrodunk,Sodrodunk az árral.<br>Megvetjük,elfelejtjük a gondjainkat.<br>De az ott Lapul lenn..<br>Hova majd jutni fogunk.<br><br>Menny miről van itt szó?<br>Pokol az meg egy új szó?<br>Menny mely virágokkal teli?<br>Pokol mely üst a mélyben?<br><br>Válaszok,válaszok...<br>Tengernyi válaszok mely válaszra várnak.<br>Hol élünk mi? <br>Poklon vagy mennyben?<br><br>Adynak hivnak sokszor.<br>Lelke szelleme mely velünk van...<br>De 50 vagy 1 nap s már porba<br>folytjuk bánatunk.

<br><br>Suttogó hangok, csöndes sóhajtások<br>Miknek emléke börtönbe zár,<br>Olyan jó lenne szabadulni tőlük<br>De minden gondolat csak tehozzád száll.<br><br>Eltitkolt vágyak, szétfoszlott remények<br>Miért nem hagynak végre élni már?<br>Miért nem hagynak új utakra lépni?<br>Olyan jó lenne végre élni már.<br><br>Suttogó hangok, néma pillantások<br>Mik végigkísérnek egy életen át,<br>De csak azért is el fogom feledni,<br>Hisz a boldogság nekem is kijár.<br>

<br>Sötét köpenyét felvette már az ég<br>Úgy suhan át a város felett,<br>Csillag szemeivel letekint a földre<br>Hol békésen alszanak már az emberek.<br><br>Egyedül talán én vagyok még ébren<br>S némán forgolódom álmatlanul,<br>Látod? Én most is teutánad vágyom<br>Hiába tiporsz el durván, szótlanul.<br><br>Miért van, az hogy nem tudlak feledni?<br>Pedig jól tudom, meg sem érdemelsz!<br>Kaphatnék én is szebbet, jobbat nálad<br>De az én szívem csak utánad, eped.<br><br>Úgy szeretnék végre kitörölni mindent<br>Ami hozzád fűz, és tehozzád vezet,<br>Nem akarok többé miattad szenvedni<br>Hisz nélküled talán sokkal jobb lehet!<br>

A dal,mi szól<br>Meg vigasztaló<br>Nekem való zeneszó<br>Amely körül vesz<br>Akár egy percre,egy pillanatra<br>Ha az ég is szét szakadna<br>Nekem majd marad egy kincsem<br>Ami ott terem,s baj nincsen<br><br>Egy szó<br>Egy dallam<br>Egy fuvallat<br>Valami suttogja<br>Valami uj jő<br>Valami,valami ami elképesztő<br>Valami,ami meg hat,s vígasztal<br>Ez az amit úgy hívnak:<br>Zene<br><br>Ha,a zene szól<br>Az nekem jó<br>Mert a zene csak akkor jó<br>Ha,hangosan szól<br><br>S,egy dallam sutogja ujra<br>~Várj még,s meg lesz a csoda~<br>De hiába is maradnék<br>Valami nem hagy nyugodni<br><br>Dejó....dejó is lenne<br>Ha a világ gond nélküli lenne<br>De ez is csak egy ábránd<br>Mondom magamban,századszorra<br>De valami jő,és a bút el zavarja<br>De az álmokat nem zavarja<br>El kergeti mi rossz,s árt<br>Csak jót,s mi mást hagy reánk...<br>