Rút, rút ösvény,<br>Felemészt és belém rúg.<br>Mégis vonz a rögös út<br>A pislákoló fény.<br> <br>Éltet a gondolat,<br>Nincs minden veszve,<br>Bár utam vége messze<br>Nem csak egy mozdulat.<br> <br>Csapdák, ármányok,<br>Mind veszejtenek<br>S megbotlok, félek.<br>Meg is halhatok.<br> <br>Jelet nem kapok, <br>Távoli a fény.<br>Mihez kezdjek én<br>Ha majd éhen halok?<br> <br>De hirtelen villám, az ég dörög,<br>Pillangók tánca,<br>Sötétség végét járja,<br>Győzelmem örök!

Lent a mélyben<br>szakadék között<br>kő Isten meztelen<br>kő ringyó mindenütt.<br><br>Fagy testvér mar belénk<br>hótündér betakar<br>jégvihar dúl szívünkben s<br>életünk már,csak dal,csak dal.<br><br>Szerelmes csókért üvölt<br>feszül testünk,mert egy<br>asszony csókja várt reánk,<br>de megpihen végre fáradt lelkünk<br>s a szél dalával bömbölve örök táncot jár.

Elmúlt a nyár,<br>és te elhagytál.<br>Itt hagytad szerető szívemet,<br>eldobtad egykor szenvedéllyel szerető szívedet.<br>Többé már nem leszünk egy pár,<br>de az emlékek örökre megmaradnak már.<br>Emlékszel még az első csókra,<br>és az első szerelmes szóra? <br>A lelkükben őrizzűk őket mind,s<br>múltunkra az idő porfátyolt hint.

Egy napsütötte reggel kinézek a szobám ajtaján,<br>látom a színes madárkákat fennt a fán.<br>Boldog röpködnek ide-oda,<br>szomorúak nem tudnak lenni soha.<br>Szabadon szállnak az égbe<br>lelkükben mosolyogba mennek a fénybe.<br>Oly,tiszták,mint az ártatlan kis bárányok,<br>hozzájuk nem tapadnak az emberi kátrányok.<br>Bárcsak lehetnék én is madár,<br>egész nap ujjongva repkednék,és nem lenne több gondom már!

Virrad.Rémült madárhang szeli át a hajnal nyugalmát<br>zöld sárkány szeme csap lassan a végtelenbe.<br>Alszol még,egymásba lógó kapaszkodó testünk,mint<br>indák keresik egymást a takaró alatt.<br>Sörényként rejtett hajad homokdűne,már nem kelti<br>vágyamat,elárult titok lett az áhítat és rabságba hullt<br>a szeretet varázsa.<br>Elmegyek.Elhagylak örökre.<br>Felismertem sorsomat az életem a titkot.<br>Pokol az enyém ha maradok,hát indulok.<br>Virrad.Lábam alatt sír az áldozat és a csikorgó<br>lendület fészket rak szívemben,megfagyott a lelkem.<br>Egyedül,örökre egyedül,szótlanul halálos percemig.<br>