Élet-mélázás… <br> <br>(HIAfo) <br>Életperc, imádlak! <br>Elkorhadt tövűek <br>Élet-élt perceim mindje… <br> <br>(Anaforás senrjon + Senrjonix) <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Nem lehet, hogy nélkülük teljen, <br>Az élet érték! <br> Csodák vannak, bennük hinni kell! <br>Ne várj nagyot, érd be kicsivel. <br>* <br> <br>Életperc, Te csodás! <br>Korhadt, épp' zuhanó <br>Életperceimben élek… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Valahol mélyen a szívekben, <br>Mert az ember jó. <br>Lét csodái… apró örömök, <br>Látni fogod, ha majd eljövök. <br>* <br> <br>Életperc állapot… <br>Élet részletei, <br>Élet-élt életperceim… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Megtalálnak, ha lelked tiszta, <br>Így kell lennie. <br>Csodák vannak, én már elhiszem, <br>Szíved halván… kebleden fejem. <br>* <br> <br>Életperc… elmúlnak. <br>Bennük található <br>Élet-történelmi múltam… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Láthatóak is néha napján, <br>Hinni kell bennük. <br>Nézd csak, a millió csillagot! <br>Csoda az, meg nem cáfolhatod. <br>* <br> <br>Életperc, jöjjél már! <br>Hozhatnál már jót is, <br>Élvezném a boldogságot… <br> <br>Csodák élnek, érzem én! <br>Valahol lenniük kell neki, <br>Tán a világban. <br>Csodák vannak, hidd már el nekem! <br>Fürkészd s lásd meg a végtelenben… <br>* <br> <br>Életperc imádlak! <br>Te adod életet, <br>Életemben élem… jövőt! <br> <br>Vecsés, 2018. január l. – Mórahalom, 2019. augusztus 10. – Szabadka, 2019.szeptember 26. – Kustra Ferenc József-– Az anaforás HIAfo –kat én írtam. A senrjon –okat Farkas Tekla. Alá a senrjonix versét, Jurisin (Szőke Margit) írta. A vers címe: Vannak csodák <br>

Csendnek örültem… <br> <br>Tavasszal a szép megújhodásnak örültem, <br>Nyáron a barnító napsugárnak örültem, <br>Ősszel a színkavalkádok örültem, <br>Télen hidegnek, hónak is örültem… <br> <br>Tavasszag egy jó kis románcnak örültem, <br>Nyáron az együtt strandolásnak örültem, <br>Ősszel, lelkem szelek szárnyán… örültem, <br>Télen, testem jégen csúszkált… örültem… <br> <br>Minden évszakban voltak viharok, de örültem, <br>Minden évszakban voltak szép napok, de örültem… <br> <br>Tavasszal hallgattam lelkem megújhodásának zaját, örültem, <br>Nyáron alálltam, hallgattam a pára kapunak zaját, örültem, <br>Ősszel szélvihar elsodorta sityakomat, nevetve örültem, <br>Télen ritka hóviharban sétáltam egy jó nagyot és örültem… <br> <br>A lelkem, csendben volt, de velem volt én meg csak örültem, <br>A lelkem nem üvöltözött, csendben jött, ennek örültem… <br> <br>Manapság már a világ... lelkem is megbolondult, rájöttem, ennek nem örültem, <br>De hiába, mert észrevettem, hogy régi fájdalmakat énekel… nem örültem. <br> <br>Vecsés, 2020 május 9. – Kustra Ferenc József – íródott: önrímesben. <br>

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz, <br>Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… <br>Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. <br> <br>Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, <br>Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… <br>Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, legendás. <br> <br>No, de csendben összeszedem én magamat <br>Nézem a kertben a fényjáték-árnyakat… <br>Tenta lecseppen, így jelzi a vágyakat. <br> <br>Ha nem jöttél be szobámba, megnézem a kerti árnyjátékodat. <br>Hold! Jól játssz nekem, az egy-szál közönségnek, pazar pantomimokat… <br>Nézem előadást… csepeg a tenta, a sok árny szinte riogat. <br> <br>Kár, hogy egyedül vagyok, de én azért, neked, tapsolok! <br>Hold! Mestere vagy a szakmádnak, ámulva elalélok… <br>Írásban örökítem, hátha örülnek az olvasók… <br> <br>Vecsés, 2016. január 3. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímes – önrímes) <br>A jó és párban együttélés, kemény együttműködés kérdése… <br>Mai társadalomban legfontosabb talán, szeretet kérdése… <br> <br>Vecsés, 2022. május 21. – Kustra Ferenc József – a szakmámból kifolyólag írtam… ott mindig beigazolódott! (Se rövidebben, se hosszabban nem lehet összefoglalni…) <br>

(3 soros-zártükrös trió) <br>Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt, <br>Döntené a sziklát… de nem éri át őt... <br>Szélvihar, öt ujjal tépdesi az erdőt. <br> <br>Hűsége töretlen, minden évben visszatér, <br>Elmeséli nagy hangon, téli nyugvás mit ér… <br>Hűsége töretlen, minden évben visszatér. <br> <br>Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel, <br>Egyből dühöngött, nem törődött erényekkel… <br>Most, hogy megjött, vasaltsarkú, döngő léptekkel. <br> <br>* <br>(HIAQ duó) <br>Kimérten, csak döng a <br>Lépte, szűzies mosollyal. <br>Fegyvere; a vadság. <br>* <br>Erdőnek könnycseppje, <br>Megsokasodva hull égből. <br>Ez; zuhé fergeteg. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Templom-szerelem <br>Tisztáson; <br>Itt is ijedelem! <br> <br>Nyavíkolva bokor alatt, <br>Ott sündisznócsapat. <br>Gondolatok... elhallgat! <br>Összehordtak, hetet-havat… <br> <br>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>