A vágyódás hétköznapi pszichológiája… <br> <br>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki, <br>Magamban vergődők, vágyódok, mint egy senki… <br>Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki. <br> <br>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel, <br>Hogy nem lelek rád, bíz' rossz, érzem heves veszedelemmel… <br>Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel. <br> <br>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát, <br>Szememmel kereslek, érezem lelkem vadult mámorát… <br>Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát. <br> <br>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek, <br>Egyezkedek izzó lelkemmel, látom, néznek ablakszemek… <br>Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek. <br> <br>Képzeld, csókom rád vár a számon, <br>Képzeld, csókom csak vár rád vágyón… <br>Képzeld, csókom rád vár a számon. <br> <br>Vecsés, 2018. január 3 – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem!) <br>

Élet tengerén <br>A létem legmélyén, <br>Partra érés szépségén? <br>A rossz... kikötője szélén, <br>Majd estefelé a nap végén... <br>Mi lesz este a létem kék egén? <br>Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén, <br>Állandó viharok dúlnak... a legszélén, <br>Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén. <br>Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén, <br>Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén... <br>Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén. <br> <br>Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A". <br>

Búcsúzni csak elegánsan szabad. <br>Az élet rövid, úgyis elszalad. <br>Minek a sírás, minek a zokszó, <br>Itt mindenki csak földi halandó. <br> <br>Élet olyan, mint egy nagy színjáték, <br>Ne legyen könny arcunkon, nem játék. <br>Hiába bár sok öröm vagy a könny, <br>Felvonás után lemegy a függöny. <br> <br>Élet igen sok felvonásból áll, <br>Történjék bármi, soha meg nem áll. <br>Naponta kell búcsúzni, elválni, <br>Élet megy tovább, nem tudsz megállni. <br> <br>Ember kevesebb minden búcsúzásnál, <br>Mindig ott hagy magából búcsúzónál. <br>Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít, <br>Könny és zokszó csak elválást nehezít. <br> <br>Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József <br>

senrjú stílusú haikuban <br> <br>Falevél hullik, <br>Elfáradt nyári világ. <br>Öregedő nyár. <br>* <br>Évszakok váltják <br>Egymást, szépen, sorrendben. <br>Mind elvonulnak. <br>* <br>Csodálni való, <br>Varázslatos természet. <br>Én természetem? <br>* <br>Édes-keserű <br>A múltba visszamenni. <br>Gondolat szárnyán… <br>* <br>Hatvanhét év sok! <br>Innen kell visszanézni. <br>Homokóra jár! <br>* <br>Távolba vész, a <br>Hosszú gondolatsorom. <br>Minden, múlt messze. <br>* <br>Kis béke puszi <br>Cuppantás, szélviharba… <br>Lebontja tetőm. <br>* <br>Őszöm játszik, <br>Megtréfálja a nyaram. <br>Úton, mint vándor. <br>* <br>Nap hunyja szemét. <br>Lemond az ősz javára! <br>Ősz nem virradat. <br>* <br>Tudom, eljött ősz, <br>Keserű emlékezni… <br>A tél kezdődik… <br>* <br>Majd, dacolok én <br>Hosszú ősszel és téllel. <br>Ez tán’ életcél. <br>* <br>Alagút, vak út, <br>Nem látni benne semmit... <br>Lehet, nincs vége? <br> <br>Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József <br>

Poéta vagyok <br> <br>Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát <br>És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát… <br>Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát. <br> <br>Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó, <br>De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó! <br>* <br>Csak írni folyvást, <br>Tentával ecsetelni. <br>Szórakoztatás. <br>* <br>Toll szánt papíron, <br>Új gondolatfelhő lesz. <br>Odakint esik. <br>* <br>Fátyolfelhők csak <br>A napot takarják el. <br>Nem inspirálók. <br>* <br>Bárányfelhőcskék <br>Jó gondolatébresztők. <br>Karcol a lúdtoll. <br>* <br>Falba, beégnek a gyertyacsonk fények, <br>Amorfak a fény-árnyék jelenségek. <br>Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell, <br>Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell… <br> <br>Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban… <br>