A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok, <br>Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók… <br>A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok. <br> <br>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon, <br>De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon… <br>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon. <br> <br>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak, <br>Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak… <br>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak. <br> <br>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog, <br>Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog… <br>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog. <br> <br>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé, <br>Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé… <br>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé. <br> <br>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának, <br>Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának… <br>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának. <br> <br>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának, <br>Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának… <br>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának. <br> <br>Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Nem szokásom bűnt, de vétket vagy mást sem elkövetni, <br>Nem leszek bolond magamat ellehetetlenkedni. <br> <br>Én bűnügyi nyomozótiszt és poéta natus-doktus vagyok, <br>Én ez voltam, vagyok, sőt, már halálomig ezek is maradok. <br> <br>Vecsés, 2025. február 7. -Kustra Ferenc József- íródott: mint önéletrajzi írás! <br>

Digitális fények, pixelek varázsa,<br>Képernyők erdeje hív, csábít magába.<br>Billentyűk ezüstje ujjaid igája,<br>Szüntelenül táncol, élményekre várva.<br><br>Napsugártól édes, aranyló vaklárma.<br>- „A világ kívül él” – suttogja anyácska.<br>Dac felel és szemek keserű izzása:<br>- „Valóságos ez is! A kintit kiváltja!”<br><br>Szívdobbanás búgja, unalom a málha.<br>Kiborgként ellenben csúcsélmény a játszma,<br>Immerzív látványok korlátlan csatája,<br>Virtuális terek végtelen magánya.<br><br>Beszélgetés indul, családjuk javára;<br>Online és offline lét - mi a megoldása?<br>Legfájóbb megélés az ősök számára:<br>Távolság, ridegség, kapcsolat hiánya.<br><br>Konzulens és szülő egyaránt belátja;<br>a net nem ellenség, de nem is a barátja,<br>eszköz csak, praktikus, kétirányú utca.<br>Sorsunk a kezünkben, egyensúly a kulcsa.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul, <br>Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul… <br> <br>Fény <br>Volt is <br>Szemében – <br>Nem is. Kevés. <br>Maga nem maradt. <br>* <br>Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó, <br>Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó. <br> <br>Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni, <br>A sötétség lassan elnyeli… <br>* <br>Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok... <br>De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok... <br> <br>Ma <br>Még van, <br>Mégsem úgy <br>Igazán. Csak <br>Másokból él meg… <br> <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla. <br>

Merengünk! Van még élettavasz? <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… <br>Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… <br>Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… <br> <br>Ő <br>Az úr! <br>Azt hittem, <br>Hogy velem van. <br>Igám csak enyém. <br> <br>Igám csak enyém. <br>Hogy velem van, <br>Azt hittem. <br>Az úr <br>Ő! <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus, <br>Öröm nem szokta érni, nekem az áldás, mumus… <br>A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus. <br> <br>Nem <br>Nekem. <br>Másnak jut <br>Örömélmény, <br>Én nem ismerem. <br> <br>Én nem ismerem. <br>Örömélmény, <br>Másnak jut. <br>Nekem <br>Nem. <br>* <br> <br>(vers) <br>Kinézek, úgy látom, közeleg a tavasz, <br>Szeme rám csillan, ez biz’ gátolja a gonoszt, <br>Hallom, hogy lüktet a kis-szíved… sok szakasz. <br>Az élet, még keménykedik, még parancsot oszt. <br> <br>Szív <br>Dobban, <br>Szem ragyog, <br>Már tavasz van. <br>Lesz-e lét-tavasz? <br> <br>Lesz-e lét-tavasz? <br>Már tavasz van, <br>Szem ragyog, <br>Dobban <br>Szív. <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Tavasz, még bambul, <br>Ábrándos a nézése. <br>Reggeli nap, még csipás. <br> <br>Élet tavasz van… <br>De, már szeme, majd’ csukott… <br>Már kín, reggel felkelni… <br>* <br>Rügyfakadással <br>Kezdődik az új tavasz. <br>Fáradtság már testen győz! <br> <br>Tavaszon átmegy <br>A göröngyös életút! <br>Egyenetlen csoszogás! <br> <br>Rügy <br>Pattan, <br>Tavasz van. <br>Élet lankad, <br>Test lomhán mozog. <br> <br>Test lomhán mozog, <br>Élet lankad. <br>Tavasz van, <br>Pattan <br>Rügy. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Élet, magával harcol, de engem győz le, <br>Vajon, marad őbelőle? <br> <br>Mintha csillogna nekem egy vadonatúj <br>Élettavasz! Hihetem, hogy élet-új lesz? <br> <br>Vecsés, 2018. március 30. – Szabadka, 2018. április 9. –Kustra Ferenc József– a vegyes formákat én írtam a tükör apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevák címe: ”Lesz-e még lét-tavasz?” <br>