Válasz, csak filozofikusan lehetséges… <br> <br>(leoninus duó) <br>Kétségem nem élem, lehetetlenségemben épp' ez lehet tehetetlenségem. <br>Kétségem nekem eredeztetett lehetetlenségem, de ez nem lehet végem. <br> <br>Életegységem nem tesz értem… ezen élettelenségem nem kellene nekem. <br>Életvégem menetbe...meglesz nekem, de nem lesz kétségtelen… még él-e hegyem? <br>Nevetem rendre beteges, veszélyes élethelyzetem, szépet meg elkergetem… <br>* <br>(senrjon) <br>Lehet, hogy eszementem… <br>Mélységem énértem feltéptem. <br>Lehet elkéstem? <br>* <br>(senrjú) <br>Rendre elvérzem… <br>Hegyemen ébredezem. <br>Erre emlékszem. <br>* <br>(Septolet duó) <br>Hegyem révészem, <br>Nekem félpénzem <br>Érzékem, <br>Érzésem, <br>Készpénzem. <br> <br>Elnézem, elkéstem, emlékszem… erkélyem. <br>Vészfékem, nézségem, érmem… <br>** <br>Felmértem, elvérzem, <br>Jelképem jelvényem? <br>Nékem népem, sérvem…. <br> <br>Megéltem, <br>Féltem, késtem, kérdtem, <br>Életem szekrényben? <br>Mélyében! <br>* <br>(tíz szavas) <br>Kétséget velem, értem veszett ebek, <br>De rendre és ellenben esek! <br>* <br>(HIQ duó) <br>Elmegyek, <br>Hátha elesek… <br>Hehezek… <br> <br>Mesélek, <br>Legyek ember-e… <br>Nehezen… <br> <br>Vecsés, 2024. május 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, az önrontó sorsról, eszperente műfajban. <br>

A félelemtől reszketve hallgatózom, <br>Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom. <br>A megkönnyebbülés ismert érzésével <br>Fogadnám, mi azonos a szerencsével. <br> <br>Én őt eddig a pech álarcában láttam, <br>Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam. <br>Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok, <br>Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok. <br> <br>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József <br>

Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón… <br>Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők… <br> <br>Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik… <br>Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan… <br>Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem… <br> <br>Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek… <br>Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros… <br>Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni… <br>Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán… <br> <br>Vecsés, 2025, július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként. <br>

Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák, <br>Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák… <br>Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák. <br>* <br>Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan, <br>Nép otthon, már csendben szusszan. <br>** <br> <br>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást, <br>Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást… <br>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást. <br>* <br>Ló horkant, vágyik zabra, rendre, <br>Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre. <br>** <br> <br>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó <br>Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó… <br>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó. <br>* <br>Tehén bámul setétbe, ház előtt, <br>Manót sejt, sötét árny mögött. <br>** <br> <br>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát, <br>Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást… <br>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát. <br>* <br>Patája toporog, társat vár réten, <br>Reggel jön talán, pótlásként, reményben. <br>** <br> <br>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére, <br>Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe… <br>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére. <br>* <br>Gazda hazatér, békére bízza estét, <br>Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét. <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. <br>A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta. <br>

Reggel lovam zabolom, <br>S stráfkocsi előtt dolgoztatom… <br>Széna vacsora. <br> <br>Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget. <br>* <br>Este még megpaskolom, <br>Majd bemegyek, más dolgom nincsen. <br>Asszony vacsora… <br> <br>Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja… <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam. <br>