Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Halmazrímes) <br>Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény, <br>A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény. <br>Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém, <br>De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém. <br>Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek. <br>Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek. <br>* <br>Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd, <br>S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd. <br>Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel, <br>Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel. <br>* <br>Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan. <br>** <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó) <br>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét. <br>Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét… <br>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét! <br> <br>Lágy, langymeleg szél, <br>Finomas nyárról mesél… <br>Lágy, langymeleg szél. <br>* <br>Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor, <br>S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por. <br>Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám! <br>Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám! <br>* <br>Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik. <br>** <br> <br>(Bokorrímes trió) <br>Bennem én meg helyes… bennem rögzíti, <br>Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti. <br>Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat, <br>Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat. <br> <br>Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat, <br>Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat. <br>Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék, <br>Egy kis szabadságért bármi megtennék. <br> <br>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors, <br>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors… <br>* <br>Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel, <br>Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel. <br>Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már, <br>Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár. <br>* <br>Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad. <br>** <br> <br>(HIQ közös duó pár) <br>Én remény <br>Velem együtt él. <br>Bízzak… kér! <br>* <br>A remény, <br>Veled együtt él! <br>Mindig bízz! <br>** <br> <br>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal. <br>

A rosszat nem, mert visszaüt… hétköznapi pszichológia… <br> <br>Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, <br>A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. <br>Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, <br>Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. <br> <br>Jó <br>Éled. <br>Szívvel lát. <br>Békét teremt. <br>Érzéseket szül. <br>* <br> <br>Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, <br>Figyelmeztem, hogy jellemem, erkölcsöm, létem igyekezzen maradni. <br>Gondot viseltem, hogy szívembe mindig csak színtiszta szeretet kerüljön, <br>Meg egyébiránt, hogy tiszta lelkem, világító lángja soha ne hűljön. <br>Igyekvén, hogy a mutatkozó szellemi felsőbbségem kellő szerénységgel is társuljon, <br>A körültekintő gondosságom, mélyreható hitemben megfelelő társra találjon. <br> <br>Igyekezet fontos, <br>Lágyan simogat szépsége. <br>Ilyen jónak lenni? <br>* <br> <br>A nyilvánvaló és általános emberségem azonban az életem gúzsa volt, <br>Reményim, nem teljesültek, végzet sehogyan nem engedte… sőt, reális is koholt. <br>Mindenkor, ha módom volt, a nemes viselkedést és a szépet gyakoroltam, <br>A jóságos emberszeretetben hívságmentesen példamutató voltam. <br> <br>De <br>Sokszor <br>Jutalom <br>Cseppnyi sincsen. <br>Egy mosoly se ér. <br>* <br> <br>Az emberi létem, általam "elpazarolt" kincsei mind-mind elvesztek, <br>Ha nem, akkor meg hosszú életemben, épphogy a saját káromra lettek! <br>Az emberszeretet a földiek bajaira, nem több egy új hírnél, <br>Így előnyét nem, végzetes hátrányát tapasztaltam, majd’ mindenkinél. <br> <br>Még <br>Él - e <br>Valahol <br>A szeretet, <br>Nem tudni - bízni! <br>* <br> <br>Áhítatos emberségem nem hatolt bele elutasító lelkekbe, <br>Emberségem, mint saját erényem, nem hatolt be hiány-gazdag lelkekbe. <br>Mára már biztos, az egyéniségem és a szellemi világom olyan, <br>Hogy mit kisugárzok, az elől elugranak, hiszik, jön egy káros folyam… <br> <br>Ha <br>Jó vagy. <br>Ellenség <br>Megtalál még <br>Barát helyett is. <br>* <br> <br>A létem elevensége is káromra volt, a sok tutyi-mutyi között, <br>Mit már az óta bizony tudok, borzasztóan sok közöttük, lökött-törött. <br>A magyar lélek, a kedély és a nyájasságom csak ellenérzést keltett, <br>Pedig nálam ezek végtelen források, de a gyengébbeknek nem kellett! <br>Nyilvánvaló hát, éltemben a szenvedés, fájdalom ölelte a lelkemet, <br>Mert többre tartottam öket, az ismert és nem ismert, de balga embereket. <br> <br>Balgaság gyilkolhat, <br>Megfojthat engem is talán? <br>Jobb volna vigyázni. <br>* <br> <br>Minél több jót tettem, az öröm és a lelkesedés, úgyabbul, inkább fölös lett, <br>Elismerést, dicsőséget, nem vívtam ki, legtöbbjük akáctüskével fizetett… <br>Történt volt így, lőn hosszú életem, de érdemtelen emberektől, ez lehetett. <br> <br>Jó <br>Elfér <br>Kis helyen, <br>Mert nincsen sok <br>Belőle most már... <br>* <br> <br>Ahogy mind nagyobb lőn nálam a nyomorúságos kilátástalanság, <br>Annál nagyobb bővérűségben kevesebb lón fokozott felajzottság… <br>Minden időkben tettem természetes dolgomat, <br>Igyekeztem, meg soha nem tagadtam magamat! <br>Az életem úgy történt, hogy egész életemen át harcoltam <br>A végzetem ellen, de a végzet nem tágított, jót nem kaptam… <br>Jó szót, elismerést, dicsértet, alig kaptam az életben, <br>De a gaz rossz persze, mikor rám támadt, volt már tömegében… <br> <br>Dilemma az élet. <br>A jótett az csak széptevés? <br>Minek mást bántani... <br>* <br> <br>Az embernek csak utólag derül ki, a sorsa mire érdemesítette… <br>Engem, úgy tűnik semmire, -tőlem mindent megtagadott- semmilyen érdemre… <br>A végzetem mindig velem tartott és biz’ ellenem volt, <br>És a sok szép reményem, az ablakon kiszállingózott… <br> <br>Vecsés, 2018. május 21. – Mórahalom, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam az apevákat és a HIAQ –kat szerző-, és poéta társam: Farkas Tekla. <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd, <br>Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd… <br>Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd. <br> <br>(HIQ duó) <br>Mindenhol <br>Ilyen, kedvelem… <br>Élvezem. <br> <br>Édes az <br>Érzés, de remek… <br>Kedvelem. <br> <br>(leoninus duó) <br>Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom… <br>Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő... <br> <br>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás. <br>

Ez a mai reggel… <br> <br>(Bokorrímesek) <br>Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap, <br>Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap! <br> <br>Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap… <br>Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap… <br> <br>Nincsen nekem szegénynek semmi másom, <br>Csak régi, ősi rongyos nagykabátom… <br>Nyári melegben táskában hurcolom... <br> <br>Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé, <br>Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé… <br>Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös trió) <br>Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm, <br>Én vagyok magamban, magamnak esendőm… <br>Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm. <br> <br>Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom, <br>És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom? <br>Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom. <br> <br>Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom, <br>De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom… <br>Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom. <br> <br>Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik, <br>Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik… <br>Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik. <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Minden reggelre új nap <br>Jelenti, hogy ő a mai nap. <br>Fogy a sok holnap… <br> <br>Visszaút nincsen, éjfél <br>A vízválasztó, ez maholnap! <br>Eltűnő holnap… <br> <br>Régmúltnak meg láncai <br>Nincsenek is, itt… más halál győz! <br>Elhalnak… napok! <br>* <br> <br>(senrjú) <br>Mindig új holnap <br>Ami csak jókat regél… <br>Te hazugság-gép! <br> <br>Mindig jár erre <br>Új holnap… biz’ új mese. <br>Te hazugság-gép! <br> <br>Mindig érezni, <br>Holnap közeledését. <br>Te hazugság-gép! <br> <br>Érezni az új <br>És ez maga a bulvár… <br>Te hazugság-gép! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Várjuk vagy <br>Sem, holnap… jövőt? <br>Hah! Jövő? <br> <br>Tudjuk jön, <br>De mit hozhat ránk? <br>Vak reggelt? <br> <br>Álmaink <br>Tán’, összetörtek? <br>Vagy törnek? <br>* <br> <br>(Tízszavas) <br>Minden semmi, csak éljük életünket, <br>Igy jó holnapok… meglepnek bennünket! <br> <br>Este elalszok, majd reggel ébredek. <br>Alvásban volt álmom? Ezen révedek…. <br> <br>Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek, <br>De néha reggel, izzadtan kelek… <br> <br>Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam <br>

Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt <br>És szellő sem rezdült. <br>Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt <br>Lelkem és megrendült. <br> <br>Fölismerem, a vitorlások kora lejárt, <br>Ez hajó már nem sikk. <br>Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal, <br>Izzadtságon siklik. <br> <br>Globalizált fogyasztói társadalomba, <br>Evezni nem lehet. <br>Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada <br>Fújja a vad szelet. <br> <br>Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt, <br>Lekopaszítják a létet. <br>Összeveszejtik ősi, régi családokat, <br>Bizonytalanítsák létet. <br> <br>Én ehhez már nem alkalmazkodok. <br>Én csak úgy a lét szélén surranok. <br>Társaimmal együtt elhamvadok, <br>Történelemből… kihullajtatok. <br> <br>Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>