Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat, <br>Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat. <br>Nincs levegőm, fuldoklom, tán’ a torkomon akad. <br>Nincs különbség… élet és halál egy tőről fakad. <br> <br>Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel, <br>Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel. <br>Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem. <br>Itt maradtam gyalog… bármi történhet felőlem. <br> <br>Elmerengek, kesergek, sírok és csak feszengek, <br>Sík pusztában fetrengek, a semmiben lebegek. <br>Tán’ jó lenne ez, ha illuzionista volnék, <br>Akkor tán’ nem a pokol bugyraiban tüzelnék. <br> <br>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József <br>

Szélvihar <br>Tépi bokrokat. <br>Gallytörés. <br>* <br>Vihar ver <br>Le levelekből. <br>Avar nő! <br>* <br>Ül vihar <br>A háztetőkön. <br>Le-lecsap. <br>* <br>Tombol és <br>Lélekből teszi. <br>Cserép száll. <br>* <br>Langymeleg <br>Szellő lengedez. <br>Szoknyát föl... <br>* <br>Langymeleg <br>Már a levegő. <br>Élvezet! <br> <br>Vecsés, 2020. április 8. – Kustra Ferenc József - íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3 <br>

A természet tízmillió évek alatt alkotta <br>Mindazt, ami a Földön a nagy életet alkotja. <br>Az ember meg a főemlős, nem törődik semmivel, <br>Csak pusztítja környezetét és magát jószerivel. <br> <br>Egy élőlény, tíz-húsz millió év alatt alakult, <br>Ember miatt meg száz év alatt sok el,- és kipusztult. <br>Ha, így halad ember, még száz év és megöli többit, <br>Háromszáz év: megöli magát, létrehozza; semmit. <br> <br>Vecsés, 1999. március 15. - Kustra Ferenc József <br>

Bűn az élet, mondják nekünk papok, <br>Én is tán’ hasonlókat papolok? <br>Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, <br>Reális vagyok, ez minden bűnöm. <br> <br>Sötét áradás töri át gátat, <br>Köveket, sőt életet is mállaszt. <br>Nemcsak a folyó, élet is ilyen, <br>Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. <br> <br>A jó keresztény tízparancsolat, <br>Minden jóra, szépre utasítgat. <br>Igaz tényleg, be kéne tartani, <br>De akkor élet gátját elsöpri. <br> <br>Azt mégsem lehet, hogy jó az ember, <br>Közben rossza előjönni nem mer. <br>A többiek ugyanis keményen, <br>Eltapossák, lehet véglegesen. <br> <br>Az ember szép és jó, ez idea, <br>De helyes, hogy ez az élet vágya. <br>Micsoda balgaság és dőreség, <br>Várjuk… nem változik emberiség. <br> <br>Budapest, 1998. január 8. – Kustra Ferenc József <br>

Égetem a gyertyámat egészen végig <br>Remélem, lángja kitart leges-leg végig… <br>Igyekszik ellenállni, minden fuvallatnak, <br>Igyekszik fénye maradni a jó sorsomnak. <br> <br>Kérdezik, az életben mi fáj? <br>Kérdem, életben mi, ami báj? <br>Rendelt sorsom által eltángáltatok, <br>De lélekhúromon dallamot játszok… <br> <br>Vecsés, 2013. június 12. – Kustra Ferenc József <br>