Versben és senjúban… <br> <br>Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek. <br>Magamban idézem a szép emlékképeket. <br>Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg, <br>Az árok partján a sok fa meg már didereg… <br>* <br>Kuporgás padon. <br>Düh és kétségbeesés… <br>Nincs hogyan tovább. <br>* <br>Monoton élet, <br>Lélek, meg csak sorvadó! <br>Gyötrő, vak remény. <br>* <br>Hervadó mosoly <br>Lelki mélyülés árka, <br>Elmúlás fátyol. <br>* <br>Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat, <br>Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak. <br> <br>Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk. <br>Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk. <br> <br>Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő, <br>Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő, <br>Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő! <br> <br>Tovább vivő erő nincs. <br>Testet vonszolni is kincs… <br>* <br>Sír gyertyafényben, <br>Vendégségben, sok rokon. <br>Ők hazamennek. <br>* <br>Sír gyertyafényben, <br>Vendégségben, sok rokon. <br>Ők hazamennek. <br>* <br>Sorsok sorsokba <br>Fonódva, élnek, halnak. <br>Temetés, eljő… <br>* <br>Koszorúk virágába beleheltem szeretetem, <br>Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem. <br>Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem… <br> <br>Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát, <br>Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát... <br> <br>Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József <br>

Versben és senrjúban… <br> <br>Űr és sivárság! <br>Lélekben üresség él. <br>Közöny omlása… <br>* <br>Hervadó virág, <br>Emlékeztet a létre. <br>Utódok jönnek… <br>* <br>Égnek a gyertyák, <br>Lángolnak… emlék múltból. <br>Magány kilátás. <br>* <br>Monoton élet, <br>Lélek, meg csak sorvadó! <br>Gyötrő, vak remény. <br>* <br>Ma odamegyek hozzátok, már elindultam, <br>Gránit sírotokhoz egyenest vezet utam. <br>Utamon, oly' vastag avarban jár a lábam… <br>* <br>Remény érzése <br>Fényt és meleget nem ad… <br>Hamu is kihűl. <br>* <br>Emlékvarázslat. <br>Gyertyafény árnyjátékok. <br>Szép lángpillangók! <br>* <br>Emlék nem halott, <br>Élőnek lelkét vájja. <br>Múlt, már rég elmúlt. <br>* <br>Temetőben a szent zaj, a levél zizegtető csend! <br>A gyertyák vinklibe állnak a sírodon… oszloprend. <br>Hideg szél csak fúj, miért kesereg? <br>Megjött az ősz, már mindent belepett. <br> <br>Vecsés, 2014. október 10. - Kustra Ferenc József

Versben és senrjúban… <br> <br>Elveszett élet, <br>Élőt, magányra ítélt. <br>Új jövőkép kell! <br>* <br>Tűzből parázs lett, <br>Parázs meg, hűl hamuvá. <br>Fahasáb szikra? <br>* <br>Felszabadító <br>Had nincs, ima sem segít. <br>Elmúlás véges… <br>* <br>Ne szégyelld, ha fáj, <br>Könnyek kikéredzkednek… <br>Ne kerüld magad! <br>* <br>Por-hamu lélek, <br>Saját betonkriptában… <br>Csendesült vágyak. <br>* <br>Élet, monoton, <br>Rohanvást elsorvadás. <br>Tüzek, már kinek? <br>* <br>Élet keserű, <br>Még a jók is elmennek. <br>Társas magányok. <br>* <br>Ég mécsese, bíborral áraszd fényed a földre, <br>Halottak napja az emlékezésnek ideje… <br>Terítsd be fényeddel az összes sírhantot, <br>Nézd a fájdalomtól könnyező sok arcot. <br>* <br>Pergő gondolat! <br>Márványról jön a visszhang… <br>Válasz már nincsen. <br>* <br>Zokogó bús szív, <br>Kőkemény kilátások… <br>Jó, már sohse lesz. <br>* <br>Remény érzése <br>Fényt és meleget nem ad… <br>Hamu is kihűl. <br>* <br>Nagyon nagy volt szegénykémben az élni- akarás-szenvedély, <br>Letaglózta, elvitte a halál… mélye, mélységesen mély. <br>Mi maradtunk, de élet, nekünk is, nagyon csúszós meredély… <br>* <br>Lépteknek nyoma <br>Van avarban. Szétfújva. <br>Gyertyafény ragyog. <br>* <br>Ünnep, jövőre, <br>Hogy ismét ideülünk. <br>Ha még lesz élet! <br> <br>Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József <br>

Versben és senrjúba… <br> <br>Még élő, meg a már holt lelkek, éves találkozója, <br>Sok koszorú és mécses a síroknak a borítója… <br>* <br>Halál kapuja, <br>Márvány síremlék maga. <br>Örökre készült. <br>* <br>Mécsesek lángja óv-védelmez, <br>Lángjuk a szellőben lengedez. <br>Más világítás nincsen, de minek, <br>Sirokon mécses van mindenkinek. <br>* <br>Néma tájon, csend… <br>Emlékek kertje fájó! <br>Zokog oly’ bús szív. <br>* <br>Zavaros világ, <br>Melyben jók, korán halnak. <br>Múltnak zenéje… <br>* <br>Lecsap a vihar! <br>Sast is lelövik ágról… <br>Élet és múlás… <br>* <br>Halál dallama az égbe köszön, lángoló az este. <br>Láthatár is bíbor, ez az ég alja... örök mécsese. <br>* <br>Élet-sínek már <br>Törtek… élet kisiklott! <br>Változás nem lesz. <br>* <br>Gyertyafény pislog, <br>Sírokat így világit! <br>Ördög árnyai? <br>* <br>Test porrá mállott. <br>Lélekben elmélkedés. <br>Márvány fájdalom… <br>* <br>Porhüvely vétkes. <br>Igazság… más oldalon. <br>Faragott márvány. <br>* <br>Elmúlt az élet, kifakultak a dicső fények, <br>Ti elmentetek, vissza ide, már, sohsem tértek. <br>Sírodra, emlékedre könnyem csak hull-hull, <br>De ígérem, lelkemben semmit sem fakul. <br> <br>Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József <br>

Temetőben mindenhol látható a múlt sötét árnya, <br>Utakat borítja, rothadt avar szagú levélpárna. <br> <br>Nem halálért megyek a temetőbe, <br>Őseim csöndjét, ott kapom örökbe… <br>Láng libben, az esteledésben, <br>Segít az emlékképfestésben… <br>Elegáns görcsök szorítanak a szívben, <br>Vajh’, mit segít ez az örvénylő lélekben? <br> <br>Sírok közt az átjárók, sötét utak, szinte sikátorok. <br>A múltam után kutatva e titkos utakon bolyongok… <br>Még csak délután van, így nem világítanak a csillagok… <br> <br>Nagyon átélem a temető halotti csendjét, <br>A sírok nyugalmát, a márvány néma kérdését… <br>Vajon élvezem a fáradt lelkem, menedékét… <br> <br>Ülök, odaér a hajkócoló hideg szél <br>És gondolkodom, vajon mit hoz nekem a tél? <br>Közben a szél regél, de nem értem mit mesél… <br> <br>Előjönnek az elfeledett érintések, <br>Soha nem múló, lélekmarkoló kétségek! <br>Gondolkozok, hogy is volt minden, régen, <br>Meg azon is, hogy milyen lesz a végen… <br> <br>Aztán már fázok, nekilódulok, megyek haza, <br>Sűrűsödnek a felhők, olyan, mint az ég haja. <br>Nem kedvelem, amikor a felhőzet ég takarója… <br>Szemem az égre vetem, hátha az ősöm megszólala… <br> <br>Az élet csak megy tovább az úton, ezt mindig hallom, <br>Nekem még van hátra, életemet megvalósítom. <br>Egyszer összehoz minket megint... a halál… <br>De nem most... Gondolom erre azért vártál… <br> <br>Bizony, lassan megkopnak, sőt, elhalványulnak az emlékképek. <br>De szeretteim, bennem laknak, így igaziak az emlékek. <br> <br>Az estben a leégett kanóc, csak pislákoló lángot ad, <br>Ez akarná kényszeríteni a lelket, hogy jobb, ha marad… <br>De én élő vagyok, megyek… bánat marad, az élet halad… <br> <br>Vecsés, 2014. november 22. – Kustra Ferenc József <br>