Idő 
Értékelés 
Értékelés A holdvilág szép!
<br>Nem enged messze látni…
<br>Élet vaksága.
<br>*
<br>Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék…
<br>Eredménytelen nap. Bánatos esték,
<br>Teszik rá a koronát a sikertelenségre.
<br>Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye.
<br>*
<br>Életutam fogy,
<br>Múlt szele vihart kavar…
<br>Életből… múltba.
<br>
<br>Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
<br>
Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
<br>Csak végre a szerencse lenne rokon.
<br>Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
<br>Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.
<br>
<br>Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
<br>Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
<br>Elintézni nem is tudok semmit se,
<br>Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.
<br>
<br>Átmennék én már, és talán bárhová,
<br>De nincsen, aki az utat mutatná.
<br>Dosztál Karcsi volna a segítségem
<br>Élhetetlen vagyok, ezt sem érdemlem.
<br>
<br>Átmennék én… ahol valaki vagyok,
<br>De a valóság, hogy senki se vagyok.
<br>Mert nem mehetek sehová, a sorsom,
<br>Mit rossz irányba tereltem, a gúzsom.
<br>
<br>Átmennék én, és talán által is kell,
<br>Hogy menjek, úszva, futva, vagy kéz éllel?
<br>Letaposni… harcolni meredéllyel?
<br>Már csak egy, mivel mehetek… a hittel.
<br>
<br>Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versben.
<br>
Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat,
<br>Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat.
<br>Nincs levegőm, fuldoklom, tán’ a torkomon akad.
<br>Nincs különbség… élet és halál egy tőről fakad.
<br>
<br>Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel,
<br>Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel.
<br>Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem.
<br>Itt maradtam gyalog… bármi történhet felőlem.
<br>
<br>Elmerengek, kesergek, sírok és csak feszengek,
<br>Sík pusztában fetrengek, a semmiben lebegek.
<br>Tán’ jó lenne ez, ha illuzionista volnék,
<br>Akkor tán’ nem a pokol bugyraiban tüzelnék.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József
<br>
Szélvihar
<br>Tépi bokrokat.
<br>Gallytörés.
<br>*
<br>Vihar ver
<br>Le levelekből.
<br>Avar nő!
<br>*
<br>Ül vihar
<br>A háztetőkön.
<br>Le-lecsap.
<br>*
<br>Tombol és
<br>Lélekből teszi.
<br>Cserép száll.
<br>*
<br>Langymeleg
<br>Szellő lengedez.
<br>Szoknyát föl...
<br>*
<br>Langymeleg
<br>Már a levegő.
<br>Élvezet!
<br>
<br>Vecsés, 2020. április 8. – Kustra Ferenc József - íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3
<br>
A természet tízmillió évek alatt alkotta
<br>Mindazt, ami a Földön a nagy életet alkotja.
<br>Az ember meg a főemlős, nem törődik semmivel,
<br>Csak pusztítja környezetét és magát jószerivel.
<br>
<br>Egy élőlény, tíz-húsz millió év alatt alakult,
<br>Ember miatt meg száz év alatt sok el,- és kipusztult.
<br>Ha, így halad ember, még száz év és megöli többit,
<br>Háromszáz év: megöli magát, létrehozza; semmit.
<br>
<br>Vecsés, 1999. március 15. - Kustra Ferenc József
<br>
