Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő,
<br>Onnan lakó, feltámadáskor… ha kijő?!
<br>Pap is ezt mondja a celebráláskor,
<br>Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor.
<br>
<br>Én bizony, jobb kedvelem tetsző jövőt,
<br>Életben élvezni jobb a hűs szellőt.
<br>Jobb, ha örülünk, vigadjuk magunkat
<br>És odébb toljuk feltámadásunkat.
<br>
<br>Feltámadás illetné meg szeretett ősöket,
<br>Emlékszünk rájuk és szeretjük őket, hősöket.
<br>Kint pihennek a temetőben már véglegesen,
<br>Majd mennünk kell utánunk, ez sorsunk végzetesen.
<br>
<br>Halottak napján emlékezünk és gyertyát gyújtunk,
<br>Kimegyünk hozzájuk, régi emlékeket bontunk.
<br>
<br>Vecsés, 1998. október. 17. – Kustra Ferenc József
<br>
Óh, Istenem mond, Te az embert jónak teremtetted?
<br>Mikor már megvolt, rendesen át is adtad a hited?
<br>
<br>Az ember, most kevés jóval rendelkezik,
<br>Legfőképp, belőle szeretet hiányzik.
<br>Kevesen vannak az úgynevezett jó emberek
<br>És mindenütt találhatóak fenegyerekek.
<br>
<br>Minden ember, mind ártatlanul jön a világra,
<br>Majd közösségtől elsodorja tapasztalata,
<br>Hogy nem kell jónak lenni, minek? Mert ez neki nem nyereséges…
<br>Inkább kevesek között uralkodni... ez neki elégséges.
<br>
<br>Ma tán’ azért nem járnak gyónni az emberek,
<br>Mert bűnök felsorolásai… végtelenek.
<br>Nagy baj bizony az is, ha a bűnbánás a megjátszás része,
<br>Azzal, nem lehet uralkodni, pénz keresni, így mi végre
<br>
<br>Korcsosul a világ és a modern ember.
<br>Tömegei tűrnek, hallgatnak, mert nem mer
<br>Szembe szállni az oly' kevesek hatalmával?
<br>Elveszejti magát, mások uralma által.
<br>
<br>Most kérem, megint eljött a karácsony, a szép ünnep,
<br>Most biztos jónak kell lenni… embernek, ez fő ünnep!
<br>Légy magasztos és végy erőt lelkeden, magadon
<br>És ma, ha lehet, uralkodj rossz szokásaidon.
<br>
<br>Én Istenem mond, Te… embert embernek teremtetted?
<br>Mikor már kész volt, rendesen átadtad… a Te hited?
<br>
<br>Uram segíts, hogy átöleljék egymást az emberek,
<br>És bevilágítsanak mindent a szeretet fények…
<br>
<br>Vecsés, 2012. október 27. - Kustra Ferenc József
<br>
Halottak napján
<br>Esik vagy fúj, kimegyünk.
<br>Sír látogatás…
<br>Csak nézek ki az ablakon, mélységes mély csend van,
<br>Csendes eső esik, a sok-sok csepp halkan koppan.
<br>
<br>Halottainknál
<br>Kegyeletet lerójuk.
<br>Tiszteletadás.
<br>Zenélnek nekem életről... végső elmúlásról
<br>És igaz, lassan már nincs, miről beszéljek… másról.
<br>
<br>Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc József – írtam: Európai stílusú Tankában…
<br>
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
<br>Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
<br>Állítólag apám akart, anyám meg nem,
<br>Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
<br>
<br>Ifjonti hév bennem is bőven működött,
<br>De ma már tudom, ettől voltam lökött.
<br>Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
<br>És most a magam áldozata vagyok.
<br>
<br>Az életem, utána én rontottam el,
<br>Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
<br>Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
<br>És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
<br>
<br>Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
<br>Nem ifjonti, buta gondolatokra.
<br>Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
<br>Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
<br>
<br>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
<br>
Csak röviden, tömören…
<br>
<br>Életre ítéltetett szegény,
<br>Rejtély vagyok bizony magam is…
<br>Mért vagyok ezen a földtekén,
<br>Mely hitvány, végtelenül hamis?
<br>
<br>Tűrj csak, embernek fia,
<br>Lesz kínod még épp elég;
<br>Küzdj csak, embernek fia,
<br>Míg majd megérkezik Vég...
<br>
<br>Vecsés, 2021. december 25. – Kustra Ferenc József - Íródott; MARIE VON EBNER-ESCHENBACH: Summázat az életről c. verse átirataként.
<br>