Mint a Niagara -<br>Zúdul erőszakos hada<br>Skizofrén eszméknek, <br>És van ahol <br>Tettekkel vegyülnek.<br><br>Kik segítenének<br>A betegeknek;<br>Nem lehet,<br>Csak egyszerű emberek.<br>Nincs felhatalmazás!<br><br>Csak választás-<br>Időnként.

A pihe nő<br>Csalfa<br>Pihenő

Ha nőne a fán<br>Sikert adó ág<br>Lehúzná az adó-s ág<br>Illanna az adósság

Jobban állna <br>Az a kapocs<br>Ha nem lenne <br>Ál kapocs<br>Nem vacogna <br>Az állkapocs

Rég volt már, de milyen régen<br>Mikor a sparhelt mellett a kis széken<br>Öreganyám mesélt nékem nehéz életéről,<br>Gyermekkoráról, s a család keservéről.<br><br>Az ablak mint egy mozivászon -<br>Jött a sok színeskép, ma is látom.<br>Fantáziám a szemébe, szívébe bújt;<br>Így láthattam, ami szerencsére elmúlt.<br><br>Kertünkben a diófa már száz éve ott állt;<br>Átutazott mégis többször ország határt.<br>Kétszer égett életében ez cudar nagy világ,<br>Mást se kívánt, csak együtt legyen a család. <br><br>Előbb német katonák vertek tanyát náluk,<br>Majd orosz gránáttól repedezett házuk.<br>A jószágot elvitték, mert a fronton enni kell,<br>Kis krumpli mi megmaradt, beérték ennyivel.<br><br>Volt hogy a tányérba olykor más is bekerült;<br>Megesett az is, hogy az éj leplével menekült.<br>A fél falut, mint a marhát beterelték vagonba, <br>Ez volt a magyarnak a béke kollektív jutalma. <br><br>Bűnösnek pecsételt emberek lettek,<br>A mai napig elnézést senkik sem kértek.<br>Hánya-vetett sorsuk ötvenben ért véget<br>Mikor az apám ősei telkén új házat épített.<br><br>Két szoba, s konyha- mind elfértek benne,<br>Három generációnak otthona lett végre.<br>Ki becsülettel dolgozott,szerényen élhetett,<br>És nem volt hogy a család napokig éhezett.<br><br>Az elődök közt voltak kik életüket adták,<br>Nagyanyám csendesen hordozta fájdalmát.<br>Örült hogy unokái most békében élhetnek,<br>Ha a gyomruk megéhezik kenyeret is kérhetnek.<br><br>A jóistent áldottuk, szűzanyát kértük esdekelve,<br>Nagyanyámmal minden este imátkoztunk térdepelve,<br>Hogy kegyetlen sors senkire se várjon már<br>Hiába van a haza a határ túloldalán.<br><br>Régen elment, fenn nyugszik csedes békességbe,<br>De itt lakozik bennem is, a szívem melegébe.<br>Egy-egy szava fülembe cseng szinte most is hallom<br>Hitünkben a jó isten mindnyájunkat áldjon.<br><br>(Nagyszüleim emlékére,kiket a ll.v.háború után deportáltak Csehországba munkára, mint sok annyi magyar családot a kollektív bűnösség szellemében.)