A hangban<br>A szóban<br>A hozzád eljutóban-<br><br>Benne van <br>A lélek<br>Egy bonyolult képlet<br>Pillanatnyi része,<br>Hangszálakon rezgő<br>Emberi benső.<br><br>Intonációban rejlő,<br>Mely vonzó,<br>Vagy taszító erő.

A hajnali sötétség<br>Most olyan mint a lelkem<br>Nem látok csak kontúrokat<br>Mélyen a szívemben.<br>Nem mesél a szél sem, <br>Most nagyokat hallgat.<br>Elkerül az álom,<br>Csak a fájdalom vallat.<br><br>Hunyorgó szemem <br>Még álmokat látna,<br>De járkálva könnyebb,<br>Hát kilépek a mába.<br>Reggeli kávém<br>Már gőzölög éppen,<br>S közben e sorokat<br>Pötyögtetem géppel.<br><br>Kerülök még egyet,<br>Szétjárom a lábam.<br>Jobb lesz a pillanat<br>Kávéval a számban.<br>Óvatosan a nap is<br>Megfesti az eget;<br>Tolni kell újra<br>Az élet-szeketet.<br><br>Lassaként enyhül<br>Porcaim kínja,<br>Mert mozgásban a titok;<br>A nagykönyv is ezt írja.<br>Most példája lettem<br>E nagy bölcseletnek,<br>Mozogj te is ha fáj<br>Amennyit teheted !

Úgy fáj az én beteg lelkem,<br>Azt se tudom, mi lesz velem.<br>Ha elhagytál, hát Isten veled,<br>Gyere vissza, ha még szeretsz.<br><br>Fekete felhős esők járnak,<br>Szerelmünkön könnyek áznak.<br>Nézz ide egy pillantással,<br>Béküljünk ki mi egymással.<br><br>Úgysem kell más a világon,<br>Adj egy esélyt, hogy ne fájjon.<br>Más is volt így, és ezt tették,<br>És egymást örökké szerették.<br><br>Úgy fáj az én beteg lelkem,<br>Nem is tudom, mi lesz velem.<br>Hogy ne kelljen külön élni,<br>Gyere vissza, béküljünk ki.

Mintha fájna ősznek a táj,<br>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.<br>Mért szomorú, könnyes az ősz,<br>Azt se mondtad, hogy visszajössz.<br><br>Néma a táj, dobban a szív,<br>A csillagos éj utcára hív.<br>Sose sírj, ha elmúl az ősz,<br>Magányos éjszaka bánata űz.<br><br>Mért mondtad, hogy nincs már tovább,<br>Könnyem csöpög, fáj a magány.<br>Nincs visszaút, hisz vége már,<br>Hidd el, én se bírom már soká.<br><br>Mintha fájna ősznek a táj,<br>Örök tél jön, hószakadás.<br>Égő fájdalmam nem bírja már,<br>Elhervadt vázámban a rózsaszál.<br><br>Mintha fájna ősznek a táj,<br>Sose sírj, ha elmúlt a nyár.<br>Borús az ég, esőre áll,<br>Elmentél, elmúlt a nyár.

Szívem szeret egy hű melódián,<br>Téged keres minden dallamán.<br>Minden utam tehozzád vezet,<br>Egy álomvilág köt össze veled.<br>Szerelem.<br><br>Szívem szeret egy hű melódián,<br>Az ifjúságunk legszebbik nyarán,<br>Tovatűntek, mint egy délibáb,<br>Csak szól szomorúan, sír a gitár,<br>Szerelem.<br><br>Hát játszd újra el a szívem dallamát,<br>Keserű könnyeink fájó hajnalát.<br>Szívem szeret az emlékeim harmatán,<br>Hószín reményű, fénylő csillagán<br>Úgy szeret.<br><br>Próza: miért sír a szív ennyi év után,<br>Miért öregszünk meg ilyen korán?<br>Örökké játssza a dalt a szívünk ritmusán.<br>S őrzi az elmúlást a teli holdvilág,<br>Szívünk fölött egy őrzőangyal szállt.<br>Szerelem.