(Bokorrímes) <br>Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, <br>Így bizony gyalog én, sehova nem megyek... <br>Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, <br>Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… <br>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. <br> <br>Idealista nem vagyok <br>Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? <br>Idealista nem vagyok. <br> <br>Lovam patái a süket csöndben csattognak, <br>De magányom lábai, előre haladnak. <br>Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk, <br>Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk. <br> <br>Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz, <br>Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz! <br>Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult, <br>Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult. <br> <br>Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém, <br>De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém. <br>Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb, <br>Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb? <br> <br>Az életem zenekarában, én nem játszhatok, <br>Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok… <br>Az életem zenekarában, én nem játszhatok. <br> <br>Vágtat velem a vadló-paripa magányom, <br>Lassan megszokom, így már talán el is várom, <br>Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom… <br> <br>Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban, <br>Viharban, napsütéses villámlásban. <br>Pedig szívesen odabújnék valakihez, <br>Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez. <br>Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is, <br>Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is! <br> <br>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs, <br>Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs... <br>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs. <br> <br>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József <br>

Álmodozok én szabadságról, jólétről, <br>De mindez függ valamitől, mitől… mitől? <br>Pénztől függ ez is és minden kapcsolódó, <br>Ki mást állít, bizonygat, az mesemondó! <br> <br>Vecsés, 1999. augusztus 30. – Kustra Ferenc József <br>

Egyszer volt...meg egyszer<br>Szivárvány nyílt a kertben<br>Alatta állt egy kis anygyal<br>Csillagfényű szép ruhában<br><br>Tündérhaja arany fürtje<br>Lengedezett ahogy járt<br>Ha kérdésre választ felelt<br>Zengő hangja muzsikált<br><br>Sétálgatott fel és alá<br>A madarak is daloltak<br>Lába nyomán amerre járt<br>Százszorszépek nyílottak<br><br>Gyöngyszemével ha rád nézett<br>A világ felragyogott<br>Kedved öröm-tóba fürdött<br>S a borúság elhagyott<br><br>Egy kislány unoka<br>Maga az angyalka

Egykoron szakmájában profi volt,<br>De lelkében már majdnem holt.<br>Testét kissé kór mardosta<br>Így könnyen rákapott a drogra.<br>- Ilyenné lett ez az ember.<br><br>Szégyen szíve a sárt taposta,<br>Hazudott, csalt, lopott-ahogy tudta.<br>Becsületét eljátszotta,<br>És a hitét is majd eldobta.<br>- Ez lett az az ember.<br><br>Egy nap úgy volt-rajta kapták,<br>Ahogy döfi az adagját.<br>Kábult fejjel menesztették,<br>Elküldték, hogy kezelhessék.<br>-Megvetés lett az az ember.<br><br>A lélekdoktor szívvel szólott,<br>De ő üvegszemmel csak mosolygott.<br>Hadd írja fel gyógyszereit;<br>A drog helyett most jó lesz ez is.<br>-Hitetlen lett ez az ember.<br><br>Teltek lassan a hónapok,<br>A sóvárgás alább hagyott.<br>Meditálva önmagába<br>Rátalált egy kis szikrára.<br>Régi lelke felkereste,<br>Ki akarattal felvértezte.<br>Már csak hit kell, s meglesz minden,<br>Hogy az az új-ember megszülessen.<br><br>Fokról fokra éledt újra<br>Mint kóros lelkek pártfogója.<br>Volt barát ki előkerült,<br>És volt aki csak kikerült,<br>De a család asztalánál<br>Mind örült, hogy velük ott ült.<br>-Ez az ember megkerült.<br><br>Alázattal vezekelve<br>Betegeknek segítője;<br>Szelíd szívvel ápolt, védett,<br>És voltak, kiknek példakép lett.<br>Az ifjúságnak megmutata,<br>Milyen lehet az Ember arca.<br>-Élni kezdett az az ember.<br><br>Megvallotta erős hittel-<br>Bűnbe eshetsz, elkárhozhatsz,<br>De az Isten feltámaszthat!<br>Bár szégyen folttal a szívedben<br>Újra élhetsz szeretetben.<br>-Megtért az elveszett ember.

A gyom <br>Gaztette<br>Gazzá tette !