Suttognak az esti fények, <br>Elbujkálnak, mint a kémek. <br>Csodaszép a Balatonunk, <br>Családtag, ő a mi tavunk. <br> <br>Fény játékát hullám tőri, <br>Emlékét csak szemem őrzi. <br>Zöld szivárvány a víz színe, <br>Tőri; hal háta ezüstje. <br> <br>Nap sárga és szivárványos, <br>Sötétlő fénye talányos. <br>Vízfelület tükör sima, <br>Rossz idő biz'… nem lesz már ma. <br> <br>A fények csak sutyorognak, <br>Lassan-lassan elalszanak. <br>Tó és halak csendesednek, <br>Emberek is hazamennek. <br> <br>Ülők és nézem e szépet, <br>Közben meglelem békémet. <br>El is szunnyadok békében, <br>Igaz álom tengerében. <br> <br>Tengerünk e szép Balaton, <br>Szeretjük őt, nagyon-nagyon. <br>Ő hazánknak az ékköve, <br>Utódok… jövő őrzője. <br> <br>Természet kell jövőhöz <br>Szépséget őrizni maradón… <br>Társunk… természet! <br> <br>Majdnem csak <br>Rajtunk múlik lét… <br>Őrizzük! <br> <br>Vecsés, 1999. június 27. - íródott versben, senrjúban és HIQ -ban. <br>

Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget <br>És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget. <br>Ezekből fog esni talán a savas eső? <br>Ez sem a régi már, a vastag esőfelhő… <br> <br>Éppen úton vagyunk, kergetjük a munkanélküliséget, <br>Beszlopáltuk közben, a kis kulacsban maradt semmiséget. <br>Erdőben van a sok darabos nylon-sátor táborunk, <br>Odamegyünk, ez mindannyiunké, a mi háborúnk. <br> <br>Nincsen ott spájz, nincsen fürdőszoba, <br>Télen sem fagytunk meg, mi kész csoda. <br>* <br>(Senrjonix trió) <br>Bujdosó élet <br>Hiányzik a lételem… <br>Napi tengődés. <br>Hűtő, asszony, otthon, konyha nincs, <br>Nekünk itt, a szárazkifli kincs. <br> <br>Kilátástalan, <br>Oly’ bizonytalan jövő. <br>Szabadság álca. <br>Otthontalanok sorstársak, <br>Itt is felmennek az árak! <br> <br>Várunk van nylonból, <br>Nagy esőben beázik. <br>Gatya csavarás. <br>Lelni itt is jó és még rossz embereket, <br>Élet másként tréfálja az egyedeket. <br>* <br>Az ember figyeli a nagyon közeledő, koszos esőfelleget, <br>De, még lehet örülni, hogyha láthatja a fent feszülő kékséget. <br> <br>Vecsés, 2015. május 5. -Kustra Ferenc József- ismertségemből: tanulmány. <br>

Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!) <br> <br>(leoninus duó) <br>Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója… <br>Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik… <br>Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét. <br>Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója. <br>A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok. <br> <br>Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza… <br>Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával… <br>Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan. <br>Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója. <br>A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt. <br>* <br>((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban) <br>Érdek számító, <br>Nincsen már szerető tó… <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Öncél… gondolat <br>Vezérli a múltat is. <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Gondolat torzult! <br>Ezer év: vér, veríték. <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Emberi szándék <br>Már nem jó, mert kiveszett! <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Mutató körbe <br>Lohol, ész nincs is benne… <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Idő, semmit nem <br>Intéz, perc nem érdekli! <br>Az óra ketyeg. <br>* <br>(tíz szavasok csokor) <br>Tárgyi tudástól nem zavart politikusok, <br>Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok. <br> <br>Büszkeség és szépség már kikopott, <br>Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott. <br> <br>Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója, <br>Becsavarodok, múlás: oka! <br> <br>Az élet, csak egy sunnyogó alkalom? <br>Ez akadályozza, legyen hajnalom? <br> <br>Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz, <br>Idióta-körtánc már kimúlás lesz? <br> <br>Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen, <br>Lélek érez? Reggel: kikeletlen? <br>* <br>(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban) <br>Az idő nem is érzi? <br>Atomrobbanás, mennyi idő? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Itt már szerelmes szerep <br>Nincs, szemben feszül a bősz erő… <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>A percet közöny hajtja? <br>Robbanáskor közöny hallatszik? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Van még időnk jóleső? <br>Tudjuk majd hull mérgezett eső. <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Az élet, most csak kacag, <br>Szem még csodálkozik, még mit lát? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Teremtő kódok ura! <br>Hibás kódok… büszkeség, majd fáj! <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Gazdagság, majd veszendő… <br>Ember, tudat, élet veszendő! <br>A perc csak ketyeg? <br>* <br>(HIQ) <br>Pusztítás <br>Végtelen, csak jő! <br>Elveszés. <br> <br>Az atom <br>Tán, maga végzet? <br>Elveszés. <br> <br>Az idő <br>Bolond, röhögő… <br>Elveszés. <br> <br>A végzet <br>Majd tombol, dühöng <br>Elveszés. <br> <br>Óra még ketyeg, <br>Minket még mi vár? <br>Elveszés. <br> <br>Még jellem <br>Tiszta végharcban? <br>Elveszés. <br> <br>Végharcban még tán' föllelhető kis erény, <br>De a robbanásban nem erőt adja fény. <br>Óra marad-e míg méri ketyegve az időt, <br>Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt? <br>Lehet valaki erényes, az sem menekülhet... <br>Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet? <br> <br>(Leoninus) <br>Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak? <br> <br>Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran! <br>

Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban… <br> <br>(HIQ trió) <br>Írok én <br>Nektek! Várjátok? <br>Úgy írok… <br> <br>Erre van <br>Jó szerződésünk… <br>Én írok… <br> <br>Gondolat <br>Nem marad bennem. <br>Jó! Írok. <br>* <br> <br>(bokorrímes duó) <br>A munka dandárjában itt oly' sok a munka, <br>De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba, <br>Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla! <br> <br>Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok, <br>Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok. <br>Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok. <br>* <br> <br>(leoninus duó) <br>Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül. <br>Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel… <br>Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról. <br> <br>Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok… <br>Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok. <br>Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok. <br> <br>Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként! <br>

Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni! <br> <br>(anaforás, belső rímes, 3 soros zárttükrös duó) <br>Kosok! Katonák lelke farol és remegve, halálközeli tébolyban halk dalt dúdol… <br>Kosok! Sorozással alapítani császárságot? Közben támogatjátok másságot? <br>Kosok! A friss katonák élete kettő óra! Ez az új demokrácia… mióta? <br> <br>Kosok, A TV mutat filmet sorozásotokról! Rossz a véleményünk embervadászatról... <br>Kosok, Lassan már nem lesz, aki meghaljon! Olyan ez, mint a profi sertésvágóhídon… <br>Kosok, Katonák lelke első ágyúsortűznél kiürül… Gyermeke felnő egyedül… <br>* <br> <br>(senrjon csokor, fél haiku-lánc formátumban) <br>Katonák lelke pusztul, <br>Ha tud, ha nem beszél angolul. <br>Harcok ördöge! <br> <br>Hányszor maradt életben? <br>Ez mind beleégett lelkébe. <br>Harcok ördöge! <br> <br>Katona lelke otthon <br>Jár, de fronton, szabadság sem jár! <br>Harcok ördöge! <br> <br>Lelkében nagyon izgul, <br>Rakétát túléli, vagy pusztul… <br>Harcok ördöge! <br> <br>Fronton, lelke irányít, <br>Parancsnoka pisztollyal másít! <br>Harcok ördöge! <br> <br>Lélek kapaszkodó: szív. <br>Szívet bánat, majd megszakítja… <br>Harcok ördöge! <br>* <br> <br>(10 szavas trió) <br>Kosok, frontkatona lelkét szétraboljátok, <br>Ha meghal… hullazsák és úgy hordjátok! <br> <br>Katonák meg is őrülnek… <br>Halálközeli tébolyba, már nincs minek… örüljenek! <br> <br>Katonákat emberrablással szedik össze, <br>Esze, szíve, lelke, itt tört össze… <br> <br>Nem kapnak, csak hevenyészett kiképzést, <br>Sőt, katona lelke begyűjti kisértést. <br> <br>Katonák szabadulnának harcok ördögétől, <br>De nincs lélekszabadulás ebből… lélekgyilkos meséből! <br> <br>Vecsés, 2024. június 1. –Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Zenés Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A komplett Európa, USA, oroszok, mindenestől... A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni... <br>