Idő 
Értékelés 
Értékelés Tömören…
<br>
<br>Sokan vagyunk, ki „életre ítéltetett ó, szegény”,
<br>Rejtélyek rejtélye vagyok ennek, bizony magam is…
<br>Mért jöttem és mért vagyok ezen a földtekén,
<br>Melyen az ember hitvány, illetlenül hamis?
<br>*
<br>Az
<br>Vagyok,
<br>Embernek
<br>Igaz rejtély,
<br>Társadalomnak.
<br>
<br>Tűrj el mindent, te embernek fia és lánya,
<br>Hosszú éltedben lesz kínod, sőt még, épp elég;
<br>Gyűjts csak, küzdj, embernek fia és lánya,
<br>Izgalommal várd, majd ideér a vég...
<br>*
<br>A
<br>Vége
<br>Nem tűri,
<br>Emberiség
<br>Kínos életét.
<br>
<br>Hmm... pedig én nem kéredzkedtem, nem is nyújtottam be kérvényt,
<br>Mégis megszülettem ide, mondták is; micsoda szép lét...
<br>Aztán már meg is jöttek a kínok, kezeltek, mint véglényt!
<br>Születésem után megjött a küzdés... micsoda szép lét!
<br>*
<br>Én
<br>Aztán
<br>Szépen is,
<br>Életemmel,
<br>Tele küzdéssel.
<br>
<br>Vecsés, 2023. augusztus 23. – Arad, 2023. augusztus 23. -Kustra Ferenc József – a három versszakot én írtam, a három apevát: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
<br>
Napsugár már tűz,
<br>Fű sarjad egy ütemben.
<br>Rét is bimbózik.
<br>Visszajött a tavaszunk,
<br>Forró Napra szavazunk.
<br>*
<br>
<br>Hideg nap nincsen,
<br>Új illatok röpdösnek.
<br>Bimbózó rügyek.
<br>A madarak érkeznek,
<br>Életüknek örülhetnek.
<br>*
<br>
<br>Virágba borult
<br>Fák erdeje mindenütt.
<br>Jó termés lehet!
<br>Nagy a színes természet,
<br>Minden szem gyönyörködhet.
<br>*
<br>
<br>Cseresznyevirág
<br>Szirmok nagy fellegekben.
<br>Arany napsugár.
<br>Fészkek töltik a fákat,
<br>Születik az új állat.
<br>*
<br>
<br>Idő, derűs már,
<br>Faágak égbe nyúlnak,
<br>Égkékje virít!
<br>Ugyan arra ébredek,
<br>Majd virágok közt lépek.
<br>*
<br>
<br>Lila orgonák,
<br>Lengő gyöngyvirág illat.
<br>Csókoló napfény.
<br>Kellemes ez az érzés,
<br>Mostantól minden békés.
<br>
<br>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
<br>
Volt… micsoda ravasz tavasz!
<br>Hír volt: hegyekben még havaz!
<br>
<br>Pedig most volt, kemény telünk,
<br>Hogy vége, örömélményünk!
<br>
<br>Lassan túl vagyunk tavaszon,
<br>Már nem csúszkálunk havakon.
<br>
<br>Lassan tavasz is elmúlik,
<br>Idő is előbbre csúszik!
<br>
<br>Mezőn, virágok kinyíltak,
<br>Fű is vastag, ülni hívnak!
<br>
<br>Hajnali harmatcseppek már
<br>Nincsenek, mentes a határ.
<br>
<br>Légben a lepkék játszanak,
<br>Méhek, már nagyon dolgoznak.
<br>
<br>Állatvilág szaporodik,
<br>A jövőben gondolkozik!
<br>
<br>Megjöttek a vándoraink,
<br>Utazó hazafijaink!
<br>
<br>Nyárelőre új lakosztály
<br>Kell… nem alkalmatlan hodály.
<br>
<br>Magyar fa nyílik már, akác!
<br>Gyalogakác és gömbakác.
<br>
<br>Napmeleg, lassan már nyári.
<br>Nap, sárga sugarát hinti!
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
<br>
Már
<br>Bíbor
<br>Alkonyat
<br>Simogatja
<br>Horizont hátát.
<br>*
<br>A
<br>Múltra
<br>Hálót fon
<br>A nesztelen,
<br>Vakká lett sötét.
<br>*
<br>A
<br>Gond
<br>Barázda,
<br>Semmivé lesz
<br>Mély sötétségben.
<br>*
<br>Az
<br>Árnyak
<br>Is tűnőben…
<br>Vaksötétben
<br>Erre nincs szükség.
<br>*
<br>Az
<br>Idő
<br>Tűnődik.
<br>Most mi legyen?
<br>Inkább, megy tovább.
<br>*
<br>A
<br>Sötét
<br>Csendje meg
<br>Erőre kap!
<br>Halkan neszezik.
<br>*
<br>Nap
<br>Fénye
<br>Sápadtan
<br>Aludni vágy…
<br>Álomba merül.
<br>*
<br>Majd
<br>Később,
<br>Ezüstös
<br>Fényesség lesz
<br>A táj lámpása!
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban.
<br>
Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok?
<br>Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
<br>Marakodnék koncért, mint silány ebek…
<br>Közben észlelném, beköptek a legyek…
<br>
<br>Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
<br>Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
<br>Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
<br>Disznóvérbe én csak fakardot mártok.
<br>
<br>Mondják bolond, aki ma éhen hala.
<br>Isten ily’ világot teremtett vala.
<br>Még nem fekszem síromban sem, de ez már
<br>Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.
<br>
<br>Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
<br>
