Régen indult a menet.<br>Már évtizedek óta<br>Váltottunk jegyet.<br>A sors menetel,<br>És tetteink nyomát <br>A múlt fátyla lepi el.<br><br>Elsuhant növekvő fák alatt<br>Az évekbe tömörödött <br>Egyedi pillanat.<br>Tartósított emlék megmaradt.<br>A végtelenség kapujában,<br>Kapaszkodva egymásban<br>Őrizzük a másikat...<br><br>És nem is olyan fontos,<br>A szó mennyire folytonos.<br>Elég a gondolat!<br>A lelkünk összeér,<br>Hittel idéz múltat.<br>Egybeolvad mával -<br>Tudjuk...egymásnak <br>Tartozunk hálával.

Kérdezhetném, voltam-e én himpellér? <br>Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér. <br> <br>Vagyok-e én egy kiöregedett huligán? <br>Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám. <br> <br>A kulisszák mögött voltam-e gigoló? <br>Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó? <br> <br>Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz... <br>Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz... <br> <br>Nem voltam satnya lókötő, <br>Pikírt és piperkőcködő <br>De voltam én kévekötő. <br> <br>Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom, <br>A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon? <br> <br>Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Keresem az Északnyugati Átjárót, <br>Mint az életbeli egyetlen folyosót. <br>Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput, <br>Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput. <br> <br>Az Átjárón túl biztosan van Kánaán <br>De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán. <br>Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs, <br>Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs. <br> <br>A nagy keresésben már sokan elbuktak, <br>Voltak olyanok is, kiket elárultak. <br>Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe, <br>Felmerül, belebukok lehetőségbe? <br> <br>Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék, <br>Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék. <br>Kilátásomat takarja kóró erdő <br>És ez olyan, mint fövő húson a fedő. <br> <br>Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz, <br>Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz? <br>Keresem az Északnyugati Átjárót? <br>Eddig még nem találtam csak halálhágót. <br> <br>Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József <br>

Szép az idő, harsoghatna a trombitám… ha volna. <br>Nagyon messzire láthatnék… ha még szemem oly’ jó volna. <br>De, ember-fia, ha megöregedett… már csak minden ’csak volna’. <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 28. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Minő dőre dolog, derűre jön ború, <br>Végleg megy el a kedvünk és jön reá bú. <br>Tizenhat huszonöt, mindjárt üt az óra, <br>Már biz' nem lesz Calypso, holnap virradóra. <br> <br>Most beszélget B.Tóth még egyszer Jakubcsekkel <br>És együtt sztoriznak, a szép emlékekkel. <br>A Laci előkotort mindenkit, régit, <br>Hogy mondja el utólag, ha van sérelmit. <br> <br>Nem talált olyan kollégát, ki szólt volna, <br>Rosszat, kellemetlent, és most utószóra. <br>Hallgatók is csak révednek vakvilágba, <br>Nem értik, ki lökte Calypsot, a poklába. <br> <br>Két hete írta újság, megszűnik adónk, <br>Pedig ez egy nagycsalád, az összetartónk. <br>Sok betelefonáló hangja elcsuklott, <br>Hallottam, szpíker meg, hang nélkül zokogott. <br> <br>Fantasztikus volt, nagycsaládi, emberi, <br>Ez már hit volt, modern vallás és világi. <br>A Calypso hajó, ma, tizennyolc harminckor <br>Végleg kiköt, többé nem fut ki… semmikor. <br> <br>Meleg volt, emberi, családias… tényleg! <br>Tizenkét és fél év után ennyi… végleg? <br>Kinek állt érdekében ezt megszüntetni? <br>Nem tudom, de tudat, nem hagy már nyugodni. <br> <br>Nap közben ez volt a totál élvezetem, <br>Ha bajom volt vagy baj ért, a pihenésem. <br>Nem lesz több játék vagy érdekes interjú, <br>Majd egyedül leszek, mint karón a varjú. <br> <br>Hat éve egyszer beszéltem a Dombival, <br>Meséltem, hogy jártam az újfunlandival. <br>Utána meg beszéltem a testbeszédről, <br>Mint kommunikációs lehetőségről. <br> <br>B.Tóth most is jó-pofizik, talán helyesen, <br>De hallom hangján, búcsúzik, véglegesen. <br>Előjön, megelevenedik a régmúlt, <br>Ma este fél hétkor lesz... a Calypso régmúlt. <br> <br>Jók voltatok fiuk, lányok, és Calypsosok, <br>És Ti hallgatók, családom is voltatok. <br>Családom! Hátha jobbra fordul a sorsunk, <br>Hátha lesz egyszer új Calypso… bizakodjunk! <br> <br>Vecsés, 2001. november 30. - Kustra Ferenc József <br>