Ismerlek, már láttalak Terka! <br>Beléd estem, ó perc múlása. <br>Ne légy velem cudar, <br>Ismerkedjünk hamar. <br>Szerelmünk talán karnyújtásra. <br> <br>Pokolban élek, nem vagy enyém! <br>Pedig ha tudnád, hogy szeretném… <br>Gyere, ölelj már meg, <br>Gyere, lepjél, no-meg. <br>Már, jaj, de szívesen megélném. <br> <br>Egyszer már láttalak, Te Terka! <br>Nem áll meg idő elmúlása! <br>Ne vesztegessük el, <br>Szeressünk, nagy fénnyel! <br>Bízok, szerelmünk karnyújtásra… <br> <br>Vecsés, 2021. július 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Emberi létről pár kérdés… <br> <br>Tülökorrú az élet, <br>Igaz, ez nem fals képlet... <br>Ha jót vártunk és akartunk, <br>Akkor el nem tángáltatunk… <br>* <br>Ficamos az élet <br>Tán’ kiverték a fogait… <br>Hogy alakul a sors? <br>* <br>De kinek mi a jó? <br>Mit hoz a kismanó? <br>Van, hogy melegben is esik a hó <br>És akkor sárba elesni nem jó! <br>* <br>Ember mindig újat <br>Vágy, de remény, remény marad… <br>Beteljesült álmok? <br>* <br>Ahány ember, az annyi féle, <br>És nincs mindnek aranyjelvénye. <br>Van sok, aki bizony éhezik... mit enne? <br>És nem csak a szibériait fékezik. <br>* <br>Születéskor élet <br>Igér szépet, jót! Hazudós… <br>Végül, nem teljesül. <br>* <br>Ki, hova született, az a történelme, <br>Az is sok mindentől függ, mily’ az értelme. <br>A jóindulat neki vajh’ derogál-e, <br>Vagy csak leülve… lassan elkorrodál-e? <br>* <br>Sok kevésnek végül <br>Csak lesz… de csak valamicske! <br>Szegénység mámorban. <br>* <br>Kerékbe-törnek érdemes életek, <br>Majd, a miért után jönnek vélelmek. <br>Mondják: ’borúra jön a derű’, <br>De ez csak óvodás mesemű… <br>* <br>A kevés soknak... más <br>Minden… dúskál kaviárban. <br>Száraz kenyér, moslék. <br>* <br>Minden élet más, ezt kell összhangba hozni, <br>Jó volt régen… vágtatott a lovaskocsi... <br>Folytathatnám én tán’ a végtelenségig, <br>Inkább 'fessünk' keresztrejtvényt, de, azt végig. <br> <br>Vecsés, 2015. 06. 07 – Kustra Ferenc József – íródott versben és HIAQ -ban, ami az én fejlesztésem. {A párosok= szótagszám; 6-8-6 és a haiku eszmeiség alapján!} <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét, <br>Az aratáshoz készül, mert fölveszi természetes színét… <br>Tettünk egy nagy sétát, jól megnéztük a búzamező színét. <br>* <br> <br>(senrjú) <br>A szép sárgás szín <br>Lesz a jövő kenyere. <br>Látóhatárig… <br>* <br>(senrjon) <br>Reméljük, jég nem veri, <br>Mert a búza kell étkezéshez. <br>Látóhatárig… <br>* <br>(HIAQ) <br>Búzából lesz kenyér, <br>Cipó, zsemle és sóskifli… <br>Van, látóhatárig. <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Búza növényzetben sok a piros pipacs, <br>Szép virág, de káros a nagy búzaföldre. <br>Van még a kék virág, a szépséges búzavirág, <br>A tetszetős, de ez még károsabb, mint más virág… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak, <br>Ha meg jobban fú’ a növénytenger hullámai hajladoznak… <br>Ha fúj a szél, dűlős lesz a kalász, a virág színek villódznak. <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József <br>

Nyáridőben… <br> <br>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre, <br>Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe… <br>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre. <br> <br>Ott is ér a nap éltető sugára, <br>Arcomon mit rop… a bíborfény tánca. <br>Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett, <br>Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett. <br> <br>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor, <br>Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor… <br>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor. <br> <br>Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz, <br>De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz! <br> <br>Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben. <br>

Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’… <br> <br>(Páros rímesek) <br>Engem nem zavart, ha sötét a csendem, <br>Így nem látok semmit, de még leledzem. <br>Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem, <br>Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem. <br>Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik, <br>Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik! <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng, <br>Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng. <br>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng. <br> <br>(leoninus) <br>Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne. <br>A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak. <br>Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje. <br> <br>(senrjú trió) <br>Mereng a sötét <br>Fénye, de nem is látom… <br>Semmi is sötét… <br> <br>Átokból nincsen <br>Kiút… van rettenete! <br>Égi a szféra? <br> <br>Csend… élet sötét, <br>Átkom meg helyben szteppel… <br>Manók meséje… <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>