Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém, <br>S mikor ideérnek legott le is borulnak mellém… <br>Ismeretlen árnyak téli estén rohannak felém. <br> <br>Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek <br>De a testbeszédjük mutatta, mindjárt ellöknek… <br>Mind úgy csinált, (Mintha), hogy ők szeretettel jöttek. <br> <br>Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei, <br>Hallom suttogásukat, most… most adjál neki… <br>Újabb árnyak jönnek, mint halál hírnökei. <br> <br>Halál árnyai mintha magukkal rántanának, <br>És ezen mozdulattal fájdalmas meghágnának… <br>Halál árnyai mintha magukkal rántanának. <br> <br>Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép, <br>Halál utánra senkinek nem maradt fénykép… <br>Nem csodálkozom, hogy a haláltól fél a nép, <br> <br>Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan. <br>Kapálóztam, hogy leljem órát, nyomjam aztat hosszasabban… <br>Hitelen meghallottam a pityegést, de olyan hosszasan… <br> <br>Fel is ébredtem, <br>Érdekes álmom: vége! <br>Reggeli nap süt… <br> <br>Vecsés, 2005. október 25 – Kustra Ferenc József <br>

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, <br>Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. <br>Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, <br>Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. <br> <br>Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est <br>És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. <br>Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz… <br>Akkor majd remegve, tátva maradt szájjal hallgatjuk, miket mesélsz. <br> <br>Szemem, lelkem fürkészi a fönti eget, <br>Még kutatom, e szépségben mit ihletett… <br>Gyönyörű, vizuális élmény kiváló, <br>Szépségével a természet oly' pazarló. <br> <br>Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc József <br>

Est azúrkékre <br>Vált, csillagfény remegős. <br>Aranykalász ring. <br>* <br>Bágyadt madárraj <br>Búzában, szemet keres. <br>Aratás, közel. <br>* <br>Perzselő hőség, <br>Friss levegő elakadt… <br>Aratás idő. <br>* <br>Zöld hegyek alatt, <br>Barna gabonamezők. <br>Aratáskezdés. <br>* <br>Hajnal fényében <br>Fürdik a búzamező. <br>Aratás kezdet. <br>* <br>Dühöng a meleg… <br>Nap gyilkos lehelete. <br>Reggel, aratás. <br>* <br>Az este lomhán <br>Toporog, éjjelt terít… <br>Reggel, aratás. <br>* <br>Hömpölygő felhő, <br>Néha kis árnyékot ad. <br>Izzadós kaszás. <br>* <br>Mező hóhéra <br>Kaszás képében arat. <br>Kaszák, jól fentek. <br>* <br>Érlelt gabona. <br>Cséplőgépet etetik. <br>Kenyér és tarló. <br>* <br>A búzamező <br>Terem, Nap kalászt érlel. <br>Új kenyér ünnep. <br>* <br>Határ, sárgulós. <br>Gabonacsonk teríték. <br>Termés honbárban. <br> <br>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban. <br>

Mint rongycafat a létem, <br>Kukába kellene kidobni… <br>Csak kikén’ vágni. <br> <br>Létem, még rongycafat sem! <br>Mért’ épp’ én vagyok elátkozott? <br>Ősi átokban. <br> <br>Hetedíziglen történt, <br>Valaki nagyon elátkozott. <br>Hogy egye fene… <br> <br>Ekkor gerincembe a <br>Dárdát belevágták, meghaltam! <br>Átok már minek! <br> <br>Az ötös és hatodik <br>Csigolyák… nem viselkednek jól. <br>Dárda csak roncsolt. <br> <br>Időben: Nagy Francia <br>Forradalomkor, vajh' mi történt? <br>Ősöm mit csinált? <br> <br>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként. <br>

Régi időkben az aratás zene volt… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán, <br>Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán… <br>Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép, <br>Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép. <br>Óh mily’ jó muzsikás, a gép! <br>* <br> <br>(leoninus csokor) <br>Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele. <br>Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép. <br>A nép, az Istenadta nép… <br> <br>Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora. <br>Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene. <br>Szépen megértett búzát öntene! <br> <br>Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar! <br>Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával. <br>Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép… <br>A gép, ez az otromba gép… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán, <br>Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán… <br>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán. <br> <br>Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító] <br>