Láttam én már citromsárga hajnalt virradni. <br>De nem láttam még, naplementét fönnmaradni. <br> <br>Láttam én már forró éjszakát, ezüstösen... holdfényben. <br>Nem láttam még sötét éjszakát, melegítő napfényben. <br> <br>Láttam én már tengert végeláthatatlanul. <br>Nem láttam még, sima tengert hullámtalanul. <br> <br>Láttam én már gerlét, ahogy párját hívta. <br>Nem láttam még gerlét, ki egyedül bírta. <br> <br>Láttam, mikor a vihar fölkavarta az avart, <br>Láttam már, amikor összekócolta a hajat. <br> <br>Láttam már olyan sok mindent, mit leírni nem lehet. <br>Átéltem már sokat, s miket ideírni nem lehet. <br> <br>Vecsés, 2012. január 21. –Kustra Ferenc József– anaforában írt vers. <br>

A végtelen tajgában, minden dombhajlat, <br>Tán’ a szomszédos dombhajlat tükörképe. <br>A fenyvesen benőnek minden halmokat, <br>Medvének kedvence, szamóca szedése. <br> <br>Nincs itt semmi, üres a táj, de tele van <br>Mindennel, mit megvilágít a pirkadat. <br>Nagy látóhatár még nem alakult, de van <br>És csak fel kell ébreszteni az alvókat. <br> <br>Jól hallom, tényleg megreccsent egy ág? No, csak! <br>Tán’, csak nem minden feléled és lesz élet? <br>Pedig rám férne már, hogy legalább lássak, <br>Mert vaksötét után kérdezik: mivé lett? <br> <br>Ma közölték, hogy a tegnapi pirkadat, <br>Mit örömmel láttam, lehet, hogy nem is lesz. <br>Nézelődjek és várjak, nyolcadikáig, <br>Talán akkor egyből egy nagy kikelet lesz. <br> <br>No, te jó öreg, nagy marha tajga medve, <br>Mit szólsz ehhez? Ez tán’ Isten szeretete? <br>Mert ő most fogta sorsunkat a kezébe, <br>Most várhatjuk, mit hoz hajnal lehelete… <br> <br>Vecsés, 2000. szeptember 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Nyári történések <br> <br>Napmeleg <br>Simogat lágyan. <br>Élvezem. <br>* <br>Nézem, méh <br>Épp’ virágport gyűjt. <br>Enni kell. <br>* <br>Ezernyi <br>Virágillattal… <br>Tavasz lesz. <br>* <br>Méhkasban <br>Készül lépes méz. <br>Orgia. <br>* <br>Mennyei <br>Áldás az eső. <br>Mezítláb. <br>* <br>Tócsa. Sár. <br>Taposni oly’ jó. <br>Kampósszög. <br>* <br>Virágok <br>Helyén a termés. <br>Cseresznye. <br>* <br>Lengedez <br>Szélben a kalász. <br>Aratás. <br>* <br>Napszúrás <br>Öleli kalászt. <br>Jégeső. <br>* <br>Orgona. <br>Virág nyílik már. <br>Színesség. <br>* <br>Öltöznek <br>A fák, zöld színbe. <br>Levelek. <br>* <br>Orgona… <br>Fák ünneplőben. <br>Rügybontás. <br> <br>Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a sorvégi szóelválasztások! <br>

Reggel a hold bánatosan eltűnik a napfelkeltében, <br>Reggeli fények meg nyaldossák arcomat, csak úgy mentében. <br>Tavasz halkan suhanó szellője elűzte a jeges telet. <br>Már sokféle madárcsicsergés szakítja meg ezt a halk csendet. <br>* <br>Holdat sajnálom, <br>Mert őt nagyon szeretem. <br>Várom estére. <br>* <br>Felpillantanék én az éjjel is azúrkék mennyboltra, <br>Le a lábom alatti, éppen sarjadó zöld pázsitra. <br>Ezt az éjsötét nekem nem engedi, <br>De már jő a hajnal, ő majd megteszi. <br> <br>Egyszer dalolunk igazán, mint a tövismadár, <br>Eljő az életünk legvége…. Vita nincsen már! <br>Jól rám telepedik... irritáló ismeretlen, <br>és vadul támad, bizony, nem rímekbe szedetten. <br>* <br>Korhatag éjjel, <br>Este roskatag nappal. <br>Élet körforgás. <br>* <br>Hatékonytalan <br>Várni gyors napfelkeltét. <br>Menetrend szerint… <br>* <br>Ha már hajnalban úton vagy az életösvényednél, <br>Kísérőd, segítőd lesz a napfény-arany színű szél… <br> <br>Megmásztam én bizony a saját, igen magas hegyem, meredek csúcsát. <br>Senki nem segített, csak mellettem élte mindenki a saját sorsát. <br>Hívtak engemet, hogy a hegycsúcsomról rohanjak le gyorsan, <br>Én balga… azt hittem, hogy jó lesz… az óta élek balsorsban <br>* <br>Életösvényen napfelkelte? <br>Ez mi a fene? <br>Csak nem emelkedett elme? <br>* <br>Az este szinte egy pillanat, a napfény éjjé feketül. <br>Aztán reggelig várjuk, hogy sötét hajnalpírrá csendesül. <br>Ha innen nézem… úgy nagyon értelmetlen minden… <br>Életből lehet kimenekülni? Kiút… nincsen. <br>* <br>Holdsugár adja <br>Életnek reménységet… <br>Napfelkelte jön! <br> <br>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban. <br>

Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított, <br>Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott. <br>A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott… <br>* <br>Fénytől lett hajnal, <br>Csend lett a reggel ura. <br>Új nap és remény. <br>* <br>Világosodik, <br>És a Hold eltűnőben. <br>Ásító reggel. <br>* <br>Mindenki felkel, <br>Test után lélek ébred. <br>Látszik, jó nap lesz… <br>* <br>Később a hajnalpirkadat a kertemet is meglátogatta, <br>Nap sugarait örömömre, nekem oda is csalogatta… <br> <br>Kertem várja, napfényre vágyóan kikeletet, <br>És ha megjön az aranyozott, lágy fénylehelet, <br>Aranybársonyként körül ölelik a lelkemet. <br> <br>Madárdal kórus biz' hívja, mielőbb a napot, <br>Hajnali szellő sodor, finom virágillatot. <br>Napfény, akkor elhozod ide a jó meleget? <br>Ez már bizony tavasz! Fáztunk mi már épp eleget… <br> <br>Minden oly' szép, minden jó és lám, öregszem, de még élek! <br>Akkor nem én vagyok a testem börtönében a lélek? <br>* <br>Hajjaj, <br>Motoszkál a hajnal… <br>Ébredezik a fagyal… <br>Kenyerem kenem vajjal… <br>* <br>Madarak csicseregve keltenek, <br>Ennyi volt a hajnali, vak csendnek… <br>Levelek sustorogva felelnek. <br>* <br>Te reggel is csak várj rám, óh, HAZÁM! <br>Reggel is csak Te vagy az én HAZÁM! <br>Én, reggel is itt leszek… új nappal, tovább megyek, <br>Nap hajnali fényén lovagolva útra kelek… <br> <br>Annyit látok, hogy egy kis bokor ágán, <br>Gyenge szélben hintázik egy kis madár, <br>Nézek és látom, végtelen a határ… <br>* <br>Holdsugár adhat <br>Életnek reménységet? <br>Napkelte jöhet... <br> <br>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban. <br>