A pokol délceg, <br>Csak áll a kínpad mellett! <br>Engem fektet rá. <br>* <br>Csak lebegek a lét felett <br>És körülvesz a nagy ármány. <br>Élem idegen életem, <br>Nem is véd esőtől párkány. <br>* <br>Kemény göröngyök, <br>Majd kívülről kopognak… <br>Hamuvá leszek… <br> <br>Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban. <br>

Ma dal van a szívemben,<br>spontán és megmagyarázhatatlan,<br>mintha egy ajtó kitárult volna,<br>és valami elveszett visszatért volna.<br><br>Mint a tisztára mosott világ<br>zivatar és szellő által,<br>melyben a természet újjászületett<br>és valami csoda visszaérkezett.<br><br>Kóstoló egy eljövendő világból<br>mely már nem csak álom,<br>hanem az aranykor ígérete,<br>a jövő legjobb fejezete.<br><br>Talán lesznek ötletek<br>a szépségről és a harmóniáról<br>oly sokszínűség mely nem vitás<br>hanem kétségtelen kreativitás.<br><br>Egy világ, amelyben kapcsolatok<br>megértésen alapulnak,<br>egy hely, ahol a jó akarat<br>könnyed kedvel velünk marad.

Tenger-szült Uránusz lemetszett szerve által,<br>drága gyöngy egy hatalmas kagylóban,<br>Botticelli lágész alkotása,<br>a gyengéd kép, amely m már halhatatlan.<br><br>Arca makulátlanul sugároz,<br>Bőre elefántcsontként ragyog,<br>a haja egy mézes-arany zuhatag:<br>- Szerelem és szépség istennője vagyok!<br><br>Két zefír fújja a part felé<br>Flóra virágos köpennyel fogadja,<br>a nagy kagyló gyengéden partot ér,<br>csónak melynek szirom az alakja.<br><br>A tenger békés, az istennő nyugodt.<br>Az örök nőiesség megszületett.<br>képes lesz-e Mars uralmát csitítani, <br>mely örökös harcba keveredett?

Itt állok előttetek,<br>a színpad függönye előtt,<br>sem görnyedve, sem tetetve,<br>hanem mint egy halálraítélt,<br>éppen cellájából kieresztve.<br><br>Meg szeretném köszönni,<br>hogy mily hű volt mindenki.<br>Mind az aki velem tartott,<br>az élet útján együtt harcolt,<br>akár rokon, akár barát,<br><br>apa, anya, testvér, nejem,<br>kikkel megosztottam életem,<br>s kiket nagyra becsültem,<br>úgymint számtalan mást,<br>akit még nem említettem.<br><br>Szóval még találkozunk<br>egy mennyei szegleten,<br>ahol béke s öröm uralkodik<br>és hol örök lesz a szerelem,<br>vagy tán jácik képzeletem?

Tizenhárom éves voltam,<br>a férfi korom ébredése.<br>Még nagyon jól emlékszem<br>a kamaszos félszegségre.<br><br>Ő még fiatalabb volt nálam,<br>egy törékeny tizenegy éves.<br>Korai emlékezetembe <br>e szerelem még ma is édes.<br><br>Testvére volt a kísérője<br>egy mozinűsor folyamatán.<br>Habár csak a kezét fogtam,<br>ő volt a legelső babám.