Fény cikázik a fák lombjai között. <br>Már ősz van, a sok gólya elköltözött. <br>A medvék téli nyughelyet keresnek, <br>A vaddisznók még makkért verekszenek. <br> <br>A pókok meg kövérek, jól megnőttek, <br>Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. <br>Cseresznyefánk levele rozsdásodik, <br>Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. <br> <br>Minden elmúlás, új élet kezdete, <br>Mindennek van talán saját gyereke. <br>Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz, <br>Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz. <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József <br>

Csak állok és várok, <br>Vártán állva… járok. <br>Nincs is se kaja, se pia, se nő, <br>De bízok, élet ehhez majd felnő! <br>Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán, <br>Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán <br>Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye, <br>Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe… <br> <br>Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes, <br>Ahogy Te velem szemben állsz, nekem végzetes! <br> <br>Vecsés, 2013. augusztus 10. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni! <br>Szeretnék veled együtt aludni, ez örök időkig átélni… <br>Szeretnék veled a Nap felé nézni s mindezt mindennap átélni! <br> <br>Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni. <br>Szeretnék veled együtt ébredni, és igy veled élő világot fölismerni… <br>Szeretnék veled, a lét homályába elmerülni, így szeretet… megismerni. <br>* <br> <br>(HIQ trió, a haiku láncvers eszmeisége alapján!) <br>Érezném <br>Érintésedet. <br>Boldogság. <br>* <br>Meglátnám <br>Veled, mily’ gyönyör. <br>Boldogság. <br>* <br>Oly’ sokat <br>Jelentesz nekem. <br>Boldogság. <br> <br>Vecsés, 2023. szeptember 13. – Kustra Ferenc József- Íródott: romantikus, alloiostrofikus versben. <br>

A teremtés szentséges!<br>A mikéntje...embernek kétséges.<br><br>Meglehet, Éva az elsődleges, <br>S tán a biblia téves...<br>Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,<br>A Nő mellett szinte mellékes...<br>És nem az alma a vétkes...<br>Isten szeretetteljes,<br>Bosszút nem áll...kegyelemteljes!<br><br>Földanya csodákra képes.<br>Édenfényességes<br>Az univerzum magzat-vizes<br>Kincse. Szerető, anya-méhes,<br>Egyetlen élet-teremtő kékes!<br>Itt az ember csak béres!<br>Tetteivel kártékony- részes,<br>Természetnek rémes!

Színezett forma,<br>Festmény születik éppen...<br>Talán művészi.<br><br>Vászonra kenve,<br>Felszínre lélekből tör.<br>Biztos kéz vezet.<br><br>Paletta tarka,<br>Finomra keverés szép...<br>Kép harmonikus.<br><br>Jó meglátás kell,<br>Részlet fontos tényező.<br>Sokaknak élmény.<br><br>Forma a színben,<br>Finom részlet metszésbe.<br>aranyat érő!<br><br>Vásznon él a kép,<br>Színekben. Ha sikerült...<br>Egy kis öröklét.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.