Idő 
Értékelés 
Értékelés Egész életemben a saját hegyemet támadtam, elháríthatatlan
<br>Akadályok ellenére… és újra, nem elfogadva, hogy óhatatlan.
<br>Tudtam, hogy rosszul megírt sorsomban van írva; ez bíz' megmásíthatatlan.
<br>
<br>(Septolet)
<br>Voltam napfényben,
<br>Kísérteties fényben,
<br>Holdfényben,
<br>Fényözönben,
<br>Áthágva rekettyésben.
<br>
<br>Mindig újra próbálgattam,
<br>Akadályokon át… elakadtam.
<br>*
<br>
<br>(Senrjon duó)
<br>Akadályok! Legyűrni!
<br>Akadályok! Le kell győznöm mind.
<br>Haladásirány.
<br>
<br>Folyvást támadtam hegyem,
<br>Folyvást rohamoztam akadályt.
<br>Irány, előre!
<br>*
<br>
<br>(Senrjú)
<br>Megszállottan csak,
<br>Tomboltam akadálynál…
<br>Iránymutatás.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?
<br>Mindig boldog akartam lenni, így nem kötöttem alkut, csüggedésemmel…
<br>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?
<br>
<br>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
<br>Ezt a rongy népséget! Erővel befurakodtak az én helyemre…
<br>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
<br>*
<br>
<br>Én nem voltam soha, nem is vagyok kitarthatatlan,
<br>Volt is nekem erőm, végtelenül kifogyhatatlan.
<br>Küzdés szelleme vezetett a rohamra, kifogyhatatlan.
<br>Őrangyalom mindenhová kísért, nem volt kitarthatatlan…
<br>Őrangyal azonban nem azért van, hogy életproblémákat megoldja,
<br>Hanem, hogy védje az embert, ne legyen baj alanya, vagy okozója.
<br>*
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>Aztán megtudtam az ukrán látótól, hogy két ellenségem is van az udvarba’!
<br>Spirituálisan akadályoznak, nem feloldható! Ezért mentem rohamra…
<br>Számoltam a tökéletes időzítést, megindultam… akadtam akadályba.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő,
<br>Mindent megakadályoznak, mondta látó… mert ő volt a hozzáértő…
<br>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő.
<br>
<br>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem,
<br>Ezzel szembesülök mindennap, de, hogy győzzek? Fő is a fejem!
<br>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem.
<br>
<br>(Haiku)
<br>Hegyoldalon szép
<br>Az erdő, jól gondozott.
<br>Kiépített út.
<br>*
<br>
<br>(Senrjon duó)
<br>Nem rendezetlen, tiszta
<br>Fák köze, élmény látvány…
<br>Korlátoztattam.
<br>*
<br>Nem rendezetlen, tiszta,
<br>Jól ápolt erdő volt… fasorok.
<br>Volt korlátozás.
<br>*
<br>
<br>(Senrjú)
<br>Látó megmondta,
<br>Két nő az ellenségem.
<br>Prímán dolgoztak?!
<br>*
<br>
<br>(Sedoka)
<br>Megvan a hegyem,
<br>De, hogy mennyek oda föl?
<br>Vagy nincs hegy, csak ellenség?
<br>
<br>Megvan a hegyem,
<br>Akadályba ütközők.
<br>Ellenségem remekel…
<br>
<br>Vecsés, 2020. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. önéletrajzi írásként.
<br>
Kend! Szólt a Jézus,
<br>Már jól megöregedett?
<br>Kend! Mit akar még?
<br>
<br>Kend! Nézett Jézus!
<br>Öregre’ elégedett?
<br>Kend mást akarna?
<br>
<br>Panaszlok Jézus;
<br>Örök életűnek jó?
<br>Kend! Van mit akar?
<br>
<br>Helyemben Te is
<br>Akarnál, nem dumálnál…
<br>Kend! Legyen konkrét!
<br>
<br>Jó kis keresztény
<br>Voltam, vagyok Te Jézus!
<br>Siker jutalmam?
<br>
<br>Kend! Szólt a Jézus;
<br>Fontos a lélekbéke!
<br>Nekem oly’ nincsen…
<br>
<br>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban.
<br>
Csacsogó füttyel köszöntik az estét,<br>Rigók nagy serege dúdol szép mesét.<br>Az ember csak ámul, kitárja szívét,<br>A természet ölén bűvölik kelkét.<br><br>Madarak hada búcsúzik a naptól,<br>Égi áldás száll az angyali hangtól.<br>Folyónak partján béka sereg fújja,<br>Lement a Nap horizonton túlra.<br><br>Virág illat száll, párával keverve,<br>Eltompul lassan az ember keserve.<br>Agg erdő szélén megnyugszik az elme,<br>Kultúra zaja nem hasít most bele.<br><br>Friss szellő hűsít, lengeti est leplét,<br>Távolra fújja napnak minden terhét.<br>Lekacsint Vénusz, ágyat vet az éjnek,<br>Jó éjszakát kíván minden személynek.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 27.
Archív képek eseménytől <br>Szétmosódnak az időtől. <br>Elme rostán szűrt a tegnap,<br>Ami röppent lágyabb színt kap.<br><br>Régmúlt emlék - dalos madár,<br>Szebb a hangja valóságnál.<br>Hogyha hamis az ária,<br>Restaurál fantázia.<br><br>Ami történt...bár elillant,<br>Festett művet szívben villant.<br>Megbékélő szeretettel<br>Útra kel majd a lélekkel.<br><br>Minden emlék fénybe lépve<br>Elkísér az örök létbe.<br>Vissza száll a dalos madár,<br>A lélekben nincsen határ.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 26.
