Rőt homály látszik fent a gyászos égen, <br>Az is látszik, tüzes kontúrt maga von. <br>Vecsernyédre időben megérkeztem, <br>Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon. <br> <br>Nehéz lett a kosaram a mára, <br>És a napnál kikékült a szemem… <br>Tudom, hogy földanyánk egy apáca, <br>És ti mindannyian rokon velem. <br> <br>Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte, <br>Azúr szárnyon száll a sokféle szív, <br>De majd a zsoltároskönyv, ma este <br>Fohászkodni együtt, majd összehív. <br> <br>Aztán jövünk a mezőkön által <br>A kereszthez, imára újra mi… <br>Öreg, kék bibliánk igazával, <br>Lelkünk-ajkunk szomját eloltani. <br> <br>Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként. <br>

Az életem nem egy kétlovas -úri- hintó. <br>Az életem nem egy négylovas -úri- hintó. <br>Az életem nem egy hatlovas -úri-hintó. <br> <br>Az életem nem egy nyitott kétlovas -királyi- hintó. <br>Az életem nem egy nyitott négylovas -királyi- hintó <br>Az életem nem egy nyitott hatlovas -királyi- hintó. <br> <br>Az életem, nem egy új egylovas -földműves- stráfkocsi. <br>Az életem nem egy új kétlovas -földműves- stráfkocsi. <br> <br>Az életem nem egy, egylovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi. <br>Az életem nem egy, kétlovas -gazdálkodó- gumikerekes kocsi. <br> <br>Az életem nem egy ’román forma’, egylovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi. <br>Az életem nem egy ’román forma’, kétlovas, pőre, -közhasznú- gumikerekes kocsi. <br> <br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- szamaras kordéval sem. <br>Az életem, nem azonos -még csak szegényeket segítő- kétrudas kordéval sem. <br> <br>Az életem nem azonos, még egy egylovas -meleg-téli- hószánnal sem. <br>Az életem nem azonos, még egy kétlovas -földesúri- hószánnal sem. <br>Az életem nem azonos, háromlovas -szibériai- trojkával sem. <br>* <br> <br>Az életem azonos, mint egy riksa kulié, riksa nélkül. <br>Az életem azonos, mint ki él, siker és szeretet nélkül. <br> <br>Az életem olyan, mint azoké, akik nem kéredzkedtek… <br>Az életem olyan, mint azoké, akik már átmennének… <br> <br>Az életem olyan, mint egy pislákoló csonkgyertya lángja, köd nélkül sem látszik. <br>Az életem olyan min egy ló, szekér nélküli versenyfuvaros... csak bajlódik. <br> <br>Az én életem olyan, én adtam szeretetet, ennek mindig kárát láttam... eleget! <br> <br>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- íródott; anaforás-alloiostrofikus versformában, öntanulmányként, önéletrajzi írásként! <br>

Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült. <br>Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól, <br>Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt <br>És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült. <br> <br>A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt, <br>Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott! <br>Egy sebesült hadnagy jobban volt, a teherkocsi hátsó szélén ült, <br>A többiek a ponyva alatt voltak, volt ki feküdt, volt ki felült. <br> <br>Tánya állt, nézte, kereket a sofőr és a szanitéc, hogy szereli <br>De elunta és leült a nyitott ajtónál a gépkocsi hágcsóra. <br>Forróság volt, az ajtónak támaszkodott... meleg átment a vállába. <br> <br>A sofőr a hátsó kerék mellett hevert, csavarkulccsal a kezében, <br>Szembe az erdőből németek jöttek elő, puskával és serényen. <br>Tánya a háta mögé nyúlt, készültségi, német géppisztolyt kikapta, <br>De, ott valamiért ülve maradt, németeket szemből megsorozta. <br>Az egyik, már egészen közelre odaszaladt, gránátot dobott a kocsi felé, <br>De a sorozat lekaszálta, a gránát meg odagurult a hátsó kerék élé. <br> <br>Hangos robbanás hallatszott a teherautó alól, <br>Az meg is emelkedett, Tányát ledobta a hágcsóról. <br> <br>Ahogy felkelt a földről, nagyon kába volt, nem tudta, hogy hol is van, <br>Aztán lehajolt, felvette a géppisztoly… érezte fájdalma van. <br>Fájt a feje, az arca de, a nagy fájdalom a hátában van. <br> <br>A közelben három német feküdt, mind sok vért eregetett, <br>A sofőr is még ott feküdt, a feje körül vér terjengett… <br> <br>Épp' jött arra egy Studabaker, mindenki kórházba került, <br>Tányáról kiderült a gránátból, szilánk hátába merült. <br>A szilánk alulról fölfelé átütötte a hágcsót, <br>Majd hátul, a tüdő és a vese közé becsapódott. <br> <br>Sebesülése, csak éppen középsúlyosnak minősült, <br>Így mehetett műteni… a kórházból, hamar kikerült. <br> <br>Vecsés, 2016. március 7. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>

Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert. <br>A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer! <br> <br>A németek már nyilván parancsot kaptak, <br>Meg kell semmisíteni az oroszokat… <br>Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat. <br>Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat. <br> <br>Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen. <br>Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen. <br> <br>Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést, <br>De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést. <br> <br>Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket, <br>Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket. <br>Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket. <br> <br>Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt, <br>De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt. <br>Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt. <br> <br>A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal, <br>Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal. <br>Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal. <br> <br>Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka, <br>Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta… <br>Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa. <br> <br>Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt… <br>Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt... <br>Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült. <br> <br>A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk, <br>De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk. <br> <br>Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket, <br>De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket! <br>Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek! <br> <br>Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>

Az orosz fronton harcoltak… <br> <br>Kirpicsnyikov tábornok, telefonon jelezte, <br>Hogy a két felderítő csoportja már elérte <br>A Druty partját és ez az átkelés lesz a léte. <br> <br>Az egyik rádiójelzést adott, <br>Aztán végleg csend lett, elhallgatott. <br>Később, semmi életjelt sem adott. <br> <br>A másik megerősítette, hogy a Drutynak túlpartjára ért, <br>Ott egyesül a partizánokkal, másik egység, oda nem ért. <br>Ennek okát, most találgatják, de még nem lehet tudni miért. <br> <br>Annak a csoportnak az összes negyven tagja közül, <br>Amelyik bejelentkezett, de többet nem szólt végül, <br>Három óra múlva fele feküdt, sebesüléstül. <br> <br>Sebesültek is ott feküdtek, a kis zsebkendőnyi térségben, <br>Nem védve a német aknatűztől, alacsony bokrok tövében. <br>Többen voltak, aki másodszor sérültek, a védtelenségben. <br> <br>A veszteségek folyvást csak nőttek, a németek tüze nem gyengül, <br>Katonák tudták, reggel támadás, helyzetük ellehetetlenül. <br>Várták volna a segítséget és bíztak benne, hihetetlenül. <br> <br>A zászlóalj rádiót, mit egy híradós hadnagy kezelt, <br>Egy akna telibe találta... halott hadnagy nem felelt. <br>A zászlóaljban ezt nem tudták, ott a hangulat... jegelt. <br> <br>Egy törzsőrmester, másik rádióval a hadnagyot felváltotta, <br>Immár egy óra múlva… eszméletlenül feküdt, nem átallotta… <br>A soros parancsnok, Nyikulin őrmester lett és ő beváltotta... <br> <br>Már az ő vezetése alatt verték vissza a közvetlen támadást, <br>Mi a folyó felől jött, szüneteltetve a nagyon sűrű aknázást… <br>Az utolsó azonban telibe találta az állványos géppuskást. <br> <br>Három golyószóróval tüzeltek rájuk a németek, <br>Géppisztolyaik fényére lőttek mert, azok tűzfészkek… <br> <br>Vecsés, 2016. március 1. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével… <br>