Piros cseresznye <br>Termés lett már szirmokból. <br>Japánban kultusz. <br>Nap, búzatáblán <br>Legelteti fény-nyáját. <br>Égetően tűz! <br>Harmat simogat <br>Szemeket őrző kalászt. <br>Hajlik a kötél. <br>Friss cseresznyéből <br>Készül otthon, új pite. <br>Nyári csemege… <br>Tikkasztó hőség <br>Mezőkön, pipacs bőség, <br>Július tombol. <br>Gabona szárán <br>Szél lengeti a kalászt. <br>Arató izzad. <br>Búzavirág kék <br>A szélben ringó róna. <br>Őzek szépsége. <br>Napfürdőző zöld <br>Gyíkok lustulnak, kövön. <br>Úgy perzsel a nyár! <br>Nyár derekában <br>Asszony hajlong marokért. <br>Sarlóél kopik. <br>Rét melletti tó <br>Partján a kövek forrók! <br>Szenvedő búza… <br>Nap tesz koronát <br>Megtörli a homlokát. <br>Hőség tikkasztó. <br>Kasza, áldással <br>Hasít gabonaszáron. <br>Gyűlik a kéve. <br>Táj, kalász színű, <br>Lágyan borzolja, szellő! <br>Kasza is izzad! <br>Fény csak úgy lobog, <br>Talaj szikkadt, úgy poroz! <br>Libben a kalász. <br>Begyűjtött termés. <br>Cséplőgép már dolgozik... <br>Porfelhő terül. <br>Aratás, élet <br>Kenyér-reményvilága. <br>Felhőtlen égbolt. <br>Az ég zafírkék <br>Bőséges a teríték. – <br>Buja, vad románc. <br>Ünnepnap reggel <br>Új búza illata száll. <br>Termés… új kenyér. <br> <br>Vecsés, 2020. júl. 19. – Érd, 2020. júl. 19. – Budapest, 2020. júl. 19. – Kustra Ferenc József – a nyárról, aratásról: RENGA láncversben; az egyest én írtam, a kettest Gani Zsuzsa, a hármast Horváth Edit Fresh, a poétatársaim. <br>

Forrongnak a létkérdések… <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit írok, <br>Írok így hát, magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit gondolok, <br>Gondolok hát, magamnak. <br> <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br>Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br> <br>Önmagam vagyok. <br>Az egész világ bennem, <br>Bennem, lelkemben ragyog. <br> <br>Lélekben vagyok - <br>Önmagamtól ragyogok. <br>A világ bennem éled. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit érzek, <br>Érzek hát magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek, <br>Nézek hát magamnak. <br> <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br>Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek. <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br> <br>Ismertlen’ vagyok. <br>A világnak darabja, <br>Vagyok láthatatlan én. <br> <br>Láthatatlanság, <br>Világ nem érezhet meg, <br>Pedig benne élek még. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek, <br>Élek én magamnak. <br>Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek, <br>Élek hát magamnak. <br> <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br>Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet. <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br> <br>Furcsa látomás, <br>A világ ilyen rút s szép. <br>Magam által ismerem. <br> <br>A világ, csodás. <br>És kevésbé egyszerre... <br>Én vagyok varázstükre. <br> <br>Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája. <br>

Ó, Te szerelem, <br>Ha elhagysz, kardba dőlök. <br>Kinéz… milyen sors? <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Be kéne’ teljesüljél… <br>Két nyíllal szokták! <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Bízok benned, kap nő is? <br>Ő életérték! <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Jövőm vázlata, ha vón’… <br>Segítnék’ tenni. <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Nem hiszed el: vérbuzgás! <br>Nő előkerül? <br>* <br>Ó, Te szerelem, <br>Eressz már el még egy nyílt… <br>Hátha ez hoz nőt… <br> <br>Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban, önéletrajzi írásként. <br>

(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon, <br>Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon… <br>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon. <br> <br>(anaforás) <br>Kezd a szél föltámadni, bele-belemarkol a lombkoronákba, <br>Kezd a sok szerelmetes emlékem föltolulni erdő-világba... <br>Kezd a kopárodó őszben, lehulló lombok alatt hűs lenni, <br>Kezd az emlékezésem egy össze fogott nagy pillanat lenni… <br> <br>(Senrjú) <br>Magányban ülök <br>És erre, jó ez a pad. <br>Szúnyog… megcsípett! <br>* <br>Akarod vagy sem, <br>Még, rólad álmodozok. <br>Újabb szúnyog is… <br>* <br>Érzem és de jól! <br>Veled lennék, oly’ boldog. <br>Rothadt szúnyogok! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Szúnyogok! <br>Csípnek a gazok! <br>Mi, lehetnénk boldogok, <br>Egymást csókolók… <br> <br>Padunk… <br>Külön lakunk. <br>Így maradunk? <br>* <br> <br>(tükör bapeva) <br>Egy ág, <br>Hatalmas <br>Fakoronán. <br>Csak lógok, csüngve! <br>Lombsátrak fölöttem, <br>Nekem nem segít… mi sem! <br>Lelkem, összegömbölyödve, <br>Bezárkózik a belsejébe... <br>Nem bírlak feledni, nem tehetem. <br>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem? <br> <br>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem? <br>Nem bírlak feledni, nem tehetem! <br>Bezárkózik a belsejébe <br>Lelkem, összegömbölyödve, <br>Nekem nem segít… mi sem! <br>Lombsátrak fölöttem, <br>Csak lógok, csüngve <br>Fakoronán. <br>Hatalmas, <br>Egy ág. <br>* <br> <br>(Tükör apeva) <br>Vágy, <br>Éhség, <br>Csalóka. <br>Rögeszmém lett, <br>Örök hiányod… <br> <br>Örök hiányod <br>Rögeszmém lett… <br>Csalóka <br>Éhség, <br>Vágy. <br> <br>Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Egyedül, fájó, szerelmes szívvel baktatok… <br> <br>(Senrjú) <br>Te vagy az álmom... <br>Erdősusogás éltet. <br>Némaságom van. <br>* <br>Ősvényen séta, <br>Közben reád gondolok. <br>Már csak baktatok. <br>* <br>Gondolataim <br>Belül, igen zajosak! <br>Kívül a csendem… <br>** <br> <br>(Senrjon) <br>Szerencsétlen vagyok én, <br>Mára tudom, nem egyedül én! <br>Csak úgy kirúgtál! <br>* <br>Kivágtál, mint a macskát <br>Mikor tejes vödörbe esett. <br>Már nem kellettem… <br>* <br>Erdőben egyszerűség <br>Háza: környezet, fák árnyai. <br>Sehol egy kispad. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Itten kicsit lejtős az erdő, dombnak fölfelé baktatok, <br>Vágyó lelkemet nem érdekli, nyugodtan utálkozhatok… <br>Itten kicsit lejtős az erdő, dombnak fölfelé baktatok. <br> <br>Nem is izzadok, érzem már, őszi-hűlt a levegő, <br>De tégedet szeretlek, jó lenne most egy keszkenő… <br>Nem is izzadok, érzem már, őszi-hűlt a levegő, <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Lelkem a Te lelkedbe vágyik <br>Vagy lehet, hogy szíveddel játszik? <br>Némaságom máris elmállik! <br>* <br> <br>(Anaforás) <br>Őszi széllel én dehogy beszélek össze, csak vele szemben oldalgok, <br>Őszben, ha itt lennél, csinálhatnánk fordítva is: én beléd karolok! <br>Összességében, már minden mindegy, ha ilyetén marad, hogy nem szeretsz, <br>Összességében úgyis már elhagytál, gondolom, már biztos mást szeretsz. <br>Összes vágyam pedig, hogy folytassuk, hol abba maradt, mindent összeszedsz? <br> <br>Nézem, hogy az őszi szél szárnyán színes levelek repkednek, <br>Látom rajtuk azt is, hogy helyzetükben oly’ reménytelenek… <br>Ez az! Én némaságomban, a reménytelen helyzetemben baktatok, <br>Ez az! Nem is tudom, hogy hova megyek, most éppen fölfelé kaptatok! <br> <br>A csókod kéne, a jókedved, meg, hogy szerető jelenlétedet élvezhessem! <br>Mi lehet ez a lelépés, remélem, nem gondolod, hogy következetességem? <br>* <br> <br>(Anaforás, bokorrímes) <br>Összerezzenek, ha némaságban meghallok egy kuviksikoltást, <br>Összerezzenek, ha belül a lelkem megejt egy vágyó-sikoltást… <br>Összerezzenek, ha eszembe jut, tán’ valaki vadcsapdát kiást’? <br> <br>Nézem a még zöldes rekettyésben a látvány, mintha toló kaput látnék, <br>Mert én most éppen arra mennék, próbában, hamar el-, és belefáradék… <br>Itt baktatván a lelked közelségére… meg a ringatására vágynék, <br>Megnyugvás nincsen, nem vagy itten, másra nem, jóleső ringtatásra vágynék. <br> <br>Megfejtésem bizony nem akad, <br>Gondolatmenetem elakad. <br>Megfejtésem csak nem várható, <br>Megfejtéskor lelkem csápoló... <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Fáj a szívem fáj! <br>Szeretlek, nemcsak immár… <br>A mindenem vagy! <br>* <br>(Senrjon) <br>Csók és jó vad ölelés, <br>De Te inkább hulló haraszt vagy! <br>A mindenem vagy! <br>* <br> <br>Ebbe a dombi baktatásban, tiszta víz a ruhám, ez a te lelkeden szárad! <br>Nem vagy itt, vágyódásom meg nem enyhült… testem és lelki némaságom is fárad… <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Szeretlek, imádlak, <br>Kedvellek, úgy vágylak, <br>Kerülj elő, várlak! <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 1. – Kustra Ferenc József – szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>