Forrón sütő nap és a poshadt tócsák… <br>Ezek manapság természeti csodák. <br>Száradó muskátli az ablakba, <br>Konyult mezei virág… határba. <br>Én jó meleg homokban csak úgy hasalok, <br>Hátamon görögnek homokszem gyalogok… <br>Hová görögtök szögletes homokszemek? <br>Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. <br> <br>Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc József <br>

(septolet) <br>Gyertyám fénye <br>Imbolyog kedvére, <br>Elvész… sötétbe! <br> <br>Sötétet becsapom… <br>Tollamat forgatom… <br>Csendem hallgatom, <br>Írásom kiadom! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Vesztett, kevés fényembe, <br>Majd’ belehaltam a sötétbe. <br>Este is írok! <br> <br>Gyertyámnak kevés fénye <br>Szívmelengetőn utat mutat. <br>Este is írok! <br> <br>Toronyóra meg lassan, <br>Közben, búgva meséli… éjfélt. <br>Este is írok! <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Hosszú este volt, már álmosodok, <br>Megyek is, lefekszek és alszok… <br> <br>Vecsés, 2016. május 10. - Kustra Ferenc József <br>

Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren, <br>Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen. <br> <br>Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység, <br>Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség, <br>Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség. <br> <br>A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban. <br>És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban… <br> <br>Nehogy a legjobbként Te csináld Magad, <br>Ha a közvetlen közeledben akad, <br>Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad. <br> <br>Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom, <br>Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom! <br> <br>Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl… <br>Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől! <br> <br>Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés, <br>Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés… <br> <br>Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de <br>Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere… <br> <br>A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne. <br>Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne! <br>A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak... mindenben benne. <br> <br>Kétféle ember létezik: így joga van... egyik mindig megmondja, amit gondol, <br>A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol… <br> <br>Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz. <br>Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz. <br> <br>A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni, <br>De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni! <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc József– íródott; oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Nézek ki az ablakon, <br>Szellő táncol falombon. <br>Mert utat építik, bejött, tömény kátrányszag. <br>Gépek zúgása hangos... erős bitumenszag. <br> <br>Süt kint a nap, a hőség is tombol, <br>Ernyedve fekszek… lelket, mi rombol? <br>Útépítők néha kiabálnak egymásnak, <br>Láttam, az utat építik… nemcsak a mának. <br> <br>Most van nyár, ugyan mikor legyen ily' nagy hőség, <br>Napfénysugár a jó időnél… mint testőrség. <br>Munkások és gépek, már két hete itt vannak, dolgoznak. <br>Holnapra végeznek, vajon, melyik utcába tartanak? <br> <br>Vecsés, 2017. július 6. - Kustra Ferenc József <br>

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Nap, forró, csak izzik, <br>Arany fényét, földre önti. <br>Hőség, árnyékban is. <br>Épp kiált a lét: adj vizet, - <br>Test, ha megért, lélek fizet. <br>* <br>Szépséges a kék ég, <br>Felhő nem látszik most sehol. <br>Égető napsugár! <br>Szerelmes perc az, még nem is, <br>Szédülten elkapsz, engem is... <br>* <br>Gondolat csak lézeng, <br>Az ölelő kéz meg izzad. <br>Több, száradó kóró… <br>Szívedbe bújik fénylepke, <br>Arcodra hullik, könnycseppje. <br>* <br>Eső, hűs szellő nincs. <br>Enyhülés nem is várható. <br>Izzó a napkorong! <br>Magadba szívod illatom, <br>Életre hívott alkalom. <br>* <br>Forró a homok a <br>Talpak alatt, ülni tán' jó. <br>Forró még a csend is. <br>Suttog a hűség, áldozat, <br>Édes kis bűnség, kárhozat. <br>* <br>Jó nagy hőséggel jár, <br>Amikor épp' strandidő van. <br>Meleg minden gúnya. <br>Színre lép a meztelenség, <br>Mennyire ép esztelenség? <br>* <br>Arcokon kúszó fény… <br>Napsugár, oly' bőrégető. <br>Meleg van, árnyékban… <br>Megölel bőröd, simogat, <br>Így marad őröd gondolat. <br>* <br>Nagyon jó meleg van, <br>Ami biz' mindent megérlel. <br>Szép a virágoskert. <br>Tulipán illat csókodon, <br>Fénycsepp az izzadt foltokon. <br>* <br>Napsugár égető... <br>Ez, nagy szomjúság ideje. <br>Itt, súlyos vízhiány. <br>Érintésed lágy napsugár, <br>Szóhintésed szép vágyfutár. <br>* <br>Az elhasznált korsó <br>Már eltörött... Vízhordáshoz? <br>Meleg, nagyon szomjas. <br>Nyakadon gyöngyöz szeretet, <br>Hőségben öntözz szíveket! <br>* <br>A nyári melegben <br>Elporladt bakancs nyomai… <br>Sikoly is csak, suttog! <br>Akarta mind, hogy szeressed, <br>S máris rogy, ha elereszted. <br> <br>* <br>Egy elhervadt virág, <br>A vízzel teli kút mellett! <br>Törött ez a korsó! <br>Tested mindennek fölött hív, <br>Kalapál még a törött szív... <br> <br>Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Nyári kaland” <br>