Mese-mese mátka… <br> <br>Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, <br>Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! <br>Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. <br>Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! <br> <br>Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, <br>Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… <br>Néha hál’ Istennek az ellen is téved, <br>Szemem, most boldogan félre, másra réved… <br> <br>Jelszavaink vannak: Tisztesség! Méltóság! Szabadság! <br>De egy hóvihar ezt mind elsodorja? Ez igazság? <br>Figyelem, de nem hallom, hogy időjárás lépked hangtalan, <br>Így azt sem látom meg, nincs napsütés, de hosszú árnyéka van. <br>Nincs nekem nyugalmam, ez biztos, mint a végtelen, oly' távoli messzeség, <br>Felettem, mint egy végtelen kék óceán, betakar és irányít az ég... <br> <br>Esik, akkor is, ha nem akarom, és nekem esernyőt kellene nyitni! <br>Nyitnám, de az orkán legott széttépi, rongyát, meg messzi ég felé viszi! <br>Így én csak ázok és látom mások is, télen meg jég, sítalpam tőri, <br>Szomszéd gyerek meghógolyózott, majd elszaladt, ez ellen sem véd semmi. <br> <br>Csak baj van tavasszal, mert a termés lefagy, <br>Nyáron a növényzet… mert nincs víz, kiszárad. <br>Ősszel az esőzésekben szánt és elakad a traktor, <br>Majd megint jő a hideg tél, az a legkeményebb faktor. <br> <br>El kellene menni az Óperenciás tengeren túlra, <br>Mert ott lakik a hatalom és az bizony csak rajta múlna, <br>Hogy az időjárás javuljon, a kecskénk ne száraz füvet legeljen, <br>Szegény ember fia, valahogy… üres szénapadlásig emelkedjen. <br> <br>Jelszavaink vannak és változatlan: Tisztesség! Méltóság! Szabadság! <br>Már ítélhetne, a mesebeli üveghegyi, emberi bíróság… <br>Verőfényes nap lesz ma, kéne is indulnom a parasztok nevében, <br>De még szereznem kell hamuba sült pogácsát és sikerül, remélem… <br> <br>Csak akkor ehetünk, ha az időjárás megengedi, és csak akkor kirándulhatunk <br>Ha, az időjárás alkalmas, és a dzsungel özönvíz elmossa az új betonutunk! <br>Ki kint marad, azt villám veszély fenyegeti, <br>Olyan nagyon csattan, hogy lelkét remegtetni. <br>Mentség, csak ha lehasalsz a tíz centis sárba, <br>Az meg, jól befolyik a gyolcsgatyád korcába! <br> <br>Ősembernek volt már menedéke, egy nagy-nagy masszív sziklabarlang, <br>Bejáratnál égett a tűz, védte őt… ez nem volt ópiumbarlang! <br> <br>Nyáron izzadunk, <br>Télen meg fázunk. <br>Esőben ázunk, <br>Most mit csináljunk? <br> <br>Király nem ígérte meg, ha eredménnyel járok, hozzám adja a lányát, <br>De majd meg is kell tennie, mert nem rúghatja föl eme mese világát! <br>Nők és gyermekek, férfiak, küzdjetek időjárással, ez égi harc! <br>Ne feledjétek, jön hóvihar, jön tornádó, ez mind… a nagy égi sarc. <br>Ti, meg mi, mind csak nézzük, hogy változnak meg a felhők, szél fújja leveleket, <br>És a fű kiszárad, meg éheztek is… már nem tudom sorolni egyebeket. <br> <br>Szélroham, őseim gránit sírját forgatta, le is döntötte! <br>Az meg fed lapot, kis, apró miszlikbe majd' porrá feltördelte. <br>Ha így majd később, a sírhelyet a sírásók beszántják, <br>Aztán a maradt gödörbe a száraz avart behányják… <br> <br>Egy kalpagom volt, tegnap azt is elvitte a szél, <br>Belül zsíros volt, de így már nincs ki múltról beszél. <br>Fázok, izzadok, esdek és köhögők! <br>Életben úgy maradok, ha röhögők… <br> <br>Kor embere látja, az időjárás átok, oly’ mint egy szabadságharc! <br>Itt az ember csak akkor győzhet, ha győzhet, hogyha oly’ kemény, mint a kvarc! <br>Kénes eső ellen nem véd semmi, főleg nem az ámító ál-jogok, <br>Özönvízben, meg amit veszítünk, a sok élet... mind-mind áldozatok! <br> <br>Hóviharban, tűző napon, buktak el már hős urak, <br>Sokan csak értelmetlenül, béke-földben nyugszanak. <br>Rossz idő nemcsak a fákat tépi, csavarja ki és tarolja a termést, <br>De emberi életeket sem kímél, ők már tán' nem hallják a dobpergést! <br> <br>Aki a küldöttségbe velem akar jönni az, most jelentkezzen, <br>Hozzon biz’ viharkabátot, a nélkül elutazni lehetetlen. <br>Ha! Megjövünk, érkezünk, a királynál bízunk, hogy lesz dinom-dánom, <br>És értelmes üzenetet hozunk… és az, tán’ nem lesz Ákombákom… <br> <br>Vecsés, 2014. december 28. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Már nem is érdeklődőm, <br>Magam, előre lököm. <br>Már nem visz a lelkesség, <br>Tol a tehetetlenség. <br> <br>Nincs mi vonz, nincs gravitáció, <br>Almám leesik, mert szokta, ó. <br>A sok hajtóanyag elfogyott, <br>Lovas kocsimból, sors kifogott. <br> <br>Mindenki a saját sorsa kovácsa, <br>Utólag, hiába volt tűz hőfoka. <br>Fiatalság bohóság, de ellenség, <br>Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. <br> <br>Mit ember fiatalon rosszul, vagy nem dönt el, <br>Nem változtathatja meg, semmi segítséggel. <br>Sikeres embernek jó a tanácsadója <br>A környezete az idealítás csúcsa. <br> <br>Vecsés, 2003. október 13. – Kustra Ferenc József <br>

Avagy körből egyenes… pszicho-meditáció <br> <br>Kör egy tökéletesen zárt egyenes, ettől aztán végképp különleges! <br>Mi szükség van a zártságára? Inkább fontos, hogy miért kerek voltára. <br>Óh, a lelkem a mértanban az egyik ábra, ne félj, ezt már nem is fejted meg máma… <br>Köztudottan a kerekasztal lovagjai azt akkor beülték, ami pont lakli. <br>Nincsen rajta ajtó, ablak, nincs kerítése, mindez neki a semmisége… <br>Filozofáljál csak, mert a kör egy zárt egyenes, ettől olyan különleges. <br> <br>Tudd, hogy még fordítva is igaz, körből is lehet egyenes, ettől is különleges… <br> <br>Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban. <br>

Régi gyermeknapok… <br> <br>(Senrjon) <br>Régen volt egy gyereknap. <br>Bicajra vágytam, előadtam. <br>Ez nem volt játék… <br> <br>Apám mondta kérjem ezt, <br>Hét éves leszel, akkor meglesz. <br>Már nem túlzó vágy. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Meg is lett a bicaj, keresztapám fogta hátul a nyerget. <br>Öt lépése után kértem engedjen el, hagyja a nyerget. <br>Meg is lett a bicaj, keresztapám fogta hátul a nyerget. <br> <br>(HIAQ) <br>Már meg is tanultam <br>Új cajt, egyedül hajtottam. <br>Ment az első kanyar! <br> <br>(Leoninus) <br>Tizenkét éves koromig, mindennap hajtottam kifulladásig. <br>Nem jeleztem soha betegséget, mert én mindent ettem, eleget. <br>Hol vagytok régi cajos társak, együtt mesélhetnénk a máknak. <br> <br>Vecsés, 2024. május 17. – Kustra Ferenc József - íródott: a régi gyermeknapra emlékezésként. <br>

Régi gyermeknapok… <br> <br>(HIQ csokor) <br>Réges-rég <br>Gyerek voltam még. <br>De jó volt… <br> <br>Sok harc volt, <br>De javunkra szólt. <br>De jó volt… <br> <br>Boldogság <br>Gyereknek lenni. <br>De jó volt… <br> <br>Csodákat <br>Vártunk álomban. <br>Élet más. <br> <br>Lassan de, <br>jól felnőttünk már. <br>Élet más. <br> <br>Felnőttként <br>Már emlékezés. <br>Élet más. <br> <br>Vecsés, 2024. május 11. – Kustra Ferenc József - íródott: a régi gyermeknapra emlékezésként. <br>