Nagy tetteket véghez sohasem vittem,<br>Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.<br>Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,<br>Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.<br><br>Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,<br>Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.<br>Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,<br>Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.<br><br>Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,<br>Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.<br>Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,<br>Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.<br><br>Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,<br>Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.<br>Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.<br>Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.<br><br>A természet...dolgát jól elvégzi,<br>Behívónkat majdan Isten idézi.<br>Amikor menni kell, a lelkünket visszük,<br>Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.<br><br>Dunatőkés, 2024. május 3.

Itt hon, ott haza...<br>Anyám magyarnak nemzet-t.<br>Szívben nincs határ!<br><br>Itt vagyok ott-hon,<br>Hol idegen a nyelvem,<br>Csak polgár lettem.<br><br>Világ közepe,<br>Éden-Kárpát-medence...<br>Nemzet-t...haza!<br><br>Szívben nincs határ,<br>Hon, nyelv, vér, szív...összetart.<br>Ősi ötvözet!<br><br>Magyarságtudat<br>Népet össze kovácsol.<br>Sosem veszünk el!<br><br>Dunatőkés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.

Minden jó ügynek győzni kéne, <br>De van végítélet; mi végre? <br>Igazság a fegyverem, de jó! <br>Csak ez az út nem a haladó. <br> <br>Harcos vagyok és csatát vínék, <br>Ha igazi harcmezőn lennék. <br>De hol vagyok csüggedetlenül? <br>Távol igazi harcmezőtül. <br> <br>Nálam ellenségé a hatalom, <br>Nem látom, hogy hol van oltalom? <br>Bilincsbe verve, mint egy lator, <br>Nem tudom mit tegyek, mint botor. <br> <br>Dicskoszorú lesz homlokomon? <br>Csak két lapát rög, sírhantomon. <br>Csak tobzódok a küzdelmimben <br>És tobzódok a nagy semmimben. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Tegyek-e valamit, vagy ne tegyek? <br>Legyek-e valaki, vagy ne legyek? <br>Tegyek-e valamit, hogy ne unatkozzak? <br>Legyek-e valaki, hogy ne unatkozzak? <br> <br>Gazdag gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió. <br>Szegény gyerek sorsa: telítődés, unalom, perverzió. <br> <br>Gazdag gyereket félrevezérli a sok pénz. <br>Szegény gyereket meg elkerüli minden pénz. <br> <br>Gazdag gyerek, a sok pénzen ül és unatkozik. <br>Szegény gyerek, árokparton ül és imádkozik. <br> <br>Gazdag mondja; jó neked, szegényen, de boldogan… <br>Szegény mondja; betegen, semmibe oldódóan… <br> <br>Gazdagokat megöli az élvezeti mértéktelenség, <br>Szegényeket meg írtja, az általános hiánybetegség. <br> <br>Mi legyek, mi jobb; akkor szegény vagy gazdag? <br>Mit tegyek, én akkor hogyan legyek gazdag? <br> <br>A gazdagnak és szegénynek is; közöny az útja? <br>Szegénynek nem futja, de a gazdagnak tán’ futja, <br>Ebből, talán kitörni egy egész életre. <br>Szegénynek nem fussa, miből… új elméletre. <br> <br>Törekedni kell, szépre, jóra, gazdagságra, <br>Legyen ez… ám minden halandó ember vágya, <br>De, akinek, ami a sorsa könyvébe írva vagyon, <br>Az beteljesül, ha nagyon vágyom, vagy ha… nem akarom. <br> <br>Úgy tűnik, már elvagyok a fásultság és kiégettség abszurdjába. <br>Éltem, őrzi magát; semmit… ki kellene nézni magából, de kába. <br>Ki rossz helyre született, azt az élet egyből a mélybe taszította… <br>Ki rossz helyre született, az saját emberi léte… kitaszítottja. <br> <br>Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, mi legyen a koncepcióm? <br>Tegyek-e valamit, hogy valaki megmondja, honnan legyen ambícióm? <br>Bennem van az életérzés makrancos rönkje, <br>Mit tegyek, hogy a sorsom jó irányba lökje? <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Ez mind a poétáé… <br> <br>Néma hangorkán az éjszakai végtelen csendben… <br>Még a szél sem jön be, így a függöny kicsit sem rebben. <br> <br>Jókat írok, és jól használom föl a nagy papírlapom, <br>Majd ő lesz legközelebb a papírrepülő alapom? <br> <br>Rájöttem, hogy írás közben mi is az állandó, apró kattogás! <br>Életvonatommal a sin összeillesztéseken zakatolás… <br>Az étkezőkocsiban sem vagyok nyugodt, itt tovább is írnom kell, <br>De az állandó kattogás magába szív, monotonságba visz el. <br> <br>Félretolnám én jövő öregkort, de csak írásban lehet, <br>Szabadságot kivívni is, aktív tevékenységgel lehet. <br>A poétának kicsit hallgatni kell a néma hangorkánt, <br>Legyőzni, kik kardot rántottak, befogni halász kormoránt! <br> <br>A poéta, a néma hangorkánban is csak harcol, írja igazát, <br>De a szeretet vezérli, míg csak leírja az ég minden csillagát. <br>Ha megírja az igaz hazaszeretetet, fölveszi a kokárdát, <br>Kimegy az utcára és harccal őrzi meg a mi hazánk szabadságát! <br> <br>A szél mindig aranyos volt, állandóan belém karolt, <br>Árnyékom csak jött velem, sokszor bíz’ velem harcolt. <br> <br>Már tudom, hogy a kard lassan kíméletlenül elrozsdásodik, <br>De, a versben, a néma hangorkánban, szép gondolat sokasodik… <br> <br>Vecsés, 2011. április 1. -Kustra Ferenc József <br>