Csalogány dala<br>Tavaszi melódia,<br>Léleknek manna.<br><br>Cifrázott éneke<br>Trillázva éjzene.<br>Trükkösen hívogat,<br>Füttyösen csalogat.<br> *<br>Másik neve<br>Fülemüle,<br>Fülnek ül e<br>Ez a zene?<br><br>Szerelmesre<br>Énekelte<br>Környékünket egész este.<br><br>Dunatőkés, 2024. április 11.

Nem csalódtunk benned pajkos április hava,<br>Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.<br>Már az első nap meleget nyárból hoztál,<br>Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.<br><br>Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,<br>És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.<br>Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,<br>Majd október fizeti meg csalfaságod árát.<br><br>Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,<br>Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.<br>Citromsárga repce ring a tágas határban,<br>Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.<br><br>Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,<br>Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.<br>Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,<br>Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.<br><br>Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,<br>Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.<br>Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,<br>Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.

Szőlős lejtő bús.<br>Hajtást szabdalt kardjával...<br>Fagyhalál nyargalt.<br><br>Nap már nem segít.<br>Fotoszintézis dermedt.<br>Termés bénán csüng.<br><br>Néhány rügy még él.<br>Tőkén sarjadó remény.<br>Öngyógyító tett.<br><br>Dunatőkés, 2024. április 26.

Élet zöld színű,<br>Friss nedvesség táplálja.<br>Virágos napok!<br>Májusi szél esőt hoz,<br>Természetet így gondoz.<br><br>Aranyat érő,<br>Eképp szól a szép mondás.<br>Igazolódott!<br>A csapadék jó dolog,<br>Hogyha a menny nem zuhog.<br><br>Ha langyos esős...<br>Könyörületes az ég.<br>Dús kalász szökken.<br>Ég csatorna bőkezű,<br>Nem precíz és tervszerű.<br><br>Dús-zöld vidék szép,<br>Tájnak ékes büszkeség.<br>Kenyér-érlelő.<br>Szántó földnek glória,<br>Szalmából van megfonva.<br><br>Virág illat száll,<br>Este párás csábítás.<br>Ámor-mámoros.<br>Szerteszéjjel szerelem,<br>Nyilak sebe...szív-verem.

Van, kinek élet adja… csak tekéznek <br>És élet sűrűjében… csak bengéznek. <br>De már ez sem annyira jó, már rothad, <br>Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? <br> <br>Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. <br>Mennél a télben, tán’ lopott bundában. <br>Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. <br>Élveznéd életet oroszlán barlangjában? <br> <br>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József <br>