Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…? <br> <br>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz, <br>Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz… <br>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz… <br> <br>Káosz az életem, amit főztem ehetem, <br>Kínos helyzet, nincs nevethetnékem. <br> <br>Csend. <br>Nevet <br>A káosz. <br>Kínos érzés. <br>Én nem mosolygok. <br> <br>Én nem mosolygok. <br>Kínos érzés. <br>A káosz <br>Nevet. <br>Csend. <br>* <br> <br>A káoszomat egy örvénynek kellene szétfolyva egyben tartani, <br>De örvényemet, a rend káosza akarja kiegyenesíteni. <br> <br>Káoszom rendre szeretném utasítani... lehetetlen, <br>Rendem káoszba hever, életem értelmetlen. <br> <br> Nincs <br>Élet. <br>Rendem sincs, <br>Reményem sincs. <br>Vesszek nyugodtan. <br> <br>Vesszek nyugodtan. <br>Reményem sincs, <br>Rendem sincs. <br>Élet <br>Nincs. <br>* <br> <br>A rend is káosz, annak, ki ezt nem-igen kedveli, <br>És lehet, hogy kínjában a vizet magára önti. <br> <br>Káoszos rendem terhét nehezen viselem, <br>Főztömet nem lesz könnyű megemésztenem <br> <br>Csak <br>Káosz <br>Ami van. <br>Megülte már <br>Gyomromat régen <br> <br>Gyomromat régen <br>Megülte már… <br>Ami van <br>Káosz <br>Csak <br>* <br> <br>Már véglegesen ki kellene simítani életemet, <br>Már ráncosra vasaltam az egész rongyos-szakadt létemet… <br>Már véglegesen ki kellene simítani életemet. <br> <br>Végső ideje rendbe szedni viharverte életem, <br>Hátra maradt időm... békében élhessem. <br> <br>Most. <br>Sima <br>Mindenem, <br>Megteszem már <br>Életemmel is <br> <br>Életemmel is <br>Megteszem már. <br>Mindenem <br>Sima <br>Most. <br>* <br> <br>Árokparton kidobtam már minden fékemet… <br>Szédülve élem örvény-káosz életemet… <br>Árokparton kidobtam már minden fékemet. <br> <br>Vecsés, 2018. február 7. – Szabadka, 2018. március 26. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros-zárttükrös –öket én írtam, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit (a 10 szavasok címe: ”Káosz az életem”). A tükör apevákat írta: Farkas Tekla. <br>

A naplementéről… <br> <br>Ajtófélfán a <br>Bíborszín tükröződik. <br>Sötét éj… terül. <br>* <br>Alkony, bódító, <br>Ég meg skarlátvöröses. <br>Láthatár lángol. <br>* <br>Esti lángolás <br>Vörösre festi eget. <br>Felhők színesek. <br>* <br>Vörös áhítat <br>Borítja, meleg estet. <br>Sötét békesség. <br>* <br>Ha estefele <br>Megjön, lehuppan a csend. <br>Bíbor ég, szépség. <br>* <br>Naplemente, ég <br>Vöröses bársonyában. <br>Éjjel, nesztelen. <br>* <br>Ha alkonyodik, <br>Nap is elvonul, humni. <br>Bíbor ég alatt. <br>* <br>Zenitnek szélét, <br>Nap, megcélozta! Megy is. <br>Bíborból, éjbe. <br>* <br>A nap, bénán megy, <br>A horizont-semmibe. <br>Bíbor, éjbe csap. <br>* <br>Alkony már leszállt <br>Ég láng piros, majd, éj-kék. <br>Láthatár, sötét. <br>* <br>Alkonyi estben, <br>Holdsarló bíborban ül. <br>Az éjben kaszál. <br>* <br>Fekete sötét, <br>Magában, pasztellt mutat. <br>Este volt bíbor. <br> <br>Vecsés, 2017. március 11. – Kustra Ferenc József- eredeti Baso féle stílusú haikuban… <br>

(leoninus csokor) <br>Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek. <br>Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel… <br>Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj. <br> <br>Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek. <br>Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul. <br>Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok… <br> <br>Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik… <br>Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok… <br>Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok… <br> <br>Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek. <br>Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából. <br>Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket. <br>Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi… <br>Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem. <br>Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba… <br>* <br>(Senrjon) <br>Az időmérőből, ha <br>Kifogy ez elem, az életvég! <br>Ezt majd megélem. <br>* <br>(HIQ) <br>Rövid az <br>Élet, halál győz! <br>Ketyegés… <br> <br>Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként. <br>

Egész életemben a saját hegyemet támadtam, elháríthatatlan <br>Akadályok ellenére… és újra, nem elfogadva, hogy óhatatlan. <br>Tudtam, hogy rosszul megírt sorsomban van írva; ez bíz' megmásíthatatlan. <br> <br>(Septolet) <br>Voltam napfényben, <br>Kísérteties fényben, <br>Holdfényben, <br>Fényözönben, <br>Áthágva rekettyésben. <br> <br>Mindig újra próbálgattam, <br>Akadályokon át… elakadtam. <br>* <br> <br>(Senrjon duó) <br>Akadályok! Legyűrni! <br>Akadályok! Le kell győznöm mind. <br>Haladásirány. <br> <br>Folyvást támadtam hegyem, <br>Folyvást rohamoztam akadályt. <br>Irány, előre! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Megszállottan csak, <br>Tomboltam akadálynál… <br>Iránymutatás. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel? <br>Mindig boldog akartam lenni, így nem kötöttem alkut, csüggedésemmel… <br>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel? <br> <br>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre. <br>Ezt a rongy népséget! Erővel befurakodtak az én helyemre… <br>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre. <br>* <br> <br>Én nem voltam soha, nem is vagyok kitarthatatlan, <br>Volt is nekem erőm, végtelenül kifogyhatatlan. <br>Küzdés szelleme vezetett a rohamra, kifogyhatatlan. <br>Őrangyalom mindenhová kísért, nem volt kitarthatatlan… <br>Őrangyal azonban nem azért van, hogy életproblémákat megoldja, <br>Hanem, hogy védje az embert, ne legyen baj alanya, vagy okozója. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Aztán megtudtam az ukrán látótól, hogy két ellenségem is van az udvarba’! <br>Spirituálisan akadályoznak, nem feloldható! Ezért mentem rohamra… <br>Számoltam a tökéletes időzítést, megindultam… akadtam akadályba. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő, <br>Mindent megakadályoznak, mondta látó… mert ő volt a hozzáértő… <br>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő. <br> <br>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem, <br>Ezzel szembesülök mindennap, de, hogy győzzek? Fő is a fejem! <br>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem. <br> <br>(Haiku) <br>Hegyoldalon szép <br>Az erdő, jól gondozott. <br>Kiépített út. <br>* <br> <br>(Senrjon duó) <br>Nem rendezetlen, tiszta <br>Fák köze, élmény látvány… <br>Korlátoztattam. <br>* <br>Nem rendezetlen, tiszta, <br>Jól ápolt erdő volt… fasorok. <br>Volt korlátozás. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Látó megmondta, <br>Két nő az ellenségem. <br>Prímán dolgoztak?! <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Megvan a hegyem, <br>De, hogy mennyek oda föl? <br>Vagy nincs hegy, csak ellenség? <br> <br>Megvan a hegyem, <br>Akadályba ütközők. <br>Ellenségem remekel… <br> <br>Vecsés, 2020. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. önéletrajzi írásként. <br>

Kend! Szólt a Jézus, <br>Már jól megöregedett? <br>Kend! Mit akar még? <br> <br>Kend! Nézett Jézus! <br>Öregre’ elégedett? <br>Kend mást akarna? <br> <br>Panaszlok Jézus; <br>Örök életűnek jó? <br>Kend! Van mit akar? <br> <br>Helyemben Te is <br>Akarnál, nem dumálnál… <br>Kend! Legyen konkrét! <br> <br>Jó kis keresztény <br>Voltam, vagyok Te Jézus! <br>Siker jutalmam? <br> <br>Kend! Szólt a Jézus; <br>Fontos a lélekbéke! <br>Nekem oly’ nincsen… <br> <br>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban. <br>