Hétköznapi pszichés tanulmány általánosságban… főleg manapság, lét-megmutató! <br> <br>(Halmazrímben) <br>A politikus oly' érdekes fajta, <br>Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva. <br>Akinek nem inge ne vegye magára, <br>De politikus van ki… nemzet csótánya. <br> <br>Van persze köztük értelmes, sőt, okos, <br>Mondjuk… az ő intézkedésük valós! <br>A többség azonban csak állásban van, <br>És rosszul dönt, ez a képessége van. <br> <br>Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák, <br>Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk. <br>Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”, <br>Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”. <br> <br>A politikusokat a nép szavazza meg, <br>Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg. <br>Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie? <br>Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie! <br> <br>Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki <br>Egy jól fizető állása, és bumm, neki <br>Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta, <br>Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta. <br> <br>A pszichéje azonban, mint a saját kútfője <br>Diktál, eluralja így ez saját útvesztője. <br>Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát, <br>Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját. <br> <br>Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki <br>Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági <br>Rohamot okozva nem árverezik és adják el. <br>Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?! <br> <br>A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét, <br>Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét. <br>Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik, <br>Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik. <br> <br>Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom, <br>Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom, <br>Akkor már ő akar a legokosabb is lenni, <br>És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni... <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok <br>Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók... <br>Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok. <br> <br>Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József <br>

Az életünket éljük, sok huzavonával <br>És nem-igen haladunk sok félmegoldással. <br>Így végül az élet sok jogos aggodalom <br>És senki ne várja, hogy le fekve… jól alszom. <br> <br>Sokszor van, hogy a helyzetmegítélés helytelen, <br>Meg bíz’ előfordulhat, hogy a szándék elvtelen. <br>Valaminek végrehajtása akaraterőt kíván <br>És bár akarat megvan… valaminek mégis a híján… <br> <br>Hiába az irtó nagy elhatározás, <br>Ha nem párja a végrehajtó szándékozás. <br>Ezek ketten ikrek, mint szemlencse, ha nem párás… <br> <br>Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József <br>

Van ám nekem is egy vágányom, <br>Ezen megy az életvonatom. <br>Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott, <br>Mint amin, harckocsi hadtest át haladott. <br>Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán, <br>Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám. <br>Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal… <br>Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal… <br> <br>Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító, <br>Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható. <br>Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán, <br>Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán. <br>Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon, <br>A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón… <br> <br>Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni, <br>De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni… <br>Menekülnék én már, remegve ölelő karokba, <br>De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba. <br> <br>Fülkémben zárral fordul a rézkilincs, <br>Ez az én értékem, nekem másom sincs. <br>Tudatomban kéne kilépnem a semmiből, <br>De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől… <br> <br>Rohamban vagyok, <br>Keskeny vágányom, utam! <br>Életem, csapdám… <br>* <br>Uralkodik az <br>Elmém, vágány meg marad… <br>Lét, merre halad? <br>* <br>Egy hang hűvösen <br>Csak belesúg fülembe. <br>Még váltó sincsen… <br> <br>Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok, <br>Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok… <br>Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli, <br>De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti. <br> <br>Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház, <br>De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz… <br>* <br>A hegyoldalban, <br>Hallom, vadkutya vonít. <br>Békés éjszaka! <br>* <br>Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok, <br>De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok. <br>Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok. <br> <br>A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold, <br>Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad… Te már, ne vakold. <br> <br>Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc József- versben és senrjú –ban írva, önéletrajzi írásként. <br>

A bármilyen erősek is elgyengülnek <br>A gyengék is lehet, hogy megerősödnek. <br>A lónak négy lába van, de mégis, hogy eleshet! <br>A kígyónak nincsen lába, de felemelkedhet. <br> <br>De van bizony úgy, hogy a hegyek is megnőnek, <br>A tengerek meg visszahúzódnak, eltűnnek... <br>Lehet, hogy egy nagy vihar lekopaszítja az ágakat <br>És tőlünk független körülmény letörheti vágyakat. <br> <br>Mindezek ellenére megy-megy a világ, nem áll meg, <br>Ha van tennivalód tedd, ötleted meg valósítsd meg. <br>Már csak a szerencse kell, és ha melléd szegődik, <br>Akkor tán’ az őrangyalod is folyvást őrködik. <br> <br>Vecsés, 2014. április 27. – Kustra Ferenc József <br>

Nyáridőben… <br> <br>(leoninus duó) <br>Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin. <br>Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes. <br>Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy. <br>A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves. <br> <br>* <br>(senrjú) <br>Éltem ősvénye <br>Itt-ott már nem is látszik. <br>Kellne’ fáslizni… <br>* <br>(senrjon) <br>Árnyékból nézve eget… <br>Nem értem mindenséget… Létben. <br>Marad nyugalom. <br>* <br>(HIAQ) <br>Életösvényem már <br>Követhetetlen… szakadó. <br>Életfák közt… tűnni… <br>* <br>(senrjon) <br>Este harang újra szól, <br>Kékség immár vaksötétté vált. <br>Eget nem látni. <br> <br>Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában. <br>