A poéta leírt lét-gondolatai… <br> <br>(Senrjon csokor) <br>Sohse voltunk mi egyek! <br>Kiút reményem nem volt, nincs is! <br>Engem, nem szeret! <br>* <br>Éltem, vak alagútban, <br>Térden ballagok, mint… volt király. <br>Éltem, nem szeret. <br>* <br>Éltem, nem is volt enyém, <br>Volt egy ugyan, de azt rám húzták. <br>Éltem, nem szeret. <br>* <br>Életvágyam… taposták. <br>Jómat belőle, kirugdosták. <br>Éltem, nem szeret. <br>* <br>Kérdéshegyek, mért igy van? <br>Döntést se igen kap a lelkem. <br>Éltem, nem szeret. <br>* <br>Életvonat… defektes <br>Éltemet, végig zötykölődtem. <br>Éltem, nem szeret. <br> <br>Vecsés, 2016. november 8. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, senrjon csokorban. <br>

Görbe utcán, görbék a fények, <br>Görbe fényekben görbén nézek… <br>Hah! Látom jó görbék a lények… <br> <br>Ti, ne sírjatok, ha nagyon gondtalan mosolygok! <br>Én már a Fénnyel, eredete felé ballagok… <br>Csókokkal csendben lefedem, a szíveteket. <br>Hagyok nektek, soha nem múló szeretetet. <br> <br>Engemet mindig is becsaptak igéző álmok, <br>Így az én álmom, már csak csendes, hűlő zsarátnok <br>Az enyém, már csak a méla csend... <br>Énnekem, ez már nem is esend. <br> <br>Amikor vijjogva csikorog a fék, az maga a pillanat! <br>Ekkor jelenik meg a rémség, mint viharos éji virradat! <br>Nyílhegy, ha a páncélba belefúródik, <br>Abból bizony, fájós, mélás csend adódik… <br> <br>Ha vége a harcnak, még a csatadal is elül, <br>És a győztes, ha van, a csenddel, ülve szembesül. <br>Én már békét akarok, csatáztam eleget, <br>Éreztem már sokszor hideget és meleget. <br>Persze, lehet, hogy a csendnek csak dilettantizmus a fegyvere, <br>Neki nincs megérzése, de akkor hit, hogy lehet az ereje? <br> <br>A végtelen csendet a kormozós éj is elnyeli, <br>Szólhatna hozzám a végtelen, de ezt ő nem teszi. <br>Láttam, hogy immár a bölcs hajnalt is csak megkergeti. <br> <br>Csendben elmúló méltóság körbe kavarog a porban, <br>De miért szomorkodjak? Lámpáim, alkonyulnak sorban… <br> <br>Szeretnék még én neszező nádasban járkálni, <br>Ott én lennék a csend… és egy zsombékon pihenni. <br>Egy kis csendben alvás után, <br>Csendben elillannék, sután. <br> <br>Méla csendben egy tisztáson ülni a padon, <br>De nem ott, ahol életveszélyes a vadon. <br>Ott az értelem sugara, a katasztrofálisban megtörhet, <br>És ez már akkor, nem visszaverődése a törött tükörnek. <br> <br>Vecsés, 2015. február 21. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Csapdám részemre a pia<br>mert kocsmárosnak vagyok fia.<br>A bort literként vedelem,<br>bánatom így kezelem.<br><br>Ki van gyomrom és a májam.<br>szinte mellemig ér az állam.<br>De sajnos én még mindig iszok,<br>s fülemben az ördög vihog.

Semmi sem történik hiába.<br>Még egy lehullott levél is, <br>mely lebeg egy tó felszínén<br>szerepel a nagy táncba.<br><br>Az életek jönnek s mennek,<br>akár a gyors holdfázisok.<br>Megtelnek-e kelyheink<br>mielőtt a halál kopog?<br><br>Nincs olyan, hogy véletlen,<br>minden fel lesz számolva.<br>A legkisebb léptünk is <br>új ajtót nyit valahova. <br><br>Sorsunk felett uralkodunk,<br>de jó tudni merre vezet.<br>Kik és mik is vagyunk?<br>Tétovák vagy istenek?

Fürgéskedik egy <br>Kósza villám, hevenyül… <br>Lecsap precizül! <br>* <br>Társak követik, <br>Fénykardként biz’ levágnak! <br>Precizeskedők! <br>* <br>Egész hadtest jön! <br>Pengeélek reszeltek. <br>Precíz élük van! <br>* <br>Erdei rozsdás <br>Foltok, már rettegnek is! <br>Sárga… fölmentés? <br>* <br>A friss levelek <br>Is éghetnek villámtól. <br>Gaz… erőszakos! <br>* <br>Mindenki vágyik, <br>Villámcsapást megúszni! <br>Fénykard, bőn suhog! <br> <br>Vecsés, 2022. június 25. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban. <br>