Az őrületből<br>Más őrületbe kerget...<br>A demenció!

Csacsogó füttyel köszöntik az estét,<br>Rigók nagy serege dúdol szép mesét.<br>Az ember csak ámul, kitárja szívét,<br>A természet ölén bűvölik kelkét.<br><br>Madarak hada búcsúzik a naptól,<br>Égi áldás száll az angyali hangtól.<br>Folyónak partján béka sereg fújja,<br>Lement a Nap horizonton túlra.<br><br>Virág illat száll, párával keverve,<br>Eltompul lassan az ember keserve.<br>Agg erdő szélén megnyugszik az elme,<br>Kultúra zaja nem hasít most bele.<br><br>Friss szellő hűsít, lengeti est leplét,<br>Távolra fújja napnak minden terhét.<br>Lekacsint Vénusz, ágyat vet az éjnek,<br>Jó éjszakát kíván minden személynek.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 27.

Archív képek eseménytől <br>Szétmosódnak az időtől. <br>Elme rostán szűrt a tegnap,<br>Ami röppent lágyabb színt kap.<br><br>Régmúlt emlék - dalos madár,<br>Szebb a hangja valóságnál.<br>Hogyha hamis az ária,<br>Restaurál fantázia.<br><br>Ami történt...bár elillant,<br>Festett művet szívben villant.<br>Megbékélő szeretettel<br>Útra kel majd a lélekkel.<br><br>Minden emlék fénybe lépve<br>Elkísér az örök létbe.<br>Vissza száll a dalos madár,<br>A lélekben nincsen határ.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 26.

Ha elfogy a papír és tinta,<br>Majd ujjammal írok homokba;<br><br>Ott hagyom a lelkem nyomokba.<br>Lesz, ki talán el is olvassa.<br><br>Ujjam toll-pótló homok rovó,<br>Elmálló szólenyomat adó.<br><br>Poéta volnék...vagy mifene?<br>Hát ujjammal írok kifele!<br><br>Dunatőkés, 2024. június 28.

Hold-varázs ragyog<br>Sápadt csillagok között.<br>Kerekded élmény!<br>Felhőtlen a fényözön,<br>Hatásában nincs közöny.<br><br>Telihold-szépség,<br>Éji égen gömb mosoly.<br>Fotogén-arcú.<br>Sok szem most eget figyel,<br>Alvást csak hajnal hoz el.