Bika komor nézésed, bizony nincs lelkembe zárva, <br>Rémülten hallik, bent a szívem… veszett dobbanása. <br>Olyan vagyok, mint a túlélő, de nincsenek bennem fények. <br>Azt sem tudom, hogy lényemben élnek e jövőre, remények… <br> <br>Tudnom kéne azt is, hogy mennybe, vagy talán, pokolhoz tartozom, <br>Ennek vajh', mi az oka, amikor nincsen semmi bűntudatom. <br>Napfényben össze-vissza cikáznak a meleg nyári árnyak, <br>És minél jobban süt a nap, annál kontúrosabbá válnak. <br>Halk szellőn szállnak, eltávolodva a bárányfelhők, <br>A napsugár távlatában, olyanok, mint feszülők… <br> <br>Miközben szemedbe néztem, mintha hallottam volna egy sikolyt! <br>Elhúztam a szám és összeszűkölt a szemem, csend volt… ez mi volt? <br> <br>Bika komor nézésed kísér, biztos világos-virradatig. <br>Te rongyos élet, már bizony látom, velem maradsz életfogytig… <br>Ébredek, finom ecsettel átdolgozom bika komor képed… <br>És akkor majd úgy jössz velem, tovább, messze… nesztelen a lépted… <br> <br>Vecsés, 2014. január 1. - Kustra Ferenc József <br>

Átalakítás,<br>Sebző formálhatóság...<br>Szisztematikus!<br><br>Féktelen eszme<br>Kórt vet tiszta lélekbe.<br>Méreg-kapszula!<br><br>Torzult jólét kép...<br>Bűnt erőltető ige.<br>Gerinctelenség!<br><br>Ártatlan gyermek...<br>Pecsételtetett jövő.<br>Pusztító hatás!<br><br>Pusztító hatás<br>Kórt vet tiszta lélekbe...<br>Sátáni erkölcs.

Mint fűbe hullt tűt,<br>Keresem gondolatom...<br>Semmi sem csillog.<br><br>Vakvágány-szavak,<br>Tolatnak a szóképek,<br>Betű nyikorog.<br><br>Szóforgács hullik,<br>E versszak is rímtelen...<br>Faragott mondat.<br><br>Szó csak pang, teng-leng,<br>Párolog napsütésben...<br>Szálló délibáb.<br><br>Mint hulló csillag<br>Felvillant egy gondolat.<br>Fénye kialudt!

Mennyi mindenki már valaki, sok lett a nagymenő.<br>Hittel vallják, vagányságuk többiek közt biz kinő.<br>Páváskodó színes tollak, hű de modern külső,<br>Nem is olyan fontos nekik, milyen már a benső.<br><br>Ész hálója átöblített, nincsen rajta szürke folt,<br>Ki emlékszik a tegnapra, az már úgyis régen volt.<br>Tekereg az állomány köd-fehérbe visz az út,<br>Szürke helyett csalogat színes feneketlen kút.<br><br>Morál-szellem palackba zárt, új dzsin ma a sláger,<br>Nem kell ide régi káder, jól csillog a csábszer.<br>Új világ jön, szabad erkölcs, szellemes a páter,<br>Nem látják már, hogy a földön milyen nagy a kráter.

(Bokorrímes) <br>Mese nem volt, e napon megszülettél <br>Létednek értelme volt… közénk jöttél! <br>Megszülettél, hogy végre láthasd a saját világod, <br>Benne volt, hogy majd átélhesd a saját boldogságod… <br>* <br> <br>(HIQ trió) <br>Különös <br>És különleges! <br>Lét maga… <br> <br>Kik vagyunk <br>És mit akarnók? <br>Lét maga… <br> <br>Nem tudod <br>Mit rejt neked lét! <br>Lét maga… <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Tizennyolc vagy, csak ennyi <br>Felnőtt lettél, anyukád tudja? <br>Nevelés vége… <br> <br>Anyukádnál bent laktál, <br>Mostanra felnőtt lettél… immár. <br>Nevelés vége… <br> <br>Múltad még nincs, gyermekkor… <br>Más vagy mint mások, de vajh’ milyen? <br>Nevelés vége… <br>* <br> <br>(Kínai versforma, „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1 <br>7 3 5 rímképlet = aaxa) <br>Hely <br>Sem ismert, lét még kétely… <br>Megleled! <br>Létben, nincs zsindely… <br>* <br> <br>(LIMERIK) <br>Kérdés-válaszokat tán’ leled, <br>Szeresd Anyukád, ott van neked. <br>Míg éltek… szeretet! <br>És Isten emleget! <br>Most, anyukád családod neked. <br>* <br> <br>(3 soros zárttükrös duó) <br>Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát, <br>Ha nincs más ott van Anyukád... de forgasd rendesen a homokórát… <br>Tapasztalásod, gyűjtsd egy életen át, fordítsd az a homokórát. <br> <br>Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled, <br>Rágd át magad rajta, mert azt bizony jólteszed… <br>Válaszaid, vagy valahol-néhol megleled. <br>* <br>(leoninus) <br>Figyeld, hogy ne állj szemben világ hívságával, de élj Te a saját kívánsággal. <br>Nagyjából más vagy mint mások, közelben… harci árkok… jót nem kötik össze pántok! <br>Ha találkozol, ki hasonló teveled, kezdeményezd, mert barát bizony kell neked. <br>Figyelj arra, hogy ne hagyd magadat becsapni, mert pocsolyavízben víziszony úszni! <br>* <br> <br>(Tíz szavas) <br>Ha sikeresen megtalálod világban a helyed, <br>Akkor neked szép életed… <br>* <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Izácska tizennyolcéves, ó, már nagy-kis csillagvirág <br>Az én Istenem éltesen, legyen neked gyertyavilág… <br>Kérlek, majd érezd léted örömét, benne szeretetet, <br>Az együttműködést is mutass másnak… ez is szereted. <br> <br>Már felnőtt lettél, próbálj meg ehhez alkalmazkodni, <br>Légy és maradj erős, még bajban sem jó létbe rogyni… <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 1.- Kustra Ferenc József – versem íródott: Ghica Izabella Iasmina (2024. augusztus 3. -i) 18. születésnapjára… mert vége a boldog gyermekkorának… Vajh’ majd mi lesz? <br>