Megállt a szellő, csüng a levél,<br>Lombos árnyékban tétlen henyél.<br>Délibáb réten ringva regél,<br>Kenyeres álmot kalász remél.<br><br>Szárad a széna, szomjas a rét,<br>Tikkad a föld és petyhüdt a lét.<br>Izzad a folyó, osztja vizét,<br>Hálás az erdő, issza levét.<br><br>Harmatgyöngy érik nád levelén,<br>Pihen sok madár fáknak ölén.<br>Fülledt a nap, forr dél küszöbén,<br>Ropog a hőség ház tetején.<br><br>Verejték csillan, kábul a nép,<br>Lassul a tempó, fullad a gép.<br>Olvad az utca, bágyadt a kép,<br>Tüzel a Nap, most porondra lép.<br><br>Búj el a hűsre, mint a madár,<br>Hőség ha tombol példával jár.<br>Sziesztázz délben, friss ital vár,<br>Szundítsál egyet mint a lajhár.

Félénk egy állat,<br>Szalad, mint a fürge nyúl...<br>Hangradar füles.<br>A terep bunda rejti,<br>Iszkol ha veszélyt sejti.<br><br>Állatnak nem árt,<br>Zamatos zöldet kedvel.<br>Rágcsáló fajta.<br>Ha kertedbe beszalad,<br>Zöldség ott ép nem marad.<br><br>Tavaszt híresztel,<br>Gyarapodás jelképe.<br>Szapora...mint nyúl.<br>Kurta farkú kis tüzes,<br>Hol a tojás nyúlfüles.

Délceg fa árnyéka már régen csonkított,<br>Viharok villáma testébe harapott.<br>Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,<br>De erős a gyökér ősi fát megtartják.<br><br>Ellent áll időnek sarjad a hajtása,<br>Legény még a talpán,van neki tartása.<br>A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,<br>Hitet és erőt az összes levelének.<br><br>Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,<br>Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.<br>Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,<br>Istent dicsőítve megmarad jövőben.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 26.

Múzsám, Te édes! Ó, Juditta. <br>Elhagytál-elmentél, de hova… <br>Vágylak, még vagy Múzsám… <br>Ó, még nincs más Múzsám! <br>Te vagy a Múzsám, nem lehet más… <br> <br>Hittem én, hogy szerettük egymást <br>Igaz, bezártalak, nem volt mást… <br>Vágylak, emlék enyém! <br>Nincsen új kezdemény… <br>Még múzsám vagy, nem keresek mást… <br> <br>Mindig csak rád gondolok, Ditta! <br>Magányomnak erős sodrása… <br>Te vagy nekem élet, <br>Lelkem, nem húz féket… <br>Szeretnélek! Csókod rohama… <br> <br>Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József <br>

Fény cikázik a fák lombjai között. <br>Már ősz van, a sok gólya elköltözött. <br>A medvék téli nyughelyet keresnek, <br>A vaddisznók még makkért verekszenek. <br> <br>A pókok meg kövérek, jól megnőttek, <br>Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. <br>Cseresznyefánk levele rozsdásodik, <br>Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. <br> <br>Minden elmúlás, új élet kezdete, <br>Mindennek van talán saját gyereke. <br>Elmúlt a nyár és itt van, megjött az ősz, <br>Hamar támad a tél… ő itt lesz és bősz. <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 25. – Kustra Ferenc József <br>