Izuska felnőtt lett… Te aradi kisleány! <br> <br>Megjött mai nap is, <br>Új születésnapra akadt. <br>Veled megélni jó! <br> <br>Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman, <br>Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan. <br>Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled, <br>Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked. <br> <br>Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég! <br>Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még? <br>Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még! <br> <br>Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik! <br>Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától. <br>De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked. <br> <br>Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen, <br>Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen! <br>Legyél életedben sikeres, megelégedett, <br>Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett! <br>Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám... <br>Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám! <br> <br>Még egyszer kívánom, hogy <br>Élted rendben és hosszan folyjon… <br>Istenem éltesd! <br> <br> [Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt <br>Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…] <br> <br>Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére! <br>

A Radetskiy induló egy röhej<br>amint a monarchia bomladozik<br>Ferenc József túl öreg<br>És bosszús népe civakodik.<br><br>Rudolf herceg halála után<br>A számtalan nép mit is kíván?<br>Kitör a háború, akár a himlő,<br>és gyors hatása rémítő.<br><br>A harcosok pusztulnak,<br>és milliók kik búsulnak.<br>Végül a kibékülés ideje<br>mely az influenza kezdete.<br><br>A vazallus államok lázadnak.<br>Osztrák uralmat nem akarnak.<br>A magyar szabadságot kíván,<br>a többi igyekezik nyomán.<br><br>Bécs felett befeketedik az ég.<br>Az egykori birodalom leég.<br>Egy kürtös takarodót játszik.<br>Talán már új kor csírázik?

Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,<br>de hat órára kezd derengeni.<br>A közelmúlti telihold sugarai<br>besütik fényüket a szobába.<br>A lábam köré tekerek egy takarót,<br>hogy távol tartsa a hideget.<br><br>Aztán a sötétbe merengek<br>a könyvespolc sziluettjére, mely<br>úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.<br>Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,<br>mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.<br><br>Még a feleségem bekeretezett fotója is,<br>mely fiatal korában készült, életre kel.<br>Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.<br>Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,<br>még a sötétben is látom, mert már<br>napos fényben számtalanul láttam.<br><br>Hét óra, fél nyolc, nyolc.<br>Olyan vagyok, mint egy vak,<br>aki fokozatosan visszanyeri látását.<br><br>Kiveszem a kis gáztűzhelyet<br>a folyosói szekrényből,<br>és forralok vizet egy csésze teához.<br>Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyok<br>az élet kisebb áldásaiért.<br><br>Az első napsugarak behatolnak<br>a szobába, és alig várom,<br>hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.

Foglyod vagyok, gyávád, Danuta! <br>Tudnál nekem valamit? Muta’. <br>Tűrőm, erőszakod, <br>Tűröm lélekharcod. <br>Én, a foglyod, gyáván akarna… <br> <br>Nálam rég’ győzött a szerelmed, <br>Keresem, hogy szép-e a lelked. <br>Béke kéne veled, <br>Itt vagyok én… veled. <br>De, sajna, amazonos… lelked. <br> <br>Foglyod vagyok gyáván, Danuta. <br>Kapcsolatunk a lélek harca… <br>Békélj már meg velem, <br>Vágy! Rád, egyetlenem. <br>Nem boldogság: lélekharc-huza’! <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Fortyogó lelki éhem… hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését, <br>És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését… <br>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését. <br> <br>(10 szavasok) <br>Bosszúvágy? Hallani rémes! <br>Megvetés fájdalmat okozni képes, <br>Az érzés ellenséges. <br> <br>(HIAQ –k) <br>Édes ám a bosszú, <br>Nyalánkság mézesmadzagon. <br>Torokra forr lassan. <br>* <br> <br>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát, <br>Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát… <br>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát. <br> <br>Nekem az élet árnyékos oldala jutott, <br>Fényben néhány pillanat úszott. <br> <br>Emberek megvetnek. <br>Mások nyomorát élvezik. <br>Nincs ez így jól - nem kell! <br>* <br> <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított, <br>Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott… <br>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított. <br> <br>Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott, <br>Jó szót, boldogságot alig adott. <br> <br>Min múlik a siker? <br>Éppen úgy, mint a boldogság, <br>Hozzáállás dolga? <br>* <br> <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém, <br>Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém… <br>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém. <br> <br>Sors-titkának kulcsát keresem, <br>Ebben telik életem... ám, meg nem leltem. <br> <br>Fiatalság titka <br>Egy egyszerű képlet csupán: <br>Fitt agy és hű lélek. <br>* <br> <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal, <br>Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal… <br>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal. <br>Jött a magány, növelte lelki éhínségem, <br>Vagy százszor, elvette életigenlésem. <br> <br>A halál még várhat. <br>Túl szép az élet - gyorsan fogy. <br>Okulj ma a múltból... <br>* <br> <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem, <br>Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem… <br>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem. <br> <br>Imádom a csillagfényes éjszakákat, <br>Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat. <br> <br>Csillogó ékszerek <br>Nem tesznek gazdaggá senkit. <br>Számít -e még benső? <br>* <br> <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember, <br>Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher… <br>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember. <br> <br>Elmém pátyolgatom, ápolgatom, <br>Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom. <br> <br>Keserű a bánat. <br>A megkeseredés is fáj. <br>Öröm azért még él... <br>* <br> <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br>Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna… <br>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra? <br> <br>Kit nagyon szeretek, <br>Mellette nem lehetek... <br>Vajon, hiú reményeket dédelgetek...? <br> <br>Hűség sokat ér ma... <br>Mint a szerelem, oly' néha. <br>Megfoghatatlan, lágy... <br>* <br> <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br>Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult… <br>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult… <br> <br>Megfakult éveim vállaim nyomják, <br>Hiányosságok életem tovább rontják. <br>Végül kiontják... <br> <br>A rossz is kijár még. <br>Fakul a boldogság, szépség. <br>Remény csak egy hajszál. <br>* <br> <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek, <br>Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek? <br>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek... <br> <br>Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem... <br>Lelkem békéjét mégsem lelem, <br>Kínos gyötrelem... <br> <br>Furcsa a lét lelke. <br>Magától nem ad semmit sem. <br>Mindig küzdelem van. <br>* <br> <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos, <br>Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos… <br>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos. <br> <br>Sorsom vize sodor, <br>Fuldoklok, életem nem lélekdonor, <br>Hervad, mint vadrózsabokor. <br> <br>Haldoklás életben <br>Elkezdődik sokszor sajnos. <br>Van, aki nem is él. <br>* <br> <br>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br>A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik… <br>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”! <br> <br>Gazdagoknak miért jár minden...? <br>Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben... <br>Valóban minden...? <br> <br>Ne hidd el soha sem, <br>Hogy csak akkor vagy értékes, <br>Ha jókor jó helyen... <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22. <br>-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája. <br>