Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren, <br>Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen. <br> <br>Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység, <br>Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség, <br>Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség. <br> <br>A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban. <br>És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban… <br> <br>Nehogy a legjobbként Te csináld Magad, <br>Ha a közvetlen közeledben akad, <br>Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad. <br> <br>Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom, <br>Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom! <br> <br>Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl… <br>Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől! <br> <br>Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés, <br>Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés… <br> <br>Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de <br>Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere… <br> <br>A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne. <br>Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne! <br>A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak... mindenben benne. <br> <br>Kétféle ember létezik: így joga van... egyik mindig megmondja, amit gondol, <br>A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol… <br> <br>Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz. <br>Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz. <br> <br>A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni, <br>De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni! <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc József– íródott; oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Nézek ki az ablakon, <br>Szellő táncol falombon. <br>Mert utat építik, bejött, tömény kátrányszag. <br>Gépek zúgása hangos... erős bitumenszag. <br> <br>Süt kint a nap, a hőség is tombol, <br>Ernyedve fekszek… lelket, mi rombol? <br>Útépítők néha kiabálnak egymásnak, <br>Láttam, az utat építik… nemcsak a mának. <br> <br>Most van nyár, ugyan mikor legyen ily' nagy hőség, <br>Napfénysugár a jó időnél… mint testőrség. <br>Munkások és gépek, már két hete itt vannak, dolgoznak. <br>Holnapra végeznek, vajon, melyik utcába tartanak? <br> <br>Vecsés, 2017. július 6. - Kustra Ferenc József <br>

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Nap, forró, csak izzik, <br>Arany fényét, földre önti. <br>Hőség, árnyékban is. <br>Épp kiált a lét: adj vizet, - <br>Test, ha megért, lélek fizet. <br>* <br>Szépséges a kék ég, <br>Felhő nem látszik most sehol. <br>Égető napsugár! <br>Szerelmes perc az, még nem is, <br>Szédülten elkapsz, engem is... <br>* <br>Gondolat csak lézeng, <br>Az ölelő kéz meg izzad. <br>Több, száradó kóró… <br>Szívedbe bújik fénylepke, <br>Arcodra hullik, könnycseppje. <br>* <br>Eső, hűs szellő nincs. <br>Enyhülés nem is várható. <br>Izzó a napkorong! <br>Magadba szívod illatom, <br>Életre hívott alkalom. <br>* <br>Forró a homok a <br>Talpak alatt, ülni tán' jó. <br>Forró még a csend is. <br>Suttog a hűség, áldozat, <br>Édes kis bűnség, kárhozat. <br>* <br>Jó nagy hőséggel jár, <br>Amikor épp' strandidő van. <br>Meleg minden gúnya. <br>Színre lép a meztelenség, <br>Mennyire ép esztelenség? <br>* <br>Arcokon kúszó fény… <br>Napsugár, oly' bőrégető. <br>Meleg van, árnyékban… <br>Megölel bőröd, simogat, <br>Így marad őröd gondolat. <br>* <br>Nagyon jó meleg van, <br>Ami biz' mindent megérlel. <br>Szép a virágoskert. <br>Tulipán illat csókodon, <br>Fénycsepp az izzadt foltokon. <br>* <br>Napsugár égető... <br>Ez, nagy szomjúság ideje. <br>Itt, súlyos vízhiány. <br>Érintésed lágy napsugár, <br>Szóhintésed szép vágyfutár. <br>* <br>Az elhasznált korsó <br>Már eltörött... Vízhordáshoz? <br>Meleg, nagyon szomjas. <br>Nyakadon gyöngyöz szeretet, <br>Hőségben öntözz szíveket! <br>* <br>A nyári melegben <br>Elporladt bakancs nyomai… <br>Sikoly is csak, suttog! <br>Akarta mind, hogy szeressed, <br>S máris rogy, ha elereszted. <br> <br>* <br>Egy elhervadt virág, <br>A vízzel teli kút mellett! <br>Törött ez a korsó! <br>Tested mindennek fölött hív, <br>Kalapál még a törött szív... <br> <br>Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Nyári kaland” <br>

Piros cseresznye <br>Termés lett már szirmokból. <br>Japánban kultusz. <br>Nap, búzatáblán <br>Legelteti fény-nyáját. <br>Égetően tűz! <br>Harmat simogat <br>Szemeket őrző kalászt. <br>Hajlik a kötél. <br>Friss cseresznyéből <br>Készül otthon, új pite. <br>Nyári csemege… <br>Tikkasztó hőség <br>Mezőkön, pipacs bőség, <br>Július tombol. <br>Gabona szárán <br>Szél lengeti a kalászt. <br>Arató izzad. <br>Búzavirág kék <br>A szélben ringó róna. <br>Őzek szépsége. <br>Napfürdőző zöld <br>Gyíkok lustulnak, kövön. <br>Úgy perzsel a nyár! <br>Nyár derekában <br>Asszony hajlong marokért. <br>Sarlóél kopik. <br>Rét melletti tó <br>Partján a kövek forrók! <br>Szenvedő búza… <br>Nap tesz koronát <br>Megtörli a homlokát. <br>Hőség tikkasztó. <br>Kasza, áldással <br>Hasít gabonaszáron. <br>Gyűlik a kéve. <br>Táj, kalász színű, <br>Lágyan borzolja, szellő! <br>Kasza is izzad! <br>Fény csak úgy lobog, <br>Talaj szikkadt, úgy poroz! <br>Libben a kalász. <br>Begyűjtött termés. <br>Cséplőgép már dolgozik... <br>Porfelhő terül. <br>Aratás, élet <br>Kenyér-reményvilága. <br>Felhőtlen égbolt. <br>Az ég zafírkék <br>Bőséges a teríték. – <br>Buja, vad románc. <br>Ünnepnap reggel <br>Új búza illata száll. <br>Termés… új kenyér. <br> <br>Vecsés, 2020. júl. 19. – Érd, 2020. júl. 19. – Budapest, 2020. júl. 19. – Kustra Ferenc József – a nyárról, aratásról: RENGA láncversben; az egyest én írtam, a kettest Gani Zsuzsa, a hármast Horváth Edit Fresh, a poétatársaim. <br>

Forrongnak a létkérdések… <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit írok, <br>Írok így hát, magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit gondolok, <br>Gondolok hát, magamnak. <br> <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br>Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. <br>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. <br> <br>Önmagam vagyok. <br>Az egész világ bennem, <br>Bennem, lelkemben ragyog. <br> <br>Lélekben vagyok - <br>Önmagamtól ragyogok. <br>A világ bennem éled. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy mit érzek, <br>Érzek hát magamnak. <br>Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek, <br>Nézek hát magamnak. <br> <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br>Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek. <br>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek. <br> <br>Ismertlen’ vagyok. <br>A világnak darabja, <br>Vagyok láthatatlan én. <br> <br>Láthatatlanság, <br>Világ nem érezhet meg, <br>Pedig benne élek még. <br>* <br> <br>Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek, <br>Élek én magamnak. <br>Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek, <br>Élek hát magamnak. <br> <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br>Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet. <br>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket. <br> <br>Furcsa látomás, <br>A világ ilyen rút s szép. <br>Magam által ismerem. <br> <br>A világ, csodás. <br>És kevésbé egyszerre... <br>Én vagyok varázstükre. <br> <br>Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája. <br>