Hogy ez nem fárad ki… <br> <br>(HIQ) <br>Ez minő? <br>Sebesség… kell ő? <br>Életben? <br>* <br> <br>(senrjú) <br>Haszonja van-e? <br>Haszonvalóság vagy lét? <br>Sebesség fogva? <br>* <br>(leoninus trió) <br>Öregség nyakát idősebesség fogja, nem engedi, szorosan markolja… <br>Létsebesség idősebesség kistestvére, netán a kedvenc menyecskéje? <br>Öregséget idősebessége hevesen tolja, pedig ő míves sánta. <br>Sebesség haszna sokszor elmúlásba vész, holttest meg a cipzáras szákba! KÉSZ! <br> <br>Fiatalon idő erősen relatív, akkor még van sziklaszív. <br>Akkoriban senkinek nem asztmás, mily’ heves az időrohanás. <br>Van ki elkésős fajta, de idő naponta eszébe sem jutna. <br>Gyorshajtóként idő maga a rohanás… él-e életben maradás? <br> <br>Detektív most nyomozzon, nehogy az adatvesztés beálljon… <br>Amit ma megtehetsz, ne halogasd! Időd, el ne adogasd… <br>Gondolkozz idődön, ne tartogasd! Ez nem pénz, ne számolgasd… <br>Ha elment az idő, nincs mér, hogy mutasd! Magadat hibáztasd… <br>* <br>(tükör apeva) <br>Az <br>Idő <br>Ha gyorsul, <br>Igy is múlik? <br>Tudd már, nem áll meg! <br> <br>Tudd, már nem áll meg, <br>Igy is múlik. <br>Ha gyorsul, <br>Idő… <br>Az… <br>* <br>(bokorrímes) <br>Percek rohanvást elszállnak nyomtalanul, <br>Lefekvési sötét… telik álmatlanul. <br>Reggel már tudom éji idő elszaladt, <br>A tegnapi létem főleg: már elmaradt. <br>* <br>(HIQ) <br>Időm a <br>Fránya itt hagyott. <br>Csak gyorsul. <br> <br>Vecsés, 2024. július 9. -Kustra Ferenc József- írtam: életidőről, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

(anaforás, 3 soros, zárt-tükrös) <br> <br>Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet, <br>Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet… <br>Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, <br>Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet. <br>Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, <br>* <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.) <br>Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható, <br>Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható? <br>Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható. <br>* <br>(Sedoka) <br>Aggállyal élnék <br>Én, ha lehet valahol, <br>De, nem lennék, ki lakol… <br> <br>Aggállyal élnék <br>Én, nekem másképp kéne’, <br>Ősz állj! Ne menjünk télbe… <br>* <br>(Senrjú duó) <br>Miért függők én <br>Ősztől, téltől és végtől? <br>Van parancsolóm? <br> <br>Az is épp elég, <br>Hogy a hajam deresül… <br>Véglegesül is? <br>* <br>(Septolet) <br>Életvég <br>Mesésség, <br>Lehetetlenség. <br> <br>Élettavaszon zöld hajtásaim voltak, <br>De immár, lelombozódtak... <br>Kóró minden, <br>Rothadás mindenben. <br>* <br>(Senrjon csokor) <br>Beköszöntött már az ősz, <br>Elvakító köd száll… rám szitál… <br>Némán vaksizok. <br> <br>Görnyedt hát… ülök élet <br>Lovon, őszi vitézség nincsen… <br>Némán vaksizok. <br> <br>Ölelő kar kellene, <br>Asszonyi megértés, simítás… <br>Társtalanság… úr! <br> <br>Élethosszító vágyak, <br>Szerelem, szívet kitöltőnek… <br>Társtalanság… úr! <br> <br>Ébrenlétet osztani, <br>Fárasztó gondok föloldása… <br>Ez a ló elment. <br> <br>Őszült hajszálaimat, <br>Őszben, már egyedül fésülőm… <br>A jó ló elment. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám, <br>Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám… <br>A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám. <br> <br>Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim, <br>Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim... <br>Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim. <br> <br>Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon, <br>Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon... <br>Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon. <br> <br>Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Növényzet áttekintése… <br> <br>Lehullott rózsa <br>Levél, de szár tovább szúr! <br>Ez védekezés. <br> <br>Felhő nem takar <br>Eget, most napsütés van! <br>Nyári az évszak. <br> <br>Jég szirmot lever. <br>Egyik meghal, másik nem. <br>Kinti életrész… <br> <br>Ágletörő szél, <br>Tekintetlen bármire. <br>Csúnyák a csonkok. <br> <br>Állandó vészpont <br>Hogy jön a másik évszak… <br>Sor idő-útja. <br> <br>Nap és éj, minden <br>Nap, ugyan úgy cserélget. <br>Él az életút! <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 18. -Kustra Ferenc József- íródott: eredeti Basho féle haiku csokorban a nyár áttekintéséről. <br>

Az általam elvárt feladatok<br>formát adnak szükségemnek.<br>A részemre felírt gyógyszerek<br>óvják gyenge életemet.<br><br>Számos csomót oldok ki<br>mely szokásos és mindennapi.<br>Nincs itt bármi elkerülés,<br>melynek részese az elmerülés.<br><br>Hát megyek belső szobámba –<br>szívemnek a kamrájába –<br>ahol mindig vigaszt találok,<br>ihletet, úgymint tanácsot.<br><br>Itt én istenem beszél velem<br>kit mint saját hangom ismerem,<br>lényemnek a szent grálja,<br>a lelkem gazdag világa.

A poéta csendje termékeny is lehet… <br> <br>A csend a régi időidbe vezet, előtted... táncol. <br>Múltadat meg takarja, tán' valami hangszerű fátyol… <br>Az igaz tűz, időd eleje óta lobogva lángol. <br> <br>Csendben biz’ lehet meditálni, elég csak, magamat kell hallgatni, <br>Feltolulhatnak jó régi emlékek, csak magamat kell hallgatni… <br>Tűz lobog bennem, vagy parazsam fénylik, elég magamat hallgatni. <br> <br>Emberek az utcán nagyon nyüzsöghetnek <br>Vagy pókok a sarokban háló szőhetnek, <br>Ez már lökést adhat a nagy képzeletnek. <br> <br>Poéta: a csendedben ne idegeld magadat, nincs miért, <br>Foglalkozz a feltoluló emlékekkel, mert így van miért. <br>Én igy csinálom, ezért is mondom tanácsként neked <br>Eme csendben nagy a lehetőség, használjad eszed. <br>Ebbe a nyugalomba megvan a lehetőség a mély gondolkozásra, <br>Mély nyugalomban van lehetőség átmenni másik gondolatvilágba. <br> <br>Ha figyelsz is a csendre, előfordulhat, hogy még égi jelet is kapsz, <br>Ha ezt elkapod és nagy jót akarsz, akkor írd le és remek verset kapsz! <br> <br>Ezzel a csend-élvezettel, az értelmes létezés bájos, jóleső, huncut bájjal tölt el, <br>Így aztán a csended az írásban, segítséggel lát el, sőt poéta-boldogsággal tölt el. <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 3. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában… <br>